Aktuális

Aki dohányzik, jó ember nem lehet

Július közepétől tilos lesz a dohányzás a fővárosi aluljárókban. A szabálysértők 30 ezer forintos bírságra számíthatnak. A tilalomról szóló hírt Karafiáth Orsolya kommentálja.

Karafiáth - külön hétfőA hír: Aluljáróban dohányozni tilos!
A Fővárosi Közgyűlés múlt heti ülésén elfogadták azt a képviselői indítványt, mely szerint a budapesti aluljárókban betiltják a dohányzást.
A VEKE azzal a kiegészítő javaslattal élt, hogy a dohányzási tilalmat a tömegközlekedési megállókra is terjesszék ki – a javaslatot a Fővárosi Közgyűlés is támogatta. Az aluljárókra és buszmegállókra vonatkozó tilalomtól azt reméli az egyesület, hogy ezáltal elkerülhető lesz, hogy a várakozó dohányzó utasok a nemdohányzókra fújják a füstöt.

 

Különvélemény Karafiáth Orsolyától
Ismét egy álszent, nevetséges rendelkezés. Amit azért hoznak, hogy lecsillapítsák a kedélyeket, látszódjék, hogy itt történnek a dolgok, az igazán fontos dolgok, figyelnek az állampolgárokra (legalábbis a nem dohányzó részükre – direkt nem mondtam felét), hogy nekünk a leglényegesebb ügyünk népünk egészsége. Ez látványos intézkedés, a büdös dohányosok majd hőbörögnek, a nemdohányzók örvendeznek, legalább addig sem másról (például devizahitelesek, légszennyezettség, sikkasztások, autópálya-botrányok, Margit híd, politika – és itt tetszőlegesen bővíthetjük a sort) esik szó. Ez az ügy konkrét, és a hatóságok topon vannak, beintézkednek. Hurrá. Utálom, hogy a mai világ sátánjai a cigizők. Mert mindig szükség van bűnbakra, akire mutogathatunk. (Jegyezzük meg, hogy száz dohányos sem szennyezi annyira a környezetét, mint egyetlen régi, de nálunk persze bőven forgalomban lévő busz kipufogócsöve.) Ezek a rendelkezések azt sugallják: aki dohányzik, jó ember nem lehet. És mindezt nem azért mondom, mert én magam is dohányzom, ráadásul nem is keveset, mégis egészen jó ember vagyok… Ráadásul olyan ember, aki kicsit babonás is. Emlékszünk? Épp amikor rágyújtunk, akkor fordul be a busz. Hány, de hány nemdohányzónak hoztuk meg így a szerencséjét! Akik így időben beértek dolgozni, odaértek a randevúra.

De nézzük meg a dolog másfajta előnyeit is, azokból is akad néhány. Például nem lesz ázott csikkekkel teleszórva a megálló. (Bár ez meg a homelesseknek rossz, honnan szedik össze a napi nikotint…) Barátnőmmel nagyon nevettünk, mikor egy buszmegállóban, a távoli szirénaszó mellett épp azt hallottuk: „Karcsika, viselkedj rendesen, mert már jönnek is érted, összeszedik a rossz kisfiúkat, és viszik a börtönbe!” Karcsika be is parázott rendesen, torkára forrt a kiabálás, szorosabban megragadta a fegyelmezőbajnok nagyi bal kezét. A jobbat nehezebben ment volna, az idős asszony ugyanis abban tartotta hamvadó cigarettájának végét. Abban a pillanatban mindenki hálás volt a fortélyos nyugdíjasnak, Karcsikának ugyanis valóban fülsértő és enyhén repetitív volt a kiabálása. („Mikor jön már? Szar busz, szar busz, szar busz!” – és újra elölről.) Ha bevezetik a rendelkezést, Karcsika is vissza tud majd vágni, hogy nem, nagyi, tévedésben vagy, ezek érted jönnek, hogy leszedjék a kis nyugdíjad felét. Vagy gondoljunk egy ködös reggelre, mikor igazán nehezen keltünk fel, mintha a Holtak hajnala forgatásán lennénk, zombiként támolygunk a villamoshoz. Épp elég feladat volt emberré varázsolnunk magunkat, a zuhanyzás fájt, a kávé későbbi hatásában bízunk, és igazán sok energiát fektettünk abba, hogy úgy illatozzunk, mint a rétek hamvas lilioma. És akkor fújja ránk valaki a füstöt. A frissen mosott hajunk azonnal beissza, a koponyánk rögvest hasogató fejfájással válaszol.

Én az a dohányos vagyok, aki ha felkelés után vagy délelőtt cigiszagot érez, a hányinger kerülgeti. Főleg a rossz dohány szagával lehet megölni. Elég egy pillanat, hogy hatalmas fogadalmakat tegyek: belépek az első dohányfüstmentes egyesületbe, és ezeket az alakokat a pokol füstölgő bugyraiba transzportálom. Aztán persze a kedvenc kávézómban a vérszomjam csillapul, előttem a lattém, és első dolgom, hogy elővegyem kis vékony kedvencemet, és elégedetten fújjam a füstöt. Na, most hogyan keveredjek ki ezekből az ellentmondásokból? Nem is próbálok. Annyira erősen ellenzem az ilyesféle gittegyleti döntéseket, hogy már-már anarchistává válok. És alig várom, hogy ha ezt a baromságot mégis bevezetik, az első térfigyelő kamerába mosolyogjak, szexi füstfelhő mögül.

Korábbi különvélemények Karafiáth Orsolyától:
Ha az élet autópálya lenne – avagy hogyan éljünk 145 évig?
Film készülhet 8 év borzalmairól

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top