A hír: WC-be küldte a pincér a szoptató anyát
Az interneten tette közzé panaszát egy édesanya, akit egy pincér szólított fel a szoptatás abbahagyására az egyik gödöllői étteremben. A pincér a női WC-t ajánlotta az édesanyának, amit az nem fogadott el, és diszkréten, a falnak fordulva megszoptatta féléves babáját. A pincér felszólította az édesanyát, hagyja abba a szoptatást, mire az édesanya inkább elhagyta az éttermet.
Különvélemény Karafiáth Orsolyától 
Két éve ugyancsak felborzolta a kedélyeket a kiírás egy pécsi éjjel-nappali közért ajtaján: „Ha Önnek viszolyogtató a külseje, illetve ha Ön undort keltő bűzt áraszt, kérem, várakozzon a bolt előtt, hamarosan kiszolgáljuk.” Elképzelem magam, ahogy figyelem a táblát, és végiggondolom: „Ha nem is vagyok egy Samantha Fox, a külcsín azért még elmegy… És nem, nem bűzlök, bár tény és való, hogy az ember a saját szagát hamar megszokja, talán meg kellene kérdeznem valakit?! De oké, rendben lévőnek tűnik a dolog, remélem, bent nem hitték, hogy én itt várakozom, hogy én is éppen olyan vagyok, akihez ki kellene jönniük. Nagy levegő – bemegyek.” Bátran lépnék be, de azért ott mocorogna bennem az apró kis para, hogy mi van, ha mégsem? Ha ott bent, a makulátlanok között valaki esetleg undort keltőnek talál? Nyilvánvaló persze, kiknek szól a kiírás, de amennyire szellemesnek tartottam az első pillanatban, annyira felháborított a másodikban. Ha valaki huszonnégy órás közértet működtet, tudhatja, mire számíthat. Hogy egy ponton túl nem a vasárnapi cukrászdázásokból hazatérő anyuka ugrik be egy kis tejszínhabért, hanem igenis betérnek a részeg egyetemisták még pár sörért, és esetleg a helyi trógercsapat is itt szerzi be a muníciót. A harmadik pillanatban viszont rájöttem, megértem a hely tulajdonosát. Övé az üzlet, ő fizet bérleti díjat, takarítást, joga van meghatározni, a saját területére kit enged be, és kit nem tart kívánatosnak – bevállalva döntésével a rizikót, hogy netán egy kicsit kevesebbet keres az üzleten.
Elsőre úgy tűnik, az említett kismama esete semmilyen szinten nem hozható egy síkra a pécsi hajléktalanokéval. Pedig dehogynem. Vitathatatlan tény, hogy egy vendéglátó-helyiség tulajdonosa megszabhatja, mit tűr el a saját helyén, és mi az, ami kizárt. Hogy nála kötelező, teszem azt, nyakkendőt kötni, fogad-e háziállatot (a kutyások gyakran felháborodnak, ha nem ebbarát helyre betévedve elutasítással találkoznak), rá lehet-e gyújtani, és így tovább. Létező dolog tehát a házirend – és ezt célszerű jól látható helyre kifüggeszteni. Ismerjük ennek több módját, kis piktogram jelzi az áthúzott cigarettát, blökit, máshonnan hozott ételt-italt, de nem ritkák az olyan feliratok sem, hogy „ittas egyént nem szolgálunk ki”, vagy „belépés csak a helyhez méltó öltözetben”. Ám áthúzott karon ülő gyereket még nem láttunk, és olyan figyelmeztetést sem, hogy ide kisgyereket behozni tilos. Pedig ez az eset is mutatta: kellene valami egyértelmű jelzés arra nézvést, hol nem örülnek a kisgyerekeknek, csecsszopóknak.
Tegyük hozzá, én nem tudok megérteni bizonyos szülőket. Ülök egy elegáns étteremben, diszkrét fények, a pincérek épp csak elsuhannak mellettünk, és akkor hatalmas üvöltés, Janika elzúg mellettem egy minidömperen, Klárika vonyít, hogy nem eszi meg a hülye halat – egyszóval elszabadult egy, a miliőbe sehogyan sem passzoló család. Nem azért ülök be egy ilyen helyre, hogy ezt hallgassam. Az már tényleg csak a hab lett volna a tortán, ha a szemközti asztalnál valaki szoptatni kezd. Lehet, hogy nem vagyok túl empatikus, de ez engem nagyon zavar. Nem bírom nézni, főleg nem akkor, ha eszem. Egyszerűen rosszul leszek. A gyereket nyilván meg kell etetni, ezeknek az etetéseknek az időpontja szabott, tehát az anyukák tudják, mikor jön el megint az idő, hogy a kicsinek enni adjanak. És erre nem a legalkalmasabb hely egy étterem terített asztala. Nyilván a mosdó sem. Gondolom, a nevezett egységben nem mutatta jel, hogy ezt nem szabad, és a házirendben is hiába keresnénk a vonatkozó pontokat – így tehát az anya felháborodása jogos, ő előre nem tudhatta, hogy tiltott dolgot cselekszik. Így most a tanulságot a vendéglősöknek kell leszűrniük.
Én most csak finoman javasolnám az anyukáknak és a családoknak, hogy keressenek család- és bababarát helyeket maguknak, van egyre több. Lehet, hogy az elfogult mamákat és papákat nem zavarja egy kis szoptatás, egy kis ricsaj, de a többieket ezzel a világból ki lehet kergetni. Volt már, hogy miattuk hagytam el az éttermet, bőven a desszert előtt, pedig engem senki nem küldött a mosdóba, hogy inkább oda vonuljak el.
