A tizenhét éves Sarolta vágyai nem különböznek más tizenévesekétől: elvégezni az iskolát, szórakozni, boldogan élni a szerelmével… Míg azonban kortársai nagy részének mindez természetes, addig a törékeny lánynak emberpróbáló akadályokon kell átvergődnie. Tizenhárom éve gyötri ugyanis egy autoimmun betegség, amely a veséit is tönkretette. Másfél éve mindkét veséjét kivették, ma rendszeres dialízisre szorul, és veseátültetésre vár.
Vőlegénye, a huszonöt éves Péter szívesen lenne donor, már januárban felajánlotta egyik veséjét. Le is zajlottak a szükséges vizsgálatok, sőt már a műtét napját is kitűzték, amikor április elsején a rendőrség kopogtatott a fiúért: Péter ugyanis februárban gyilkossági ügybe keveredett.
„Ez egy nagy szerelem…”
 |
| Sarolta tizenhárom éve egy autoimmun betegségben szenved |
„Másfél éve ismerkedtünk meg, a testvérem mutatta be nekem Pétert. Nagyon szeretjük egymást, mindenben támogatott, ott ült velem a dialíziskezeléseken, és akkor is velem volt, amikor rosszul voltam miattuk. Karácsonykor az eljegyzés is megvolt” – mondja halkan a törékeny fiatal lány, akit érezhetően megviseltek az események. Édesanyja, Ágnes hozzáteszi: jó embernek ismerték meg Pétert, soha nem feltételezték volna róla, hogy gyilkosságban vehet részt…
Sarolta vőlegénye most előzetesben várja a bírósági eljárást, a műtétet elhalasztották: a jogszabályok szerint ugyanis fogva tartott személy csak egyenes ági rokonának lehet a donora. Ám Péter nem mondott le arról, hogy megmentse menyasszonya életét: „Felelni fogok azért, amit tettem, a szerelmem viszont semmiről sem tehet” – tolmácsolja szavait ügyvédje, dr. Fridman Róbert, aki a letartóztatás óta beadványokkal bombázza a hatóságokat annak érdekében, hogy egyéni méltányosság útján mégis létrejöhessen az életmentő beavatkozás.
Hivatalok hálójában
„Először az Egészségügyi Minisztériumhoz fordultam, ők azonban az illetékesség okán továbbították a kérelmet az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumhoz” – meséli az ügyvéd. Megkeresésünkre a minisztérium sajtóosztálya ugyanezt a választ adta, csakúgy, mint a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága Sajtóirodájának osztályvezetője, Szalai Tímea: a BVOP-hez érkező kérelmet az „ügygazda” Pest Megyei Főügyészséghez továbbították, tekintettel arra, hogy Péter ügye nyomozati szakban van. A Pest Megyei Főügyészség viszont álláspontjának kifejtése után a Legfőbb Ügyészséghez küldte tovább az ügyet. A döntési folyamat itt még nem zárult le, a hivatalos álláspontot viszont csak ekkor közlik majd.
„Egy másik kiskapu az lehetne, ha Pétert házi őrizetbe helyeznék, ekkor ugyanis nem számítana fogvatartottnak” – folytatja dr. Fridman Róbert. Azt azonban ő sem tudja, mennyi esély van erre, tekintve, hogy a vőlegényt súlyos bűncselekménnyel vádolják, ő pedig beismerő vallomást tett.
„A jogszabály egyébként alapvetően hasznos, hiszen a kiszolgáltatott helyzetben levő fogvatartottak érdekeit védi, de ez egy speciális helyzet – fejtegeti dr. Fridman Róbert. – Épp ezért megkerestem a pár lakóhelyének, Ceglédnek az országgyűlési képviselőjét is. Javasoltam, hogy kezdeményezze a jogszabály módosítását: arra a fogvatartottra, aki már a bűncselekmény elkövetése előtt felajánlotta a szervét, ne vonatkozzon a korlátozás. Egyelőre azonban nem kaptam érdemi választ.” A fiatalok házasságkötése sem jelentene előrelépést, Péter ugyanis a törvény szerint ekkor sem válna Sarolta vérrokonává.
| Ki adhat vesét? Az élő donor lehet genetikai rokon, tehát szülő, testvér, unokatestvér vagy érzelmileg a beteggel szoros kapcsolatot ápoló személy (pl. házastárs, élettárs). Ha a donorjelölt nem genetikai rokon, a vizsgálatok előtt a Semmelweis Egyetem Etikai Bizottságának engedélyére van szükség – a szerv adományozásának kérelmét közokiratba kell foglalni, amely közjegyző által hitelesített módon tartalmazza azt, hogy az adományozás kényszertől, megtévesztéstől mentesen, ellenérték nélkül történik. A fogvatartottakra azonban mindez nem vonatkozik, ők csak genetikai rokonuknak ajánlhatják fel a szervüket (régebben ugyanez a passzus volt érvényes a sorkatonákra is). |
Nem csak a törvény az akadály
Az ügyről megjelent beszámolók hatására többen is segíteni szeretnének a lánynak. Az interneten a helyzet megoldását sürgető petícióhoz gyűjtenek aláírásokat, Sarolta családjának egy régi ismerőse pedig donornak jelentkezett. Ám a szükséges vizsgálatok elvégzése előtt sajnos kiderült: egyelőre nem csak a törvény állja útját a műtétnek.
„Hatalmas sokk volt, amikor Pétert letartóztatták. Derült égből villámcsapásként ért, amikor megtudtuk, mit követett el – mesél a szörnyű napról Ágnes, a lány édesanyja. – Az átélt megrázkódtatásnak is tulajdonítható, hogy sajnos kiújult a lányom alapbetegsége. Egyelőre semmiképpen sem lehet elvégezni a transzplantációt, mert a szervezete kilökné az új szervet.” A tizenéves lányra tehát újabb vizsgálatok és kezelések várnak, mielőtt az átültetés egyáltalán szóba jöhet. Folytatódik tehát a versenyfutás az idővel és a betegséggel: Sarolta és édesanyja a kórral harcol, Péter és ügyvédje pedig a hivatalokkal.
„A legnagyobb baj, hogy Saci nagyon rosszul bírja a dialíziskezeléseket. Gyakran leesik a vérnyomása, néha el is ájul közben. Ha megtörténhetne az átültetés, legalább ettől megszabadulhatnánk. Egyelőre azonban az alapbetegségét kell egyensúlyba hozni” – teszi hozzá a lányáért aggódó édesanya.
Mi a helyzet külföldön?
A szervfelajánlást a világ szinte minden országában szigorú, korlátozó törvények szabályozzák, épp azért, hogy a szegény, kiszolgáltatott rétegeket megvédjék a szervkereskedelemtől. Egyiptom néhány hónapja elfogadott törvénye például megtiltja, hogy egyiptomiak és külföldiek (házastársak kivételével) egymásnak ajánljanak fel szerveket. A szervkereskedelem által szintén súlyosan érintett India ugyancsak korlátozza a szervek felajánlását: ha nem vérrokon adja a szervet, csak részletes vizsgálat után engedélyezik a beavatkozást. Az Európai Unió a tagállamok hatáskörébe utalja a kérdést, a tagországokban azonban szigorú szabályok vannak érvényben. Nagy-Britanniában például bizonyítékokkal (például közös fényképekkel) kell igazolni a felek között régóta fennálló érzelmi kapcsolatot. Az Európai Unión kívülre tekintve, az Egyesült Államokban lehetséges az ismeretlennek tett „irgalmas szamaritánus” szervfelajánlás, ám csakis ellenértéktől mentesen. A legellentmondásosabb Kína helyzete, ahol az átültethető szervek nagy része több forrás szerint is kivégzettekből származik. 2007-ben nemzetközi nyomásra aláírtak egy ezt tiltó moratóriumot, ennek bevezetési határidejét azonban nem jelölték meg. A kínai hatóságok viszont kijelentették, hogy az élő donoros operációknál a bebörtönzöttek csak írásos hozzájárulásukkal válhatnak donorrá.
