Státuszszimbólumból mára tucatáru lett, sőt a nejlonszatyor a környezetvédők első számú közellensége. Pár évtizede pedig nemcsak divatos volt, hanem rendkívül praktikus, ezért is lett nélkülözhetetlen. Takarékos háziasszonyok bevásárlás után gondosan kimosták és újrahasznosították a végtelenségig. Később eldobták – már nem volt hiánycikk -, nyaranta „nájlonhegyek” tornyosultak a kirándulóhelyeken és a Balaton-parton.
Átlátszó náljontrükkök
Én is rajongtam a nájlonzacskóért még boldogult lánykoromban. Volt egy átlátszó nájlonszatyrom például, egyenest Amerikából. Káprázatos darab volt, keményebb, mint a puha nájlonok, rápattintható fedéllel, belső zsebében összehajtogatott nájlon esőkabáttal. Egy esős vasárnap délután randira készültem. Bántam is én, hogy ömlik az eső, végre beöltözhettem talpig nájlonba. Hogy a szatyorban is legyen valami szellemi nyomaték, beletettem Thomas Mann József és testvérei című regényének két súlyos kötetét. Vonultam, mint egy nájlon-királynő, kiműveltségem lehengerlő bizonyítékával. Szegény srác, úgy bámult rám, mint egy jelenésre. Teljesen magába zuhant. Nézte a szatyromat – kitettem az asztalra, hogy mindenki lássa -, végül eldadogta, hogy képtelen volt átrágni magát Józsefen és testvérein. Mielőtt teljesen közénk állt volna a német irodalom óriása, bevallottam: én sem bírtam elolvasni. Ettől rögtön jó hangulatunk kerekedett, az eső is elállt, kimentünk táncolni a kerthelyiségbe. Mire visszajöttünk, eltűnt a táskám, esőköpenyestől, könyvestől. Ennél rosszabbul is járhattam volna, ha a srác bedől az átlátszó trükkömnek és odébbáll. Elvégre nem azért jött, hogy megküzdjön, mindjárt az első randevún, Józseffel és testvéreivel.
Görögdinnyéhez nem jó a vászon
A nejlonzacskókhoz még ma is sokan ragaszkodnak, holott megkongatták fölötte a vészharangot. Gyors felmérést végzek az utcán. Összeszámolom, hány nő kezében látok nejlonbugyrot. Tízből ötnél. Piacon, bevásárlóhelyen, mindenkinél. Aztán még benézek az internetre, ott mi újság szatyorügyben. Ezt üzenik. „Nejlonszatyor helyett ajánlom nektek is a vászontáskát, mert egy textilbatyuval 850 nejlonzacskót spórolunk meg, amiről tudjuk, hogy tíz év múlva bomlik le, ha ugyan lebomlik”. Egyszer kipróbáltam. Görögdinnyét vettem, nagy nehezen belegyömöszöltük a vászonszatyorba, és amerre mentem, piros csíkot húztam magam után. Mindenki engem nézett, döbbenettel. Valamit csak ki kellene már találni, ha egyszer arra születtünk, hogy teherhordók is legyünk. Ha tíz kezünk volna, az is tele lenne csomaggal, dobozokkal, mappákkal, gyerekkel, szatyrokkal. Mélyen egyetértek a természetvédőkkel: ha már szatyor, legalább ne legyen nejlon. De akkor mi?
1 Bájos
A múlt század elejéről visszaintegető spárgafogantyús papírzacskók – ilyen bájosan antik felirattal, hogy „Éppen szemben a Vígszínházzal – Vígszínház Kézimunkabolt” -régimódi ősei a „nájlonszatyroknak”. Bár a Magyar Néprajzi Lexikon nyelvi csapdát állít. A szatyor szerinte „két füllel ellátott, hosszúkás táskára, összelapítható tarisznyára emlékeztető kosár, amit főleg gyékényből, kukoricahajból, fosztalékból kötnek… Az Alföld nagy részén a gabonát szatyorból vetették. … Piacozásra szintén használták.”
2 Reklámoz
Jókai és Mikszáth még papírzacskóban vitte haza a frissen vasalt nyakkendőt vagy az új mandzsettagombot, aztán egyszer csak a papírt kiszorította a „nájlon”. Röltex Rózsi és Lottó Ottó karakteres rajzfigurái is átadták helyüket a divatos modelleknek: így került rá a „sztyuvinak” (légikisasszony) öltöztetett Sütő Enikő fotója a MALÉV reklámtasakjára. Óriási sikere volt, ezzel már lehetett „felvágni”, nem maradt le mérföldekkel a nyugati légitársaságok reklámhordozóitól.
3 Praktikus
A reklámtervezők is egyre bátrabban éltek azzal az óriási lehetőséggel, amely a nagy tömegeket gyorsan, hatékonyan kiszolgáló – befolyásoló – szatyrokban rejlett. Egyik oldalán például hirdettek, a másikra rányomtatták a Ki nevet a végén? elnevezésű társasjátékot. Beleraktuk a fürdőruhát, a strandon pedig körbeültük, és elszórakoztunk vele. Kiránduláson jó szolgálatot tett a szalvétamintás, kockás szatyor: erre lehetett rápakolni azt az elemózsiát, amit beleraktunk.
