Szulák Andrea: Az asztrológia mindig sokat segített

– Az asztrológia iránt nemcsak én voltam nyitott, hanem megboldogult édesanyám is – kezdi Szulák Andrea. – Még a születésem előtt megcsináltatta a horoszkópomat.

– Ez hogy lehetséges? Ilyet egyetlen asztrológus sem vállal, még meg nem született gyereknek lehetetlen személyes horoszkópot készíteni.

– Rosszul mondom, nem személyes horoszkópot. Tudta, hogy a Vízöntő jegyében fogok megszületni, akkoriban a rendőrségen dolgozott egy-két haverja, akik foglalkoztak asztrológiával és grafológiával. Anyu tőlük kapott stencilezett állatövi jegyekről szóló leírást, ami – persze, most már tudom – csak általánosságokat tartalmazott. Így aztán mielőtt megszülettem volna, Anyu felkészült arra, hogy körülbelül mire számíthat majd velem kapcsolatban. Milyenek lesznek a jellemvonásaim, a tulajdonságaim, és hogyan kell majd bánnia velem. Ezután még jobban érdekelték az ezoterikus témák, főleg, hogy nagyon jók voltak a megérzései.

– A horoszkópod szerint ebben nagyon hasonlítasz az anyukádra, mert te is ugyanolyan érzékeny vagy, mint ő.

– Nekem is nagyon erősek a megérzéseim, és olykor különösek az álmaim.

– Mi volt az utolsó furcsa álmod?

– Konkrétan megálmodtam Bujtor Pista halálát. Kétszer álmodtam vele egymás után. Az első álomban nagyon szomorú és rosszkedvű volt. A másodikban már békés, nyugodt, és elköszönt tőlem. Mindez még akkor történt, amikor senki sem tudta, hogy mi lesz vele.

– Visszatérve az asztrológiára, miért kerested fel a csillagfejtőt?

– Kíváncsiságból, majd utána tizenkét évig jártam hozzá, egészen a haláláig. Minden év márciusában mentem, amikor elkezdődik az asztrológiai újév. Életemnek nagyon izgalmas időszakát kísérte végig. Tőle tudom, hogy néhány dolog ellen nem tehettem semmit, sorsszerűek voltak. És több olyan, amit el tudtam kerülni, éppen az ő figyelmeztetésének hatására. Aztán volt az életemnek egy kegyetlen időszaka, amikor az asztrológia kapaszkodót jelentett, és sokat segített.

– A horoszkópod szerint a kegyetlen időszak az lehetett, amikor találkoztál valakivel, akivel a karma szálai kötöttek össze. Ezt a kapcsolatot nagyon megszenvedted.

– A karmáról nem sokat tudok, de mindez az 1990-es évek elején volt. Akkoriban találkoztam valakivel, aki kiheverhetetlen nyomokat hagyott bennem, mert úgy érzem, igazságtalan volt vele az egész történetünk. Persze én is hibás voltam, mert rengeteg jelet kaptam, hogy ebbe a kapcsolatba ne menjek bele, de mégsem hallgattam rájuk. Mert a hormonjaim, az ösztöneim – vagy ahogy te nevezed, a karmám – továbbtolt azon az úton, ahol aztán – hála neki – véresre sebeztem magam.

– A horoszkópod szerint szerencsés vagy a munkában, a pénz megkeresésében.

– Sok igazság van abban, amit a csillagok mondanak. Az életemnek ebben a nehéz időszakában nagyon erős volt bennem a bizonyítási vágy. Ennek több oka is volt. Egyrészt meg akartam mutatni az akkori kedvesemnek, hogy igenis én fontos és nagyszerű vagyok. Szakmailag is volt bennem egy kényszer, hogy itt állok a 30. év küszöbén, most még lehetne csinálni belőlem valakit, mert aztán már késő lesz. És onnantól mondhatom, hogy egyre többet vállaltam, rengeteget dolgoztam. Aztán 2002-ben meghalt az édesanyám, és ott végképp elszaladtak velem a lovacskák, mert akkor már nem is gondolkodtam, csak egyhuzamban dolgoztam. Mert a munka, a rengeteg munka akkor megmentette az életemet. Úgy éreztem tőle, hogy van valami értelme annak, hogy élek.

– De amíg a munkában szerencsés vagy, addig a szerelemben már kevésbé.

– Igen, ez is igaz, sok csalódás ért az életben. Talán nem teljesen tisztességes, de az apámra kell ezt visszavezetnem. Pontosabban arra, hogy az édesanyám akart engem, az apukám nem, és így apa nélkül nőttem fel. Még csak nem is ismertem őt. Ennek következtében valószínűleg a férfiakat misztifikálom, és nem értem azt a nyelvet, amit ők beszélnek. Túl- vagy alul értékelem őket. Vagy azt mondom, hogy ő maga a két lábon járó Isten, vagy azt, hogy lúzer. Sajnos, nincs meg az egészséges rálátásom, hogy ők is csak emberek a maguk gyengeségeivel és erősségeivel.

– Mindebben az is szerepet játszik – a horoszkópod szerint -, hogy a párkapcsolatokban te vagy a meghatározó, és ez összeütközésekhez vezet.

– Valószínűleg. De a mostani párkapcsolatom esetében arra gondoltam, mindez talán azért van, mert én idősebb vagyok Gábornál, és a munkám, az ismertségem elvár egy bizonyos fokú észnél levőséget. És talán a Bika aszcendensemnél fogva két lábon állok a Földön. Míg Gábor, aki az Oroszlán jegyének szülötte, azért nem hagyja, hogy minden úgy történjen, ahogy én elgondolom, és ez olykor konfliktusokhoz vezet.

– Nagyon erős egyéniség vagy, és az a karmikus feladatod, hogy az egész családot te vidd a hátadon, te teremts meg mindent.

– Ezt érzem. Többször gondoltam arra, milyen jó lenne, ha valaki egyszer elvenné tőlem azt a hatalmas zsákot, amit a hátamon cipelek. Kipróbálnám, milyen lehet amolyan „babafeleségnek” lenni, akinek megveszik a kocsiját, az otthonát, és ő abban úgy elvan. Amióta megfogantam, senki más nem hordott a tenyerén, csak az anyukám. De ha azt mondod, hogy ez a karmám, akkor nem ágálok ellene, csak amikor nagyon elfáradok, akkor járnak ilyen gondolatok a fejemben.

– Hiszel a lélekvándorlásban?

– Igen, de nem mélyültem el benne. Az anyukám – akivel nagyon szoros lelki kapcsolatban álltunk – viccelődve mondogatta, ha ő majd nem lesz, vissza fog jönni macska képében, és majd oda fog piszkítani a küszöbömre, vagy madár képében rám fogja pottyantani a névjegyét. És olyan érdekes, akárhányszor kimegyek a sírjához, mindig van ott valami élőlény. Egy csiga vagy egy kis madár a fejfáján, aki egész közel enged magához, és meg tudom simogatni. Talán belemagyarázom, hogy az ő lelke van akkor ott, de megnyugszom. Érdekes, hogy amikor anyukám elment, a gyászt sem úgy éltem meg, hogy szaggattam a köntösömet, hanem abszurd módon fellélegeztem: vége a fájdalmának, és megszűnt a szorongató félelem, amit miatta éreztem. De milyen az élet, ismét megkaptam a szorongató félelmet. Csak most Rozina miatt izgulok, hogy mindig minden rendben legyen vele.

– A lélekvándorlást azért kérdeztem, mert a te és a kislányod horoszkópjából, illetve a kettő összetevéséből nagyon érdekes dolgokra lehet következtetni.

– Arra gondolsz, hogy valamelyik szülőm lelke öltött volna testet?

– Esetleg, de arra is, hogy a sors a babával kívánna kárpótolni. Mert azt a szeretetet, törődést, odafigyelést és biztonságot, amit apai részről nem kaptál meg, azt a lányod később megadja.

– Ezt nem tudom, de erősen hiszem, hogy a lányom nem várt adomány a sorstól. Elmúltam már negyvenéves, amikor felkerestem a Káli Intézetet, ahol egy nagyon tisztességes orvos felvilágosított arról, hogyan lehetne nekem mesterségesen gyermekem. Erre én akkor azt mondtam, hogy köszönöm szépen, nem, mert nem vagyok sem lelkileg, sem fizikailag elég erős ahhoz, hogy mindezt végigcsináljam, ha nem adatik meg nekem az anyaság, akkor így próbálom leélni az életem.

– Az elfogadás könnyen ment?

– Nem, nagyon megszenvedtem. Azzal vigasztaltam magam, hogy én leszek majd az öregedő művésznő, aki sokat fog bulizni a barátaival, eszik-iszik, éli a világát, és akkor egyszer csak pozitív lett a terhességi teszt. Innentől kezdve megváltozott az életem, mert mindent a gyereknek rendelek alá, mindent a gyerekért teszek, sok minden nem érdekel már, ami korábban fontos volt. Tudod, a gyerek vagy az apjával van, vagy velem, nem fogadtunk fel bébiszittert. Nem is tudom, ez normális a mai világban?

– Igen, a horoszkópod szerint az, hiszen azzal, hogy a lányodat nem bízod idegenre, szintén a karmát teljesíted.

– Ez megnyugtató, és az is, amit Rozináról mondtál, hogy nem lesz elveszett ember. Tudom, hogy minden szülőnek a saját gyermeke a legcsodálatosabb és a legkülönlegesebb, de érzem,hogy az ő szándékai, a vágyai, az indulatai jók. Amolyan jó minőségű ember, mint az apukája.