A hír: 70 év fölé is emelkedhet a nyugdíjkorhatár
Az Európai Bizottság egy nyugdíjrendszerekről szóló zöld könyv előkészítésén fáradozik. A tényleges kiadás előtt viszont egyre több részlet szivárog ki az anyagból. Az EB szakértői a jelek szerint a korhatáremelésben és a foglalkoztatottság bővítésében látják a demográfiai problémák megoldását, az elképzelések szerint pedig a korhatár a jövőben a várható élettartam emelkedésétől függne. Néhány fejlettebb országban mindez azt jelentené, hogy 50 éven belül akár 70 év fölé is nőhetne a nyugdíjkorhatár.
Különvélemény Peller Marianntól
Hogyan képzeljük el a nyugdíjas éveinket? Lássuk csak! Ha magát a nyugdíj szót veszem alapul, akkor végre nyugalomba vonulhatok, harmonikus, kellemes környezet vesz körül, nem lesz soha semmi, amin idegeskednem kellene. Ennek megfelelően én magam is nyugalmat, megfontoltságot, bizonyosságot és bölcsességet fogok sugározni. Mindezért pedig még díjazást is kapok.
Unatkozni természetesen soha nem fogok, miután végre kiélvezhetem hosszú, nyugtalan dolgos éveim alatt végzett munkám gyümölcsét. Végre hódolhatok az általam legkedveltebb szabadidős tevékenységeknek, valóra válhatnak dédelgetett álmaim – mert természetesen az évek során több ilyen is összegyűlt. Például, golfozni fogok, kipróbálom a sárkányrepülőt és természetesen „körbe-nyugdíjas-turistáskodom” az egész világot. Az egyik legszebb, homokos tengerparton lebarnult, ráncos bőröm még inkább felhívja a figyelmet vakítóan fehér műfogsoromra, amit büszkén villantok bárkire elégedett, mindent tudó mosoly formájában…
A dolgok jelenlegi állása szerint sokkal valószínűbb, hogy inkább a következő kép vár rám: a kisnyugdíjas kis, magyar valósága. A múlt héten lementem a sarki közértbe. A mirelit zöldséges pultnál mellém csosszant egy idős néni. Hajlott hát, vastag, műanyagkeretes szemüveg, ősz, göndör haj, virágmintás nejlon otthonka, kezében a gurulós táska fogantyúja. Épp egy fagyasztott spenótot tettem a kosaramba. Mennyibe kerül a spenót, kedveském? – kérdezte. Nem tudtam rá azonnal válaszolni, meg se néztem. Végre megtaláltam: négyszáz forint. Jaj, az nagyon drága! A Spar-ban százkilencvenért lehet kapni. – mondta, majd tovább csoszogott. Elszorult a szívem, elszégyelltem magam. Hát ennyit ér ma a nyugdíj.
Édesapám idén 56 éves lesz. Tizennégy éves kora óta dolgozik. Eleinte asztalos volt, később műanyag nyílászárók beszerelésével kereste meg nekünk a napi betevőt, és ezzel foglalkozik ma is. Én csak arra emlékszem, hogy mindent megadtak nekünk a szüleink, de ezért cserébe apa éjt nappallá téve dolgozott, tekintet nélkül a hétvégékre. A minap megkérdeztem tőle, mi lesz, ha hét év múlva eléri a nyugdíj korhatárt. Hátra dőlhet-e végre? Lesz-e golden retriewer kutyája, akivel majd nagyokat sétálhat a Kálvária dombon. Elmosolyodott. – Én soha nem fogok nyugdíjba vonulni, kislányom. Ha szeretném fenntartani ezt az életszínvonalat, életem végéig dolgoznom kell. De jól van ez így. Csak unatkoznék, ha sok szabadidőm lenne.
Innentől kezdve tökéletesen mindegy, hogy mennyi a nyugdíj korhatár. Ráadásul, mivel a változás csak néhány fejlettebb országot „fenyeget”, nekünk emiatt igazán nem kell aggódnunk. Van épp elég más…
