Háremeffektus: tudósnők a rivaldafényen kívül

Négyszáz magyar tudósnő egy könyvben

A Nők a magyar tudományban című kötet hosszú és kitartó munka eredménye. A szerkesztők – Balogh Margit és Palasik Mária – maguk is kutatók, a hiánypótló alkotást a Jedlik Ányos-pályázat keretében készítették el, jelentős tudományos intézmények együttműködésével. Palasik Mária szerint ez a kötet nem is egy, hanem rögtön több száz követendő példát állít a fiatalok elé. Ezenkívül megismerteti az emberekkel azoknak a kivételes asszonyoknak a nevét, sorsát, akik fontos szerepet töltöttek, illetve töltenek be a hazai tudományos életben.

A művel kapcsolatos első reakciók is sokat elárulnak a női kutatók helyzetéről: „A legtöbben meglepődtek, hogy tényleg van egy kötetnyi magyar tudósnő” – árulja el a szerkesztő. Jelentős számú, közel négyszáz kutatóhölgy pályáját sikerült feltérképezni, a legkülönbözőbb tudományos területeket vizsgálva. Magyar női tudósok nevéhez fűződik például egy új véralvadási diagnosztikai eljárás bevezetése, a magyar bűnözési index kidolgozása vagy eddig ismeretlen algafajok felfedezése is.

Németh Tamás, az MTA főtitkára a könyv előszavában felhívja a figyelmet arra, hogy „mára érvényét veszítette a »nők nem képesek rá« érv”, mégsem érvényesül megfelelő mértékben a nemek közötti egyenlőség a tudományos pályán.

A nőket még mindig nem ismerik el

Bár a 20. században a gyengébbik nem előtt is megnyíltak az egyetemek kapui, még ma sem érvényesül maradéktalanul az esélyegyenlőség. A nők karrierje egy idő után általában megtorpan: minél feljebb vizsgálódunk a tudományos ranglétrán, annál kevesebb hölgyet találunk; ennek oka többek közt az ún. háremeffektus, vagyis az, hogy a nők szívesebben maradnak a háttérben, és az is, hogy viszonylag kevesen vállalják a család mellett a teljes embert kívánó kutatói munkát. A statisztikai adatok is megerősítik ezt: 2005-ben a hazai kutatók esetében csupán 34,2 százalék volt a nők aránya. Tovább csökken ez a szám, ha a tudományos élet „krémjét”, az MTA doktora címmel rendelkező tudósok névsorát vizsgáljuk. Az állam- és jogtudomány területén például az ötvenhat doktor között csupán hét nőt találunk.

Ennek fényében nem meglepő, hogy a Magyar Tudományos Akadémia által meghirdetett Lendület program 2010-es nyertesei is egytől egyig férfiak, sőt a huszonkét pályázat közül csupán egyet nyújtott be nő. Az intézményről azonban meg kell említeni, hogy elindított egy kifejezetten családbarát kezdeményezést: ez lehetővé tette a rugalmas, részidős jelenlétet a nők számára, segítséget nyújt az otthoni munkához szükséges feltételek megteremtésében, az életkorhoz, a diploma- vagy fokozatszerzés idejéhez kötött pályázatok és ösztöndíjak esetében pedig gyermekenként két évvel kitolja a korhatárt. Az MTA főtitkárhelyettese, Csépe Valéria egyébként az MTA vezetőségének első hölgytagja.
2008-ban alakult meg hazánkban a NATE, vagyis a Nők a Tudományban Egyesület, amely ugyancsak célul tűzte ki a fiatal tehetségek mentorálását, a nők tudományban való érvényesítésének támogatását. A szervezet elnöke, Groó Dóra elmondta, hogy bárkit szívesen fogadnak, a tagság nem kötött nemhez vagy tudományos fokozathoz. Ettől eltekintve eddig csupán női tagjaik vannak.

A koldus grófnő

Hugonnai Vilma – 1890

Bármennyire is rossznak tűnik a statisztikák alapján a helyzet, nem szabad elfelejteni, hogy nem is olyan rég, még a 19–20. század fordulóján is csak kemény küzdelem árán tanulhattak tovább a tudományos pályára vágyó lányok.

Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő életútja például megdöbbentően küzdelmes volt. Grófi családba született, és egy leánynevelő intézetben tanulhatott, ami akkoriban, a 19. század közepén a nők tanulmányainak csúcsát jelentette hazánkban. Ahhoz, hogy beiratkozhasson a zürichi egyetemre, férje jóváhagyására volt szükség. A beleegyezést megkapta, viszont az anyagi támogatást nem, így családi ékszereit eladva „koldus grófnőként”, nehéz körülmények között élt külföldön a tanulmányai alatt. Miután orvossá avatták, az egyetem sebészeti klinikáján kezdett dolgozni, később pedig egy alapítványi kórházban tevékenykedett.

Hazatérve Vilma furcsa helyzetbe került: egyetemi diplomáját nem ismerték el, hiába tette le a szükséges érettségi vizsgát. Ennek hatására a nők tudományos életben való egyenjogúságáért kezdett küzdeni, és szülésznői képesítést szerzett, hogy gyógyíthasson. Közben házassága is megromlott, elvált, és egy vegyész mellett találta meg a boldogságot. Hosszú küzdelem után, 1896-ban avatták itthon is orvossá, miután egy királyi rendelet lehetővé tette a magyar nők számára is az egyetemi tanulmányok folytatását. A tevékeny hölgy az első világháború idején katonaorvosi tanfolyamon vett részt, és gyógyította a betegeket.  

Spanyolul tanul és tangózik a fiatal vegyészmérnök

Ma már számos pályázat és ösztöndíjprogram segíti a tehetséges nőket. Az egyik ezek közül az idén immár nyolcadik alkalommal megrendezett, komoly pénzjutalommal járó, A Nőkért és a Tudományért elnevezésű verseny, mely a L’Oréal Magyarország és a Magyar UNESCO Bizottság kezdeményezésével, illetve a Magyar Tudományos Akadémia fővédnökségével zajlik. Sasvári Tünde PR-menedzser hangsúlyozta, hogy az első helyezéssel járó pénzjutalom teljesen szabadon felhasználható. A korábbi nyertesek között volt, aki tudományos konferenciára utazott a pénzből, de akadt olyan is, aki házat épített belőle, vagy gyereket fogadott örökbe, és otthon maradt egy évig.

Toldy Andrea vegyészmérnök, az egyik tavalyi győztes szerint mindenképpen jót tett nemcsak a kutatásokat folytató nők, hanem a tudomány népszerűsítésének is ez a díj. A kutatóhölgy elmondta, hogy az ösztöndíj átadását követő hónapokban rengeteget foglalkozott a nyertesekkel a sajtó, és ők megpróbálták minél több fórumon felhívni a figyelmet arra, hogy az előítéletek ellenére nőként is lehet boldogulni a tudományos életben. A hat nyelven beszélő tudós szerint az ő szakterületén itthon is jók a lehetőségek, ráadásul a Budapesti Műszaki Egyetem különböző pályázatokon vesz részt folyamatosan, így az új, korszerű eszközök beszerzése is könnyebb. Andrea kutatási területe egyébként a polimeranyag-tudományok; tavaly egy új égésgátló vegyületcsoport kifejlesztésével nyerte el a díjat.

Balról: Fuxreiter Mónika, Toldy Andrea, jobbról: Lőrincz Andrea Forrás: MTA.hu

Kevés szabadidejében szinte hallgatni is fárasztó, mennyi mindenre jut ideje: a spanyol nyelv tanulása mellett a tüzes flamenco, az argentin tangó és a lelki békét erősítő jóga, illetve a kertészkedés nyújt kikapcsolódást a számára. Ráadásul a nyáron lesz az esküvője, de azt mondta, ha a legutóbbi tudományos konferencia megszervezése sikerült neki, akkor egy jóval kevesebb embert érintő lagzi sem jelenthet akadályt.

Andrea szerint nagyon sok múlik az általános és középiskolában szerzett élményeken, hogy milyen tanárokkal találkozik az ember. Nagyon fontos az is, hogy az ember megtartsa a tanulás képességét, és folyamatosan képezze magát. A szerény kutatónőt a nagy álomtól, a belsőépítészettől egyrészt az térítette el, hogy évente csupán tizenöt főt vettek fel a szakra, másrészt biztos állásra vágyott. Ettől eltekintve hobbiként megmaradt ez a szerelem, és kreativitását is kiélheti a nyáron: az esküvői dekoráció teljes egészében az ő keze munkáját dicséri majd.

Kisbolygót neveztek el róla

Sugár Krisztina és Simon Dávid Forrás: Metropol.hu

Sugár Krisztina az idén érettségizett, és a Budapesti Műszaki Egyetemen szeretne tovább tanulni. Erre minden esélye megvan a fiatal lánynak, aki osztálytársával, Simon Dáviddal együtt tervezte meg a hulladékhő-pumpa elnevezésű eszközt. A nemzetközi tudományos és innovációs versenyen második helyezéssel jutalmazták a találmányt. Sőt, Krisztináékról két kisbolygót neveztek el. A díjátadó ünnepséget az Egyesült Államokban rendezték, ahová kalandos körülmények között jutottak el. A zürichi repteret ugyanis lezárták a légi közlekedést megzavaró vulkáni felhő miatt, így a fiatal kutatók nem tudták aznap folytatni az útjukat. Ha egy kis csúszással is, de végül megérkeztek, és átvehették a díjat.

Krisztina szeretné folytatni a közös munkát, és van is érdeklődés a találmánnyal kapcsolatban. A fiatal kutatónő szerint a hazai helyzet egyáltalán nem reménytelen, és egyre több lány készül mérnöki pályára. Krisztinának a kutatás és a tanulás mellett nem sok szabadideje marad, de azt is aktívan kihasználja: egy zenekarban játszik, és ha teheti, vívni jár, mivel korábban versenyszerűen űzte ezt a sportot. A nyáron sem fog unatkozni, hiszen máris van egy programja: a verseny különdíja egy kínai út volt, ahová felfedezőtársával utazik egy tudományos rendezvényre.