Halálra verte gyermekét az apa – Soma az igazi büntetésről

A hír: Egy apa halálra verte 11 éves kisfiát
A gyanú szerint egy Dunaharasztiban élő apa úgy megverte 11 éves fiát vasárnap, hogy a gyermek belehalt sérüléseibe.
 
Életveszélyes sérülésekkel mentőhelikopter szállított kórházba egy kisfiút vasárnap délután Dunaharasztiról, miután apja bántalmazta. A kisfiú a kórházban meghalt, az apa ellen halált okozó testi sértés miatt indult eljárás. A férfit vasárnap este kihallgatták, majd a rendőrség őrizetbe vette; elképzelhető, hogy előzetes letartóztatását is kérni fogják. A férfi vallomást tett, de annak részleteiről egyelőre nem adhat tájékoztatást a rendőrség, mert még más érintetteket is ki kell hallgatni az ügyben – mondta hétfőn Beluzsárné Belicza Andrea, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője.

 
Különvélemény Soma Mamagésától
Ilyenkor mélyről fölordít valami erő az emberben: mit lehetne tenni az emberi sötétség ellen, a beteg lelkek gyógyításáért? Az elmúlt másfél évben az eddig vezetett 12 női csoportomból 10-ben (!!!) volt az apja által megerőszakolt nő. (Amerikában egy ideje komolyabban is foglalkoznak ezzel, elkezdtek utánajárni, mivel kiderült, hogy a szülő gyermek elleni erőszakos fellépése igen gyakori.)
Saját döbbenetes tapasztalataim szerint ezzel itthon is ideje lenne foglalkozni. (A 16-18 fős csoportokban volt olyan, hogy 2-3 lány számolt be erről.)

Egyáltalán nem áll ez a téma messze a cikkben fölhozott tragikus eseménytől. Az előző generációknál ugyanis jellemző volt az a felfogás: „Én csináltam, az enyém.” Az apám Hajdúnánáson volt agrármérnök, telepvezető, és nemrég elmesélte, hogy még a ’80-as években egy különös témával keresték meg a beosztottjai. Azt mondták, hogy a tudomásukra jutott, hogy X. Y. a 12 éves lányával él nemi életet, és arra kérték meg az apámat, hogy mint főnök tegyen valamit ez ügyben. Apám eleinte ellenkezett, hogy ez nem az ő hatáskörébe tartozik, majd csak rávitte a lélek, beszélt az emberrel, aki erre azt mondta: „Miért, ha egy asztalos csinál egy széket, nem ráül?”

Ez a dunaharaszti sötét alak is úgy gondolta, az övé a gyerek, joga van megverni. Aztán elborult a beteg agya… Ha hinnék a klasszikus klinikumban, azt mondanám: pszichiátrián a helye, de nem hiszek. Az ő igazi büntetése és egyben gyógyulási lehetősége az lesz, amikor belülről felismeri, átéli, hogy mit tett, és végigjárja ennek a kálváriáját, mélységes poklát. Ebben az anya már benne lehet, hiszen nem látta, ki mellett él… Ilyenkor eszembe jut, amit nem csupán minden vallás tanít, de Bert Hellinger, a családállítás megalkotója is: tiszteld apádat és anyádat, hisz általuk vagy itt ebben a testben. Aki nem tiszteli őket, a saját sorsát sem tiszteli. Vajon ez volt a gyerek sorsa, és hol lehetett (volna) a szabad akarat?