A Suzuki standján az első sajtónapon ásítógörcsöt kaptunk, visítva menekültünk a 101 kiskutya pöttyeivel (mindjárt megmagyarázom) ékesített Swiftek, Splashek közül. Aztán a második napon vödörnyi kávéval és élesre töltött teafilterekkel felfegyverkezve újra támadásba lendültünk. Szemeinket kitámasztottuk ajándék pendrájvokkal, hangosan üvöltöttük CopyContól a Jó reggeltet – és sikerrel jártunk.
Áthatoltunk a Magyarország utcaképét mindenféle autókiállítások nélkül is meghatározó kisautók zsibbasztó védvonalán, és miénk lett Ő. Sőt, Ők. Megtapogathattuk a konnektoros Swift hibridet, a Kizashi már-már-luxus szedánba pedig be is ülhettünk.
Swift Hybrid – Ampera kicsiben
A Tokióban már bemutatott Swift hibridváltozatának egyik oldalát körbevágták egy konzervnyitóval, a motorháztetőn pedig kis ablakot alakítottak ki, hogy az újságírók jól átlássák a rendszert. A Swift látványos, de valószínűleg a szalonokba sosem kerülő hálós támlájú, könnyített üléseitől eltekintve meglepően tömör, sorjátlan, átgondolt alkotás.
Technológiájában és koncepciójában a kocsi voltaképpen egy visszafogott Chevy Volt, Opel Ampera, Audi E-Tron. Vagyis a japán tömegekre jellemző napi húsz kilométer alatti futást a kocsi meg tudja oldani a lítium-ion akkukban tárolt olcsó éjszakai áramból. Ha viszont kell, a 660 köbcentis benzines áramfejlesztő (mert ez nem motor, nem hajtja közvetlenül a kerekeket) is beindul, és töltögeti az akkukat, amíg tart a tankban a benzin.
Városi autónak jó, Swiftnek érdekes – hogy Európában képes lenne-e megélni, nehéz megtippelni fogyasztási, menetdinamikai adatok és árkalkulációk nélkül. Márpedig ilyesmi nincs, a standon nem is értették, mit akarok: it is just a prototype. A Swift Hybrid nem Opel Ampera, nem Chevy Volt, nem Audi E-Tron. Jól összerakottsága dacára igen messze van még attól a konnektoros hibrid Suzuki, hogy a kereskedésekbe kerüljön.
