Hogyan kezelhető a nagy korkülönbség?

„Meghagyjuk egymás szabadságát”

Tunyogi Henriett balett-táncos tíz éve él zavartalan házasságban a nála negyvenegy évvel idősebb Vásáry Tamás zongoraművésszel. A korkülönbség sokkoló. Vajon hogyan kezeli ezt a még az évei számánál is fiatalabbnak és ártatlanabbnak tűnő táncosnő?

ִ- Tudom, hogy sokakban felmerül a kérdés, amikor meglátnak bennünket: mit keres ez a két ember egymás mellett? Ám elég néhány szót váltanunk, és az érzékenyebbek számára azonnal világos: mi a férjemmel két test, egy lélek vagyunk. Ez már az első találkozásnál kiderült. Csak ültünk csendben, és mindketten tudtuk, hogy a másikra vártunk. A férjem ritka madár. Sokszor úgy érzem, nálam is fiatalabb. Szokta is mondani: „a kor csak a fejünkben létezik!” Már túl van azon, hogy bárkinek és bárminek meg akarjon felelni, úgy él, ahogy benső meggyőződése diktálja. Én is erre a belső autonómiára törekszem, de még messze nem tartok ott, ahol ő. Amit a legjobban szeretek és tisztelek benne, az a szinte gyermeki őszintesége és tisztasága. Folytonosan tanítjuk egymást. Ő velem kapcsolatban leginkább az elengedést tanulja. Számomra ugyanis a szabadság a legdrágább kincs. Talán azért, mert tízéves korom óta a balettintézet szinte csak szabályokról és korlátozásról szólt. Nemrég egy indiai jógimester meghívott magához a Himalájába. Három hónapig maradtam távol, és ebből negyven napig a némasági fogadalmam értelmében nem beszéltem, nem telefonáltam, nem írtam e-mailt. Amikor a magam számára előírt csend befejeződött, felhívtam Tamást, és megköszöntem a türelmét. Azt válaszolta: „A magad útját kell járnod, de ha szükséged lesz rám, én mindig itt leszek.” Ennél többet én nem kívánok magamnak. Egy férfit, akire felnézhetek, és aki nem akar birtokolni engem, egyszerűen csak szeret. Ez a titka a házasságunknak.

– Soha nem csábulsz el? Hisz a színpadon csupa kidolgozott testű, gyönyörű férfi vesz körül.

– Távol tartom magamtól a fizikai csábítást. Ennél sokkal becsesebb nekem az a mély lelki kapocs, amely Tamáshoz fűz. Soha nagyobb boldogságot, mint amikor a fellépések szüneteiben együtt lehetünk. Ő zongorázik, én felolvasok neki, vagy elmegyünk egy színházi bemutatóra, esetleg moziba. Tamás mindenre kíváncsi. Még soha nem hallottam tőle, hogy fáradt, vagy valami nem érdekli. Én vagyok a gyakorlatiasabb, így én intézem a számlákat, én szerzem be a jegyeket. De ő is iparkodik. Régen rengeteg ember vette körül, hogy a hétköznapokban segítse, most, ha nem vagyok itthon, mindent elintéz ő maga. Időnként anyának érzem magam mellette, ha beteg, gondoskodom róla. Máskor a lánya vagyok. Még véletlenül se merül fel bennem, hogy nem a magam életét élem mellette.

– Hálás neked, hogy vele vagy?

– A tenyerén hordoz. Amikor találkozunk, teljen el közben egy hónap vagy egy nap, kapok tőle egy verset. Már tele van velük egy fiók. A virág is mindennapos nálunk. Az alkalom szabja meg, milyet nyújt át. Tükrös próbatermet is rendeztetett be nekem otthon, hiába tiltakoztam. Gáláns lovag. Mi más kellene egy nőnek?

A pszichológus véleménye:

– Ebben a kapcsolatban valóban rugalmasan működnek a különféle szerepek; egyszer a gondoskodó anya, majd a lelki társ, megint máskor „az apja lánya” szerep kerül előtérbe, attól függetlenül, hogy a helyzet és a másik mit szeretne. Ez a fajta rugalmasság kortól független. Ők nagyon szerencsés páros: úgy egymásra tudtak hangolódni, hogy mindketten „büntetés” nélkül gyakorolhatják ezeket a szerepeket.

Vajon milyen további hátrányai és előnyei lehetnek a nagyobb korkülönbségű férfi-nő alkotta kapcsolatoknak? Mire érdemes felkészülnie lélekben azoknak, akik idősebb partnert választanak maguk mellé? Három személyes történet és a hozzájuk kapcsolódó pszichológusi vélemény ad választ a kérdésekre a legfrissebb Nők Lapjában.