Mi baj volt, Zsanett? – Kétségek és kérdések egy nemierőszak-ügyben

Nézem ezt a kicsi, törékeny, átlagos külsejű lányt az elszánt, rezzenéstelen, vékony kis madárarcával. Nem pillant senkire, ahogyan bejön a zsúfolt tárgyalóterembe. Nem változik az arca a hosszú felsorolással késleltetett, mindent eldöntő „bűncselekmény alól felmentem” fordulatra sem. Tőle alig két méterre ülnek az első sorban a vádlottak, öten (az erőteljes testalkatú I. rendű vádlottat leszámítva) szintén átlagos külsejű, szolid, hétvégi plázajáró, illetve családapa kinézetű férfiak, az egyiküket még kölyökképűnek is mondanám. Ő a II. rendű vádlott, a – vád szerint – hátulról behatoló. Nézem őket, és nem értem, hogyan történhetett ez meg – ha megtörtént. Ha pedig nem, akkor miért esett neki ez a madárcsontú lány ilyen elszántsággal ennek az öt férfinak – a Rendőri Biztonsági Szolgálat – állampolgárok védelmére fölesküdött – tagjainak? Megőrült talán? Méghozzá „pótmagánvádlóként”, miután az ügyészség nem emelt vádat – megalapozottság hiányában -, tehát szinte eleve vesztes pozícióból.

A hároméves jogi eljárás után már mindent tudunk a sajtóból a magánéletéről, a szexuális szokásairól, az érzelmeiről, a személyiségéről, a szerelmeiről, a csalódásairól, és az eset részleteiről. A hajnalról, amikor állítólag igazoltatta öt rendőr, és fenyegetéssel egy félreeső utcába vitték. Elképzelhettük, mi következett azután, hogy a marcona külsejű rendőr – állítólag (mindig csak állítólag!) – azt mondta neki: „térdelj le és szopj!”, már-már látjuk a dulakodást, amelytől a lány kócos, az arca könnyektől mázolt lett (a tanúvallomások szerint), hallhattunk a szakértői véleményről, amely szerint a combja tele volt kéklő ujjnyomokkal, nyilvánosságra került a vallomása, amely szerint a II. rendű vádlott hátulról beléhatolt…

Ez az ő verziója arról, hogy mi történt vele.

Kis fantáziával még azt is elképzelhetjük, hogyan ül pár órával egy ilyen történés után magába roskadva egy nő az őt kihallgató rendőrök előtt, azt kívánva magában, bár sose született volna erre a világra. És bosszút, igazságot kíván. Ez életszerű. El lehet képzelni, hogy egy nő ilyenkor azt gondolja: mindegy, mi vár rá, ha feljelentést tesz, hiszen már rosszabb nem jöhet, csak lakoljanak…!

A volt barátját akarta féltékennyé tenni?

A bíróság szerint a rendőrök ártatlanok.

A vádlottak védői azt találták ki, hogy a megerőszakolás-történettel E. Zsanett csak a volt barátját akarta féltékennyé tenni, magának jó píárt kreálva azt üzenni: „látod, neked nem kellettem, de öt rendőrnek igen”. Dr. Magyar György, a III. rendű vádlott jogi képviselője fogalmazott így a tárgyaláson. Szerinte egy ilyen jogi eljárás fölvállalása – melyben egy nő nekiesik a magyar rendvédelmi szerveknek, hazugsággal etetve a nyomozóhatóságokat és a bíróságot – része lehet a féltékennyé tevés furfangos női eszköztárának.

De a másik oldalról is hasonló kétségekkel vethető föl, a „miért tette?” alapkérdés: miért kockáztatja öt rendőr az állását, a hivatását, a becsületét a megalázás és meggyalázás pár percnyi kétes értékű élvezetéért, és húszezer forintért, amennyit a lány állítása szerint az iratait visszatartva fenyegetéssel kicsikartak tőle „ráadásképpen”?

Ez sem életszerű, gondolhatja minden józan és törvénytisztelő állampolgár.

Akkor hát mi történt?

A szokatlanul hosszú igazoltatás

Tuza Péter, E. Zsanett jogi képviselője

A bíróság jogot szolgáltat, nem igazságot. Azt vizsgálta: történhettek-e az események az E. Zsanett által előadott módon – a feltárt bizonyítékok tükrében? A válasza: nem. Történhettek-e másképp? – kérdezett tovább. A válasza: igen.

A bíróság döntően technikai, illetve mikrobiológiai bizonyítékra alapozta felmentő ítéletét. Szerinte a térfigyelő kamerák által rögzített utcai mozgások és azok rögzített időpontja, valamint a rendőrök telefonhívásai (illetve Zsanett két elküldött esemese) segítségével dokumentálható időintervallumba nem férhetett bele még egy nemi erőszak is.

Valóban, ha megáll a rendőrök alibije – tehetjük hozzá. A rendőrök ugyanis azt állítják, hogy a – bíró által is „szokatlanul és megmagyarázhatatlanul hosszúnak” nevezett – igazoltatás során nem maradtak valamennyien Zsanettel, hanem közben hárman „lekövettek” egy szabálytalanul kikanyarodó autót, és csak ezt követően tértek vissza. Ezután a helyszínről való távozás időpontjáig viszont már nem maradt annyi idő, amennyi elég lett volna arra, hogy Zsanettet egy félreeső utcába vigyék, ott megerőszakolják, majd visszaálljanak vele a Múzeum előtt parkoló autójához, és hazakísérjék. Márpedig Zsanett kitartóan állítja, hogy mind az öt rendőr részese volt a bűncselekménynek: kettő elvégezte, három bűnsegédként nézte. A kis kiruccanás egyetlen bizonyítéka a kamerafelvétel, azért lett ennek perdöntő jelentősége.

A probléma az, hogy E. Zsanett jogi képviselője, Tuza Péter tájékoztatása szerint a bírói ítélet alapját képező kamerafelvételekről az igazságügyi műszaki szakértő egyértelműen megállapította, hogy azok „manipuláltak”. Az ügyvéd irodájában magunk is megtekinthettük a felvételeket, és láthattuk, hogy azokban több, helyenként 10-15 másodperces ugrás is van, mozgó emberek tűnnek róla el hirtelen. Ennek, a szakértő szerint – mozgásérzékelő kameráról lévén szó – egyetlen magyarázata lehet: a manipuláció.

A bíróság a szakértő véleményét arra hivatkozva utasította el, hogy „ugyan kinek lehetett alkalma azokat a felvételeket manipulálni?!”

– Mivel ezeket a felvételeket csak egy hónappal az eset után foglalta le az ügyészség, gyakorlatilag bárkinek, aki oda valamiképpen bejuthatott – jelenti ki Tuza Péter.

A „lekövetés”, mint alibi valódiságát kérdésessé teszi az a körülmény is, hogy azt követően, hogy a szabálytalanul kikanyarodó autónak állítólag nagy vehemenciával utána eredtek a rendőrök, a súlyos közlekedési szabályszegésnek nem lett következménye. Se jegyzőkönyv, se bírságolás, és még az autó típusát sem tudták megmondani egybehangzóan a vádlottak. Itt egy fontos tanút állíthattak volna maguk mellé a rendőrök, de a fölkutatását még csak meg sem kísérelték. Vajon miért?

Mit mutat a bugyi?

A másik perdöntő körülmény az volt, hogy a testmaradványok kimutatását és azonosítását célzó DNS-vizsgálat nem hozott pozitív eredményt. Tuza Péter tájékoztatása szerint a rendőrök ruházatát és az autó belsejét hetekkel az eset után vizsgálták meg, nem csoda, ha nem talált az ügyészség értékelhető testmaradványokat. A bíróság szerint viszont ez azt jelentheti, hogy Zsanett nem is ült a rendőrök autójában, tehát nem vitték sehová, tehát meg sem erőszakolták.

Ezt megerősíti a bíróság szerint az, hogy a Zsanett által viselt fehérneműn sem talált a DNS-vizsgálat a vádlottaktól származó testmaradványt. Márpedig a vizsgálatot vezető szakember szerint „valamit kellett volna találni”.

Zsanett jogi képviselője független szakvéleményt kért az elvégzett DNS-vizsgálat módszeréről, és a felkért szakértő azt alkalmatlannak találta ilyen típusú azonosításra. Tuza Péter hiába javasolta, hogy készüljön még egy DNS-vizsgálat, máshol, másképpen, érvelését a bíróság nem fogadta el.

Hosszan lehetne sorolni: ellentmondásos pszichológiai szakvélemények, el nem végzett ujjlenyomat-vizsgálat, figyelembe nem vett illetve tévesen rögzített tanúvallomás, késlekedve lefoglalt vagy hiányos tárgyi bizonyítékok, és főként sok-sok kérdőjel – ez marad a Zsanett-ítélet nyomán.

Most először kísért nemi erőszak miatt elindult eljárást ekkora társadalmi és médiafigyelem. Nem véletlenül. Óriási volt a tét és a nyomás. Súlyos kérdés, hogy azok, akik szolgálnak és védenek, azok erőszakolnak-e, ha úgy hozza a kedvük, és hogy – ha ez megtörtént – milyen állomány az, amelyben öt rendőrből egy sincs, aki durva hatalmaskodás esetén megálljt parancsolna a társainak. Ennél még súlyosabb kérdés volt, hogy a hatóságok minden erejükkel felderíteni vagy inkább elhallgatni és eltussolni igyekeznek ezt az ügyet. A tét nem kisebb, mint hogy lesz-e még Zsanett-ügy. Akad-e még nő, aki kiáll az igazáért?

Most ott tartunk, hogy a bíró ítélt, és mi nem értünk semmit. Mert ha a rendőrök nem erőszakolták meg Zsanettet, akkor sehogy sem tudjuk mire vélni, miért írta azt a lány aznap hajnali fél hat előtt a barátjának, mielőtt a rendőrök kíséretével hazaindult: „kurva nagy baj van!”

Mi baj volt, Zsanett?

A Zsanett-ügy kapcsán fennmaradó kérdések nyomába eredünk, és folytatjuk. A Nők Lapja következő számában megszólal a lány, aki az ítélet óta még nem nyilatkozott senkinek.

Még több az e heti Nők Lapjából: • Novodomszky Éva: Megint fiam lesz! » • Gyerekesek kontra gyerektelenek » • Zsírégető citromos fogások » • Szigorú fogyózás után féktelen habzsolás » • Hajrá palacsinta, húzz bele, mákos guba! » • Nők a változó világban: Miért zavar minket a burka? »