Szerepelt egy megyei szépségverseny elődöntőjében, elmondása szerint ekkor lett igazán VIP-személyiség. Haj- divat- és mosóporreklám-modell. Egyediségét abban látja, hogy szép és okos is egyszerre. Az emberi irigység keseríti csak napjait. Úgy érzi, hamarosan világsztár lesz, ezért Párizsba készül, „megcsinálni a Chanelt”. Szeretné, ha anyukája büszke lenne rá.
Január 29., péntek
10.00- 11.30
– …na, megjöttem a snowboardozásbóól, tudood, a K… vezérigazgatójáékkaal, előtte meg Cannes-ban voltam a jachton, H. meg Seychelle-en volt, tudood… – Hófehér köntösben ül a rózsadombi villa panorámás nappalijában, kezében telefon. Hosszú combja kivillan. Hangja rekedtes, a szavak végét elnyújtja, s felfelé kunkorítja. Arca még sminktelen. Mond valami jelentéktelent, nevet, pillanatnyi zavar a szemében. Most akár egy gyereklány, aki nagyon, nagyon vár valamit…
Csendes, ősz férfi lép a szobába, rajta mackóalsó. Vanessa cicás csókot nyom a szájára.
– Íme H., az élettársam, szerelmem, van kulcsom a házhoz, én vele akarok lenni, nekem nem túl öreg, én igényelem ezt a korkülönbséget, H. bizniszmen, nem ám olyan gengszter, még a kerületi üzletemberek bálján is ott voltunk, meg a Kongresszusi Központban. De nekem ez nem kényszer, hogy nincs pénzem, és egy öreggel vagyok! Nekem ő a társam, még orvoshoz is eljött velem, és még felesége sincs. A nagypapám azt akarta, hogy jogra menjek, és most annyi ügyvédet ismerek, hogy az egyik azt mondta, hogy ha ügyvéd diplomám lenne, felvenne bojtárnak, mert olyan a kapcsolatrendszerem, meg rátermett vagyok. – Vanessa úgy mondja, az információk áramlanak a fejében, de ezt mi úgysem érthetjük. Salátaleveleket tesz a tányérjára. Szavai határozottak, utasítók. – Jó, ez a reggelim, ezt fotózd le, ahogy eszem, nagyon dekoratív, ott a festmény alatt, dél-amerikai, oda van írva a neve, aki festette.
Újra tisztázzuk: én, és fotós kolléganőm, Bea „dokumentálni” szeretnénk egy napját, ő csak élje az életét, mintha ott sem lennénk. Bólint.
– Na, úgy lesz a nap, hogy itt lefotóztok, aztán átmegyünk a lakásomba, mert most bundában vagyok, ott is bepillantást engedek, megyünk a fodrászhoz, K. Z. modellje vagyok a hajammal, fogunk menni a kedvenc kávézómba, exkluzív, a Pistiéké, ott is lefotózhatsz, aztán megyünk a golfpályára. Vagy szervezzek magánrepülőzést? Valahova. Például megszerezhetem a repülőgép-jogosítványt. Mindent el tudok intézni, érted?! – Vanessa napjai színesek, akár ő maga. Ébredés után számítógéphez ül, s megtervezi programját, majd saját készítésű képeket tölt fel magáról egy közösségi portálra. Azt mondja, dokumentálni szeretné ezeket az időket, mert ki tudja, mit hoz a holnap.
– …ez itt, ahogy hajózom a jachton, nagyon fotogén vagyok, naturálisan, itt egy darab alapozó van rajtam, meg két szemceruza, semmilyen ecset… – Fürdőszoba, fogmosás. A köntös lekerül, férfialsó, atléta marad. – A nagy életálmom, a Victoria’s Secret (egy világhírű fehérnemű-katalógus), hogy azt megcsinálom, mert erre úgy néz ki, hogy nagyon erősen van lehetőség… Az alakom tökéletes – feszes melleit, hasát, combját mutatja a tükörnek -, pont ilyen csajok vannak ott. Meg a Cavalliban. Csak H. múltkor kirakott a házból, mert mérges a belga milliárdosom miatt, aki nagyon gazdag, és van a Ford Agency, annak az egész Föld bolygón háromszáz vagy mennyi modellje van, és a keresztfiának az ismerőse az igazgató, megyünk a Champs Élysée-n, minden étterem megnyitóra meg voltunk hívva, ilyenek, tehát én most kitaláltam, hogy rajta leszek a Chanelen, és ő biztos rá tud rakni. – Arcmosás, habos. – Vitaminokat nem használok, az arcom bekenem. Ennyi.
H. telefonál, intézi Vanessának a délutáni golfozást. Háromra lesz hely. A lány H. nyakába ugrik, H. ragyog.
– Egyébként azon vesztünk össze, hogy H. már gyereket akar, én meg még nem. Először megcsinálom a Chanelt, meg a világszínvonalú dolgokat, aztán szülök két kisbabát H.-nak, egy kisfiút meg egy kislányt, beültetéssel, egyszerre. – H., bólogat. – Nagyon szeretem H.-t, ő olyan megbízható, a szüleim meg távol vannak.
12.30-15.30
H.-nak Porschéja van, amelyet Vanessa is vezethet, ha H. vele megy. Most nem megy, így én leszek a napi sofőr. Vanessa egy fekete macskával tipeg az autó felé.
– Mert állatvédő is vagyok, meg nagyon támogatom a szegényeket, főleg a szívbetegeket, és minden piros lámpánál adok pénzt a hajléktalanoknak, H. mindig nevet is, hogy megint összepiszkolják a kezem.
Az autóban Vanessa sokat telefonál. Kissé ideges. – Mindig új telefonom van, mert kidobom az ablakon, ha ideges vagyok.
12.43. A Fő utcában dugó van. A fodrász egykor várja Vanessát.
– A plasztikai sebészem felhívom, szólok neki hogy hazajöttem a snowboardozásból… Ha nem békülünk ki H.-val, most vele járnék, komplett magánklinikája van, de nem csinált még rajtam semmit, csak megállapította, hogy 200 köbcentisek a melleim, és egy 180 köbcentissel nagyon szép 300 körülit tudna csinálni. Van testőröm is, egy ukrán, Mikolajnak hívják, szokott jönni velem, amikor H. nem, lefotózhatod. – Telefonál. Mikolaj most pont nem ér rá. – A legtöbb ilyen modell, mint én, escort kurva külföldön, biztos forrásból tudom, én soha nem voltam prostituált, én egyetemre jártam, az apám vett egy lakást nekem, és véletlenül ismerkedtem meg a H.-val, én most értem haza Párizsból, a lakásomban van két Louis Vuitton táska, ami még nincs is kipakolva, azt lefotózhatod, ez itt pedig Roberto Cavalli, ezt le lehet írni, ez meg igazi bunda, fogd meg, nem is tudom, milyen állat…
Lehúzzuk az ablakot. Jót tesz a friss levegő. – …H.-nak nem tetszik, hogy Párizsba megyek, de én érzem, hogy kinőttem ezt a várost, hogy világszínvonalon megállom a helyem, kár, hogy nem rakod ebbe a cikkbe bele az óriásplakátomat, mert még nincs, de majd akkor rárakhattok a címlapra, megmondtam, nekem egy fogszabályzóba invesztáljanak be, mert olyan a harapásom, hogy mély, és onnantól kezdve Penélope Cruzzal egy filmbe meg az egész mizériába bekerülök, és akkor annyi pénzem lesz, nem mehetnénk ebben a sávban?! Kifizetem a büntetésedet… én mindig ebben végigmegyek, nem is tudtam, hogy ez buszsáv, most lehet, hogy fogok kapni egy kocsit… nyomjad már a gázt! Hát ezt a dugót! Budapest az egy balkán. Nekem müncheni autóm van, én mehetek a buszsávban… Én az egész székhelyemet át fogom tenni Cannes-ba, ha H. eladja egy ingatlanját, utána már külföldön fogunk élni. Én egy nagyon őszinte ember vagyok, vidékről jöttem, ezt szeretem, hogy nekem tiszta a lelkiismeretem, én soha nem hazudtam, én karácsonykor bementem a Mátyás-templomba, megettem az ostyát, lenyeltem. Hogy véletlenül lett egy ilyen pasim, aki véletlenül épp a szerelemem, az egy isteni áldás, na, mindegy, úristen, hány óra van?!
12.57. Vanessán mindig nagy a nyomás. Most is: ha elkésik a fodrásztól, „nem lesz haja”, és ha nem lesz haja, ő nem fotózkodik a golfpályán. Azért egy kis barnát tesz a szemhéjára, ez mintha nyugtatná. Csak a fék zavarja meg, de az nagyon.
– Én nem engedek át egy gyalogost, érted?! Ha bejönnél velem a Kongresszusi Központba! A viájpík senkit sem engednek át, azért vagyunk víájpík! Ezért vagyok én milliárdos, te meg nem! Mert mi komparatív előnyökkel rendelkezünk az életben! Én csinálok egy saját könyvet meg saját filmet, és Penélope Cruz lesz a saját anyám benne! Fék, fék!!! Itt parkolj le! – Azon a helyen már állnak, de Vanessa nem érti, miért. – Egy bamba nő, utálom a bamba nőket!
Húsz perc késés, a fodrászat tele, de a hajmodellt azonnal fogadják. Vanessa 20 perce már a hajmosószékben, a fodrászlány már törölne. – Nehogy abbahagyd, még koszos, érzem! Mosd! Nem bírom ezt a stresszt… Szólok K.-nak, a huszonvalahanyadik leggazdagabb magyarnak, hogy hozzon egy nyugtatót. – majd felénk, vibrálva: – Majd szólok, hogy mikor kell fotózni!
13.50. Vanessa haját fésülik. A vendégek ámulva válnak egy irigyelt élet fültanúivá. – …és akkor voltam szállodareklámban, meg a kapcsolatrendszeremnek köszönhetően egy mosóporreklámban, Pozsonyban hatmillióért… Na és akkor mellette nagyon elmélyültem a Közgazdasági Egyetemen, algebra, valószínűség-számítás, fizika egy, kettő. A szakdolgozatomat a valutarendszerekről írtam, aztán fél évet dolgoztam, mint kontrolling-asszisztens, de nagyon merev volt…
16.00-20.00
 |
| “Én minden nap azt csinálok, amit akarok, mindenhol ismerek mindenkit, és mindenhol víájpí vagyok! Azok a víájpí személyek, akik valamit már le- tettek az asztalra” |
XX. kerület, exkluzív szabadidő-klub. Vanessa szeretne az automata golfkocsival menni, de túl nagy a hó. Ez kicsit dühíti. Szabadtér híján marad a golfszimulátor.
– Megyünk Mallorcára, ott lehet, hogy golfozni is fogunk, a barátom golfversenyző is. Csak nem mindenkinek van olyan mázlija, mint nekem, ugye? Nekem valami hercegkirálykisasszony életem van, az bizony! Néha még én sem hiszem el. Úgy kell leírnod, hogy mindenki ilyen életet szeretne, aki olvassa… Igazából én vagyok a sztár, nem akik azt mondják magukról. Mindig templomba járok imádkozni, hogy ez így is maradjon. A Bazilikában megtalálható vagyok állandóan.
Belváros, exkluzív kávézó. „Pisti”, az üzletvezető, puszival köszön Vanessának. Ő minden nap megissza itt kedvenc italát. Imádja.
– Ha ti nem vagytok a nyakamon egész nap, már rég iszogathatnám ezt a finom marcipános kakaót! Már tudom, miért utálják a sztárok az újságírókat, én totálisan megértem Naomi Campbellt, hogy néha agyonver embereket! De azért aranyosak vagytok. Attól vagyok én adu ász pozícióban, hogy van a szépség meg az okosság egyszerre, így jöttek a gének, meg a jó nevelés.
Belváros, exkluzív ruhaüzlet. Az eladólányok készségesek, ismerik már Vanessát. Egy bundába bújik.
– …H. megkérte már a kezem, már teherbe is ejtett nyáron, csak bevettem az esemény utáni tablettát. Akkor még azért nem kaptam ilyen ruhákat, mert a hajósokkal randiztam, és megnéztem több versenyzőt, de H.-nál nem találtam jobbat. De H. nem csal meg, pedig ebben a viájpí világban mindenki megcsal mindenkit. Imádom ezt a cipőt! Majd azt mondom H.-nak, hogy csak három húszas, egy ezrest meg hozzáteszek a saját pénzemből, ne legyek már olyan vérszívó.
Elteteti a bundát, meg a cipőt. Ezekben lefotózza magát, hogy H. láthassa, mit kell megvennie. A lábát beolajozza a képre. Úszik a boldogságban.
– Ez maga a mennyország! Ezért érdemes élni!
 |
 |
20.00-23.30
Exkluzív étterem Budán. Vanessa, H., és néhány középkorú, „viájpí” személyiség az asztal körül.
– …engem a gengszterek majdnem elsüllyesztettek a Dunába! – H. hallgat, időnként felnevet. Vanessa kezdi elveszíteni a türelmét. – Ne nevess, kiderült, hogy egy embergyilkos, a politikai államnak az egyik embere! Ha tudnád, hányszor rúgtak belém! Az emberek most lehet, hogy irigyelik az életem, hogy a ruhák, a golf, meg minden, de amíg idáig jutottam, tudod, mennyit szenvedtem?! Senki se irigyelje! Vonatoztam a legszarabb vonatokon a kollégiumba, ahol megettek a poloskák, utána kaptam a lakást, erőfeszítéseket tettem a tanulmányaimban, hogy kikeveredjek ebből a közegből! Érted?! És ezért úgy gondolom, hogy magamnak köszönhetem, és még sokat kell dolgoznom, hogy ezt a közeget fenntartsam. – H.-ra mutogat. – Őneki nem azért van pénze, mert egész nap a Y.-ban vásárol, ő nem vesz semmit magának, öt éve hordja ezt a pulóvert! – H. most már hangosan kacag. – Akik komoly milliárdosok, azok nem szórják ám a pénzt, ők egész nap dolgoznak! Lehet, hogy jön egy csaj és azt gondolja, hogy na, itt az öreg, majd leveszem lével, de H. nem ad sok pénzt egyébként, ezért sokat dolgozik, én ezért tisztelem! Summa summárom, írd le, hogy szeretem a szüleim, az ő értékrendjük szerint tanultam, meg van a bátyám, ő teljesen legálisan Hágában jogász, másfél millió forintot keres, saját magától, ezt feltétlenül, mert anyukámnak ő a szíve csücske, meg van a barátnőm, a Rita, eredeti ötszázas mellei vannak, nem okos, de nagyon jók a megérzései. Elfáradtam, menjünk haza.
Rózsadomb, a város Vanessa lábai előtt hever. Tévét már nem néz, azt mondja, majd reggel meghallgatja a gazdasági rádiót, és elolvassa a HVG-t.
– A munkahelyi dolgokat meg a külvilágot sosem viszem az ágyba. Csak ezt a könyvet szoktam, Müller Péter, a Gondviselés, nagyon durva, olvasod, és zokogsz, valószínűleg ez Müller Péter utolsó könyve a halála előtt, mert visszatekint az élet értelmére, Ophélia mondja az elején, hogy „tudjuk, hogy kik vagyunk, de nem tudjuk, hogy mivé leszünk”. – Egy ideig a város reszkető fényeit bámulja.
Lemossa az arcát. A tükörbe néz.
Még több az e heti Nők Lapjából:
