Évente körülbelül hárommillió nő külső nemi szervét távolítják el, de nem egészségügyi probléma miatt és nem kórházi körülmények között. A beavatkozást ugyanis egészséges fiatal lányokon végzik el, gyakran a sivatag közepén, olyan – higiénikusnak cseppet sem mondható – eszközökkel, mint az üvegcserép vagy a konzervdoboz. Ráadásul a „műtétet” érzéstelenítés nélkül hajtják végre a képesítetlen, idős asszonyok. Az eljárás egy ősidők óta létező tradíció, amely Afrika, Ázsia és a Közel-Kelet egyes területein teljesen elfogadott.
Vallásra hivatkoznak, pedig a pénz a tét
A női nemi szerv megcsonkításának célja a lányok házasságkötésig tartó szüzességének biztosítása és az asszonyok szexuális életének a férjek által történő uralása. Az eljárás létjogosultságát az iszlám hívők Mohamedre vezetik vissza, de a Korán valójában nem tartalmaz ilyen előírást. Az indok ennél prózaibb, a családok ugyanis attól tartanak, hogy e beavatkozás nélkül nem tudják jó pénzért férjhez adni a lányukat. A szülők ezért a mai napig elvégeztetik a gyerekeken a csonkítást, annak is általában a legdrasztikusabb változatát.
A beavatkozás cseppet sem veszélytelen. Sok kislány elvérzik, vagy fertőzés, illetve vérmérgezés miatt hal bele az eljárásba. Akik pedig életben maradnak, egész életükben hüvely- és méhfertőzésre, burjánzó hegesedésre, cisztákra, tályogokra és menstruációs zavarokra számíthatnak.
A jelenség viszont teljesen normális ezekben a kultúrákban, hisz az iszlám szerint a nő bizonyos tekintetben másodrangú állampolgár.
A női nemi szerv megcsonkítása vagy körülmetélése ma 28 afrikai országot, Európában pedig Hollandiát, Nagy-Britanniát, Olaszországot, Franciaországot, Svájcot, Svédországot érinti. A beavatkozás ezen államok mellett az USA-ban, Kanadában, Ausztráliában, Indonéziában, Jemenben, Ománban, Indiában és az Egyesült Arab Emirátusokban is előfordul.
A jogot tiszteljük, vagy a hagyományt?
A fejlett nyugati civilizációk közül az Egyesült Államokban váltja ki a leghevesebb vitákat a jelenség. Az ENSZ és az Orvosok Világszövetsége is elítéli a női nemi szerv körülmetélését,
1996 óta pedig törvény is tiltja az USA-ban a csonkítást. Az Amerikai Gyermekgyógyászok Társasága (AAP) viszont most azt javasolja, hogy engedjék meg az orvosok számára a bemetszés elvégzését. Ezzel ugyanis megmenthetnék a gyermekeket attól, hogy a család a származási helyük szerinti országba küldje őket, ahol életveszélyes körülmények között végeznék el rajtuk a körülmetélést.
Az amerikai közvélemény, bár elismeri, hogy ez lenne a kisebbik rossz, mégis felháborítónak tartja az elgondolást, mondván, miért kellene támogatni ezt az emberi jogokat nem tisztelő, veszélyes hagyományt. Az AAP javaslatának megszületésében valószínűleg szerepet játszott egy készülőben lévő új törvény is, amely büntetni rendeli azt a tevékenységet, amelynek során a kislányokat a csonkítás szándékával külföldre viszik.
Az orvosok egy része azon a véleményen van, hogy még mindig jobb megoldás, ha a kivitelt bünteti az állam, mint ha megengedné a körülmetélést. Ugyanakkor, ha a törvénytervezetet elfogadják, kézenfekvő lenne az eljárás legalizálása, hisz más törvényes módon nem vihetnék tovább az érintettek az ősi szokást. Sok doktor viszont azt vallja, hogy képtelen lenne megtenni a csonkítást, azonkívül szerintük a muszlimok el sem fogadnák egy nyugati orvoslást tanult szakembertől a beavatkozást.
A kérdés egyelőre nyitva van, a vita pedig – amelyben az alapvető emberi jog és a hagyományok tisztelete feszül egymásnak – arra biztosan jó lesz, hogy általa az amerikai társadalom minél nagyobb rétegének figyelmét felhívják e problémára.
Van, akinek sikerül új életet kezdeni
 |
| Waris Dirie |
Az európai társadalmak a ’90-es években ismerték fel a problémát, azóta több-kevesebb sikerrel küzdenek ellene. Olaszországban az afrikai bevándorlók nagy száma tette indokolttá a törvényi szabályozást, amelyre 2004-ben került sor. Az olasz jogszabály 6-tól 12 évig terjedő börtönbüntetéssel sújtja az elkövetőt. Nagy-Britanniában pedig már jutalom jár a nyomravezetőnek, ha segíti a rendőrséget a felderítésben.
Magyarország 1993-ban csatlakozott ahhoz az állásfoglaláshoz, amely szerint a női nemi szervek megcsonkítása elítélendő cselekedet. Az Amnesty International legutóbb 2005-ben szervezett demonstrációt Budapesten. A rendezvény célja egyrészt az volt, hogy felhívják a figyelmet a problémára, másrészt, hogy a nemzetközi tiltakozás elősegítésére aláírást gyűjtsenek.
Szerencsére ma már egyre több afrikai államban is felismerik a jelenség értelmetlen voltát, ugyanakkor a visszaszorulása még nem látványos. Inkább az a jellemző, hogy a legfájdalmasabb eljárásról áttérnek a kevésbé drasztikusra. Pedig az afrikai országok közel fele rendelkezik már törvénnyel, és a legtöbb államban már készülőben van az eljárást tiltó törvénytervezet.
Az afrikai kultúrákban hatalmas szava van a vallási vezetőnek, így főként rajtuk keresztül próbálják meg a helyes irányba befolyásolni a köztudatot. A kampányban óriási szerepük van az aktivistáknak, köztük is kiemelten Waris Dirie-nek, a világ egyik legkeresettebb modelljének. A szomáliai lány megjárta a poklok poklát, műtétek sorozatát végeztette el magán, s ma a saját példája nyomán hívja fel a világ figyelmét erre a nagyon fontos problémára. Waris Dirie a személyes történetét A sivatag virága című könyvében írta meg, azonos című életrajzi filmje pedig május 20-án került a magyar mozikba.
