
Már a nevével elkezdődnek a problémák: jobban tesszük, ha meg sem próbáljuk alkalmazni az oxfordi angol kiejtést, maradjunk csak a magyar, sőt a pesti péhovardnál, az író saját magát is így emlegette. Rejtő Jenő életében szinte semmi nem biztos, azonkívül, hogy megszületett és meghalt.
1905-ben a budapesti Erzsébetvárosban jött világra a kis Reich Jenő, egy asszimilálódott, polgári zsidó család harmadik fiúgyermekeként. Csenevész, vézna gyerek volt, aki aztán kamaszkorában jócskán megerősödött a boksztól. Thuróczy Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum muzeológusa – Rejtő életének és műveinek szakértője – szerint már itt bevillannak a legendák, hiszen sokan állítják, hogy a kis Jenő több bokszklubnak is tagja volt, mígnem egy versenyen a saját ellenfeleként sorsolták ki.
A Volt egyszer egy regényhős, akit P. Howardnak hívtak című animációs dokumentumfilm rendezője, Varsányi Ferenc kiemeli, hogy már ekkor megmutatkozott Rejtő kettőssége: a harcos, bokszoló srác verseket, darabokat írogatott, melyekből kiderül, hogy költőként vagy drámaíróként bizony korántsem lett volna olyan népszerű…
Dokkmunkásból légiós |
Az irodalomszeretet és a vagányság indította el külföldi vándorútjaira. Csavarogni akart, és színészetet tanulni. Varsányi filmjében – ami animációs dokumentarista legendárium, és nem akarja a történelmileg hiteles életutat megörökíteni – térkép rögzíti Rejtő útvonalát. Állítólag Berlinből a hamburgi kikötőbe hajtotta a pénzkereset, ahol dokkmunkásként próbálta fenntartani magát, majd Svájcban házalt kézimunkákkal, később Prágában és Bécsben is megfordult. „Kábelt raktam a Fleischmarkton és lapátoltam havat kiskabátban, szakadt talpú cipőben, harmincnyolc fokos lázzal a harmincfokos hidegben, a többiekhez viszonyítva aránylag egészségesen és jól öltözötten” – írja.
A legenda szerint előadásokat tartott Szophoklészről, ami miatt a rendőrök úgy megverték, hogy napokra megsüketült. Csövesként, vagonok tetején, gyalog, stopposként, szekereken utazta végig Felső-Ausztriát, Dalmáciát, Konstantinápolyt, Ankarát. Havat lapátolt és heringet halászott, kazánt fűtött és kábelt rakott, dolgozott autómosóként és foszfátbányában.
A szakadt magyart gyakran zárták csavargók börtönébe, toloncházba, ott legalább kifújhatta magát. Lerongyolódva, pénz nélkül érkezett Párizsba, kávéházakban cukorkaárusként, hotelekben mosogatóként próbált a felszínen maradni. Lyonban napszámos volt egy cirkusznál, majd Marseille-ben újra a dokkban kötött ki. Hajómunkásként, a hét tenger ördögeként végigbóklászta a Földközi-tenger medencéjét, majd mindent megelégelve, munka nélkül, kimerülten állítólag légiósnak állt.
Aki fél szappannal megúszta |
„Az a szöveg, ami arról tanúskodik, hogy az író légiósnak állt volna, túlságosan gyanús, mert túlságosan rejtőies – egyszóval komolytalan. Annál is inkább, mert a leszerelés története alapján az olvasó joggal kérdezheti: hogyan is úszta meg a légiót Rejtő?” Állítólag az író megevett egy fél szappant, és az ezredorvossal leszereltette magát. Ám a légió nem arról szól, hogy bemegyünk, körülnézünk, és ha nem tetszik, lelépünk. Ha véletlenül sikerült is valakinek leszerelnie, azt csakis megváltozott személyazonossággal tehette, már ha életben maradt. A légió nem szimulánsok gyülekezete, hanem gyilkosoké, hitevesztett, törvény elől menekülő félvilági alakoké, akik egy új élet reményében mindenre hajlandók.
Rejtő legmaradandóbb regényei légióstörténetek, amelyekben a sivatag homokja perzselő, a rekkenő hőségben a torok kiszárad, a tevék púpja zsugorodik az égető napsütésben, de a remek kalandok csak fikciók. Figuráival matrózkocsmákban találkozhatott. Légiósai – mint Csülök és Tuskó – nem valódi légiósok. A légiót is szublimálta: megalkotta a bajtársias, de kemény, a törvénnyel összeütköző, ám aranyszívű csibészek figuráját.
Még többet tudhatsz meg Rejtőről a Nők Lapja Évszakok tavaszi számában!
Itt tudsz előfizetni rá!»