Engem érdekelne, hogy mi az eredeti foglalkozása, végzettsége, azaz miből él? (Fórumozó: nyarimikulas68)
Az ELTE BTK filozófia szakos végzős hallgatója vagyok, és közben az Edge 2000 nevű minikönyvkiadó ügyvezetője.
Az is érdekelne, hogy a hegyi expedíciók milyen tulajdonságokat kívánnak, és milyeneket nem tűrnek meg. (nyarimikulas68)
Ez nagyon jó kérdés!
Sokat gondolkoztam az évek során azon, vajon milyen az ideális expedíciós hegymászó. Ha egyetlen tulajdonságot, kompetenciát kéne kiemelnem, akkor azt mondanám, legyen monotóniatűrő. Azaz: legyen képes sokáig a fenekén ülni, és várni. Ugyanis az expedícióról készült filmek tele vannak eseményekkel (bevágja a csákányt, ereszkedik a kötélen, menetel), ezek az események azonban az expedíció elhanyagolhatóan kis hányadát teszik ki. Legtöbbször várunk: engedélyekre, az időjárásra, hogy leülepedjen a hó, hogy megolvadjon a lábasban a jég.
És a sok-sok várakozás közepette meg kell tudnunk őrizni ambícióinkat, a heggyel és egymással kialakított harmóniát, fizikai, lelki állóképességünket, egészségünket, realitásérzékünket.
Ebben rejlik az expedíciózás egyik legkomolyabb kihívása.
Ha véget ér egy expedíció, hogyan lazít? Mi az első dolga, amikor biztos helyre ér (szeretkezés, ivás, alvás, hálaadó ima) esetleg rögtön újabb terveket kovácsol? (nyarimikulas68)
Az valóban érdekes kérdés, hogy mi történik az emberrel, amikor lejön a hegyről. Nagyon szeretek fent lenni. Egy különös, csodás és emberidegen világ a 8000 fölötti régió. Emberidegen, mert letisztult geometriai formákból, halott anyagokból épül fel: éles jégtömbök, fagyott sziklák.
Hiányzik az élet indázó, organikus, csobogó, rugalmas minősége. Olyan, mintha meglátogatnánk, súrolnánk a létezés határmezsgyéjét, és aztán megpróbálnánk visszatérni onnan. Ha nincs elég lendületed, nem tudsz elszakadni a Föld tömegvonzásától. Ha megfeledkezel a gravitációról, végleg elszakadsz.
Amikor visszakerülsz ebből az emberidegen világból, akkor hirtelen megtelik a tüdőd oxigénnel, erősnek érzed magad, mindent fel akarsz falni, a sejtjeid ugrálnak örömükben…
Minden, amit felsoroltál szerepel a lelkileg, szellemileg, fizikailag éhségére ébredő hegymászó étlapján, de jól elvagyok már azzal is, hogy egy reptéri mosdóban kinyitom, majd elzárom, majd megint kinyitom, majd megint elzárom a vízcsapot, és a VÍZ FOLYIK!
És persze eltelik egy hét, és már a következő kalandot tervezgeted…
Mivel nem orvosi ellátásáról híres helyeken jár, nem fél, hogy megsérül, és nem kap megfelelő orvosi ellátást? (nyarimikulas)
Hacsak nem olyan nagy a csapatunk, hogy saját orvosra volna szükségünk, távolról támogatnak bennünket. Általában régi kedves barátunk, Vida doki az, aki összeállítja elsősegély-csomagunkat, és ha szükséges, ő segít nekünk műholdas telefonkapcsolaton keresztül.
Elmesélnék egy érdekes történetet: 2005-ben mindkét szememre romlani kezdett a látásom. A doki itthon konzultált egy specialistával, majd sok kérdés után rájöttek, hogy valószínűleg szaruhártya-ödémám van. Azt mondták, hogy cseppentsek 40%-os glükóz-oldatot a szemembe (amit én átkonvertáltam egy kockacukorrá egy ujjnyi vízben), és az oldat tényleg hatott: kiszívta a felesleges vizet, és kitisztult a látásom. Ha nincs a megfelelő háttértámogatás, nem tudtam volna tovább mászni.
Voltak visszatérő rémálmai amikben hegyet mászott? Mennyi ideig elemzi utólag az expedícióit? (nyarimikulas)
Visszatérő rémálmaim… vagy egyáltalán, rémálmaim a hegymászással kapcsolatban nincsenek. Vannak ijesztően szép álmaim, vízióim, amik erősen kapcsolódnak a hegyek világához…
Egy-egy esemény értékelése is ciklikus lehet, rögtön, miután lezajlott, megpróbálom megérteni, felfogni, de ahogy én is egyre többet látok, tapasztalok, újból és újból előveszem ezeket a hegyekhez köthető emlékeket, s megnézem, hátha új jelentést kaptak az évek során.
Engem az érdekelne, hogy egy nemzetközi expedíciót milyen elvek alapján állítanak össze? Kik lehetnek a tagjai? Meghívásos a csapatba való bejutás, vagy önkéntes jelentkezés alapján az első X számú jelentkező indulhat útnak? (aszklepiosz)
Az igazi kérdés nem az szokott lenni, hogy egy expedíció nemzetközi-e, vagy csupán egy nemzet hegymászói vesznek-e benne részt. A kérdés rendszerint az, hogy az expedíció kereskedelmi, vagy “profi”.
A kereskedelmi expedíció azt jelenti, hogy egy iroda megszervezi az expedíciót, és magashegyi teherhordók (sherpák) és oxigén segítségével “feljuttatja” a hegymászókat. Ebben az esetben bárki jelentkezhet, akinek megfelelő állóképessége, tapasztalata és legfőképpen sok pénze van egy ilyen kalandra.
A másik lehetőség, hogy egy csapat kiválaszt, megálmod egy feladatot, célt, és e cél megvalósításához támogatókat keres. Közös felkészítő túrákon vesznek részt, stratégiát alakítanak ki. Ez a klasszikus, “régimódi” (és érzésem szerint etikusabb, tisztább) expedíciózás.
Léteznek kereskedelmi expedíciók. Klein Dávid vállalna-e ilyen expedíció vezetését? Olyan estekben (kereskedelmi expedíció), amikor a jelentkező nem járja végig a felkészülés fokozatait, mekkora a balesetek száma? (champollion.jeanfranois)
Nem tervezem, hogy kereskedelmi expedíciót vezessek. De valóban léteznek ilyenek, és például az Everesten mára messze túlsúlyba kerültek a nemzeti vagy profi expedíciókkal szemben. Mondjuk az Everest esetében jelenleg az árak a 20,000-50,000-70,000 dolláros régióban mozognak, és mára már rendkívül hatékony protokollokat dolgoztak ki arra, hogyan lehet egy jó állóképességű, ügyes amatőrt a lehető leghatékonyabban és legbiztonságosabban feljuttatni a csúcsra. (Az más kérdés, hogy szerintem az így megélt élmény jelentős részben arról szól, hogy elmondhassam, álltam odafönt a csúcson, de hiányzik belőle az önerőből megtett út élménye, a valódi hegymászás.)
