 |
| Fotó: Sanoma Archív/Csibi Szilvia |
„Az álmaim néha annyira valóságosak, hogy figyelmeztetnem kell magam: vigyázz, csak álmodsz! – árulta el a Nők Lapja Ezotéria számára. – A Karinthy Színházban nemrég mutatták be Moliére darabját, a Tudós nőket. A hathetes próbák alatt szinte összefolytak az éjszakák és a nappalok. Még álmomban is rendeztem. Így eshetett meg, hogy az egyik jelenet próbáján nem értettem, a színészek miért nem követik az utasításaimat. Mire az asszisztensem szólt, hogy hiszen még nem is próbálták a jelenetet. Vagyis álmomban instruáltam őket.
Gyerekkoromban voltak olyan álmaim is, amelyek valóra váltak. Az egyiktől ma is futkos a hideg a hátamon, ha rágondolok. Hozzám nagyon közelálló ismerősömről azt álmodtam, hogy autóbalesetben fog meghalni. Figyelmeztettem őt erre, megfogadta a tanácsomat, nem ült kocsiba, csak egyszer. Az volt azonban az utolsó, mert valóban balesetet szenvedett és meghalt.
Tizenhét évesen volt egy igazán furcsa álmom: perfekt beszélek franciául és nagy, sárga homokdűnék közt vándorolok, valahol Afrikában. Szinte a bőrömön éreztem a sivatag forró leheletét. Akkor csak pár szót tudtam franciául és nem jártam a sivatagban sem. De úgy látszik, álmomban előre láttam azt, ami most bekövetkezett. Nemrég alakult meg a Namíbiai-Magyar Gazdasági, Oktatási és Kulturális Társaság, és engem kértek fel jószolgálati nagykövetnek.”
|
A legfrissebb szám tartalmából: |
• A világ leghíresebb álmai
