Véletlenül megnézett műsorok

Van, amikor ezért egyszerre felel az időpont és a műfaj. Fogalmam sincs, ki és miért döntött például arról, hogy a TV2-n hajnali 03.45-kor Animációs filmek címmel animációs filmeket vetítsenek, de ide a rozsdás bökőt, hogy ezt az egyébként becsülendő kultúrmissziós vállalkozást kizárólag véletlenül nézik meg az emberek. Például ekkor esik haza a buliból, savanyú a szája, kicsit forog is a szoba, és nem feltétlenül a racionális énje működik. Höhö, de érdekes ez, nézzük egy kicsit, amíg eldobálom a szoba sarkaiba a zoknimat, és meggyőzöm magam, hogy de, fogat kell mosni. Vagy hajnalig gépelő szellemi szabadfoglalkozású hajol fel, miután megnyomta a levelezőben a send gombot, hogy „basszus, mikor elkezdtem gépelni, még Tvrtko nyomta a fejére szorult sapkájában, most meg valami animált izék ugrálnak”.

De szintén megkérdezném a Duna II. Autonómia csatornáján a hajnali 02.35-kor ismételt Gazdakör kapcsán, hogy halló, drága fővárosi szerkesztő urak, az megvan, hogy hajnali ötkor kelés, enni az állatnak, ki a földre dolgozni? És ha igen, akkor melyik álmatlan őstermelő fog rábukni ebben az időpontban a kabakos növények vermelését taglaló vagy a szemzés és az ojtás korszerű módszereiről tudósító híradásra? Bár ki tudja, hiszen ugyanőket (azaz az insomniás parasztokat) akarja megdobni a Hálózat Tv is, amikor hajnali 01.00-kor az Eur-óra ismeretterjesztő sorozatból A mezőgazdaság című epizódot kínálja.

Gryllus Dorka szerelme Berlin. Olvass szubjektív útikalauzt a legszínesebb európai fővárosról! • Cikkünket itt éred el! »

Az is kizárt, hogy például a VIVA elé tömegek ülnek le az órát lesve, hogy „ugye nem késtük le az elejét?”, mikor a Club Rotation című műsor keretében az iszapszentkukaci diszkóban készült riportokat lehet megnézni. Oké, az iszapszentkukaciak azon a héten tényleg megnézik, de mi, többiek legfeljebb véletlenül futunk bele a nem józan tizen-, huszonéves, diszkózó fiatalok és az ordítástól berekedt műsorvezető faék egyszerűségű „beszélgetéseibe”. Igaz, én néha ott szoktam ragadni ilyenkor, mert szegény gyerekek tudtuk nélkül és szándékuk ellenére nagyon szórakoztatóak. De fohászkodom is, hogy az a csapott homlokú srác nehogy rendőr, a vihogó lány a hamis logóval díszített felsőben meg nehogy pedagógus legyen később, mert akkor vége ennek az országnak.

Azt már a múlt héten megbeszéltük, hogy tévéshopra sem ül be az ember pop-cornnal és kólával, és a betelefonálós játékokat sem veszi fel senki videóra, hogy később a család együtt megnézhesse. De nem is ez a céljuk ezeknek a műsoroknak – ellentétben a Gyerekjáték a számítógép cíművel, ez hétköznap este 19.35-kor látható az M2-n, és ajánlója szerint „azért készült, hogy kedvet csináljon, leginkább az ötven feletti korcsoportok tagjainak a számítógép és az internet használatának elsajátításához”. Most pedig saccoljuk meg, kb. hány olyan ötven év feletti hölgy és úr lehet az országban, akik este fél nyolckor már izgatottan várják, hogy végre „kedvet csináljanak” nekik! Mármint a netezéshez.

Rengeteg kérdésem lenne még, érdekelne például, hogy valóban ülnek-e otthon bekészített pezsgőkkel és konfettikkel tömegek, mert mindjárt kezdődik a Házibuli Attilával, vagy az, hogy ki néz reggel ötkor Bud Spencert a Film+-on vagy ugyanekkor mulatós zenét a Poén! Tv-n. De inkább két rövid kört megfutok még – kezdve azzal, hogy mennyire álságosnak tartom azt, amikor valaki azzal jön, hogy neki attól lett sokkal jobb az élete, hogy nem néz tévét. Vagy csak Spektrumot – meg esetleg valami sportot. Sőt, meg is kérdezi tőlünk, tőletek, hogy mi miért vagyunk ilyen buták, hogy még nézzük. Póz ez, nem több, kérkedés egy arra alkalmatlan, sokszor nem is igaz szokással, jobb híján. Ne törődjünk vele, ennyi öröme legyen csak az életben.

Azt viszont, látva a fenti felsorolást, a sok „maradék” műsort, igenis érdemes leszögezni: ott az off gomb, néha nagyon jó megnyomni. Vannak könyvek, a legjobbakból lesznek később azok a jó filmek, van kint egy igazi világ, igazi zölddel, és ott nemcsak szemből látszik a természet, mint a Spektrumon, hanem bele lehet gyalogolni, megszagolni, megtapintani. Meg ott a többi ember, lehet velük is beszélgetni, sokkal rendesebbek ám, mint Joshinál múltkor a verekedő fogatlanok.

Nem baj az, ha néha „véletlenül” tévézünk – ha máskor meg tudatosan kikapcsoljuk.