Le kell szögeznünk rögtön az elején: csodák nincsenek a tarsolyunkban. Ha a főnök meg akarja tudni, mit műveltél a gépeden, akkor csak egy gyors konzultáció a rendszergazdával, és máris a kezében az eredmény. De a véletlen lebukások ellen tehetünk pár dolgot. Sőt, a tippjeink más esetekben is jól jöhetnek, például amikor a neten ajándékot akarsz beszerezni, vagy meglepetésbulit szervezni valakinek, aki gyakran ólálkodik a géped környékén.
Az alapok
A leghasznosabb fegyverünk az arzenálban az Alt+Tab billentyűkombináció, amivel a programok között válthatunk. (Tudjuk, hogy ez sokaknak nem újdonság, de találkoztunk már olyannal, aki évek óta dolgozik számítógépen, az Excelt és Word-öt keni-vágja, ám ez mégis meglepte.) Amint felbukkan az illetéktelen személy a közelben, csak rányomunk a hasznos kombinációra, és máris az előzőleg használt program ugrik a monitorra. Jó esetben ez a szép nagy Excel tábla lesz, amit előre bekészítettünk, mert fifikásak voltunk, és odafigyeltünk erre is.
Ha a nemkívánatos személy közelebb jön, és alaposabban megnézi a képernyőt, természetesen felfedezheti az alján, a tálcán az árulkodó programot. Ez ellen úgy védekezhetünk, hogy beállítjuk, hogy a tálca automatikusan tűnjön el, amikor nem használjuk. Erre Windows esetén a Start Menüből előhívható Vezérlőpultban (Control panel-ben), a tálca és Start Menü (Taskbar and Start Menu) opciónál van lehetőségünk, csak a Tálca automatikus elrejtése dobozt kell kipipálni. Így nem csak a kutató szemek elől rejthetjük el a tálcánkat az aktuálisan használt programjainkkal egyetemben, de nagyobb is lesz a folyamatosan használható területünk.
A gyors program-eltüntetés egyébként olyan probléma, ami sokakat érint. Erre utal legalábbis, hogy léteznek olyan, külön erre a célra írt szoftverek, amik egy gombnyomásra elrejtik az előre megadott programokat. (Van köztük olyan, ami azzal hirdeti magát, hogy segít megmenteni a karriert és a házasságot.) Sőt, árulnak olyan pedál-szerű kütyüt is, amit az asztal alá lehet rejteni, és azzal is lehet váltogatni a programok között. Szerintünk az Alt+Tab-os “trükközés” viszonylag ártatlan, de ennél több energiát és pénzt ölni a témába nem éri meg. Ráadásul a lebukás is jóval nagyobb ciki, ha mindenféle aljas eszközzel próbálkozunk.
Tudom, mit néztél a böngésződben
Az internetes böngészők el szokták tárolni a meglátogatott weboldalak listáját. Ez alapvetően a mi kényelmünket szolgálja, hogy könnyebben megtaláljuk a korábban megnézett oldalak címét, illetve gyorsabban betöltődjenek az elemek. Viszont ez alapján a főnökünk is vissza tudja keresni, mit nézegettünk. Hallottunk már olyan esetről, hogy a főnök leült az egyik alkalmazottja mellé a géphez, megnyitotta az előzményeket a Cltr+H billentyűkombinációval, majd kedvesen elkezdett érdeklődni afelől, mi ez a sok munkakereső és fejvadász oldal a listában. Ezzel két folyamatot is elindított az irodában: egyrészt a többi alkalmazott is lelkesen rávetette magát a munkakereső és fejvadász oldalakra. Másrészt mindenki bőszen elkezdte egyesével törölgetni az előzmények közül a kompromittáló oldalakat.
Ez egy pár évvel ezelőtti történet, azóta sokat fejlődött a technika, és az ilyen jellegű szelektálást jóval egyszerűbben is megoldhatjuk – annak az újításnak köszönhetően, amit a köznyelvben pornómód néven is gyakran emlegetnek. Ha ezt a titkos böngészést elindítjuk, egy új böngészőablak nyílik, és amit abban nézünk meg, azok közül semmi nem kerül be az előzményeink közé. A legnépszerűbb böngészők mind tudják már ezt a funkciót, csak máshogy hívják, és máshova rejtik el. Internet Explorer 8-ban, mint ahogyan a képünkön is látszik, a Biztonság (Safety) menüpontban, a Privát böngészés (Inprivate Browsing) alatt találjuk.
A Google Inkognitómódnak nevezte el, és az Eszközök menübe tette a Chrome-ban. A Firefox ötvözi az előző kettőt, azaz az Eszközök -> ‘Privát böngészés indítása’ úton érjük el benne az áhított titkos netezést. Az Apple böngészőjében pedig a Safari menüpontban található a Private browsing.
Csiripelni, én?! Ugyan már!
Akit úgy elkapott a Twitter-láz, hogy munkaidőben sem tud nélküle meglenni, azt érdekelheti egy olyan Twitter-kliens, ami pont úgy néz ki, mint egy Excel tábla. A Spreadtweet-et egy vicces kedvű angol webfejlesztő rakta össze. Állítása szerint nem tudja, hogy legális-e programja, de ha letöltjük, akkor leveszünk a válláról minden felelősséget, ráadásul, ha börtönbe megy, vinnünk kell neki sört és sütit. Ami a programot illeti, az elsődleges funkciója az álcázás, tehát jóval kevesebb lehetőséget kínál, mint más Twitter-kliensek. Akinél le van tiltva a csiripelő, az ezen keresztül sem fogja tudni kicselezni a rendszert, illetve azt is hozzá kell tenni, hogy akinek figyelik a tevékenységét, annál ez normál “Twitter-forgalomként” fog látszani.
 |
| Nagyobb verzióért kattints a képre! |
Természetesen a józan paraszti ész tanácsait itt is érdemes követni: a nagy melós hajrában csak akkor célszerű csiripelgetni, ha a tweetjeinket levédtük, és csak az láthatja őket, akinek engedélyeztük. Ellenkező esetben még azok is megnézhetik, mikor mit rakoncátlankodtunk, akik nem regisztrált Twitter felhasználók.
Végső tippünket szintén a józan paraszti ész diktálja: annyi a lényeg, hogy a munka kész legyen. Ha nem vagyunk lemaradva, valószínűleg senkinek nem fog eszébe jutni azt nézegetni, mikor mit csináltunk.
Ha neked is van valamilyen tuti lebukás-ellenes eszközöd, amit gyakran használsz, örülünk neki, ha egy hozzászólásban megosztod velünk, mindannyiunk épülésére.
