Aktuális

Ha kirepül a gyerek…

…hát az szörnyű. Pedig hogy vártam, hogy végre újra az enyém legyen az életem! Kiről fogok ezután gondoskodni, kiért aggódom majd, kire főzök, kivel veszekszem? Mivel töltsem ki az űrt, amelyet a gyermekem távozása hagyott? – megannyi kérdés, amit nekünk, ex-gyakorló szülőknek előbb-utóbb meg kell válaszolnunk. Csak tőlünk függ, sikerül-e.

Nehezen vágtam bele ebbe a cikkbe, hiszen még alig múlt két hete, hogy érettségiző lányom évzáróján ültem a gimnázium dísztermében. Amikor átvette a bizonyítványát, önkéntelenül rácsodálkoztam arra a komoly fiatal nőre, aki az igazgató úr előtt állt. És életemben először átéreztem édesanyám bánatát, aki annak idején könnyekkel a szemében feltett engem a Budapest felé induló vonatra. „Ne bőgj! Nem temetni jöttünk!” – bökött oldalba együtt érzőn a férjem. De igenis temetni, tiltakoztam magamban. Elgyászolni azt a copfos kislányt, aki Zsófi valaha volt, és …és helyet adni a lelkemben valami újnak, valami ismeretlennek. Másnap immár hivatalosan is felnőtté avatott gyermekem összepakolta a bőröndjét, és derűsen búcsút intve elhagyta a szülői fészket, hogy részt vegyen élete utolsó osztálykirándulásán. Már nem sírtam. Mosolyogva néztem utána.

 

Mi segít az elengedésben?

1. A rituálék

Ha kirepül a gyerek...Az élet nagy kríziseiben, mint amilyen egy gyermek kirepülése, sokat segíthetnek a rituálék, jelen esetben az előző napi évzáró. Ebben dr. Loós Anita Barbara gyermekpszichológus és családterapeuta is egyetért velem. Valamit kimondunk, valaminek a végére pontot teszünk, hogy valami új elkezdődhessen. Ez a gyereknek is használ. Ha ugyanis azt érzi, hogy számunkra fájdalmas élmény ugyan az ő leválása, most mégis mindenki előtt elbocsájtjuk, és bízunk benne, hogy megállja a helyét az életben, könnyebb lélekkel megy el. A szakember tapasztalatai szerint azok a fiatal felnőttek, akiket a szüleik érzelmileg zsarolnak – azzal, hogy depressziósak lesznek, nem találják a helyüket gyermekük kirepülése után (ezt hívják egyébként „üres fészek szindrómának”), folytonos lelkiismeret-furdalással küzdenek, és nehezebben találnak önmagukra. A lélekbúvár elmondta, hogy járt hozzá terápiára egy harmincéves, családos férfi és az édesanyja. A mama másik városban lakott ugyan, mégis elvárta, hogy a fia minden áldott nap meglátogassa. A fiú házasságát ez érthető módon megviselte. A felesége – különösen a gyermekük megszületése után – joggal számított arra, hogy párja többet lesz a családjával. Főleg a gyermeküket egyedül nevelő, fiús anyáknál fordul elő, hogy beleragadnak egy korábbi élethelyzetbe, és nem tudják tudomásul venni: valami megváltozott.

2. A kiegyensúlyozott párkapcsolat

A rossz házasságban élő nőknél is megjósolható, hogy nehezen fogják viselni gyermekük kirepülését, hiszen elsősorban ő jelenti számukra az érzelmi biztonságot, nem a párkapcsolatuk. Nehezíti a helyzetet, ha az édesanya egész életét a gyereknevelés töltötte ki. Ilyenkor a gyerek aggódva megy el, mert érzi, hogy távozásával betölthetetlen űrt hagy maga után.

Egy kedves ismerősöm, aki immár boldog nagymama, mesélte, hogy bár ő egész életében dolgozott, ötvenévesen mégis nagyon megviselte volna, ha a kisebbik, utolsóként otthon maradt lánya hirtelen elköltözik hazulról, és külföldre megy dolgozni. Szerencsére a gyermek, empatikus lélek lévén, egy évvel elhalasztotta az akciót. Szülei éppen a válás szélén álltak – kapuzárás idején a férfiak rendre „megbolondulnak”, náluk is ez történt -, édesanyja alig tudta összeszedni magát, hogy reggelente elinduljon a munkahelyére, sőt meg is betegedett. Kata, a lánya nem vette volna a szívére, ha akkor magára hagyja az anyját. Az anya azonban megérezhette, hogy nem jól van ez így. Hiszen az a lánya élete, ez meg az övé, egyedül kell megoldania. Talán ez a tudat segített, hogy erőt vegyen magán, és felálljon. Végül sikerült rendbe hozniuk a házasságunkat, és Kata egy évvel később útnak indulhatott. Később a szülők meg is látogatták Dániában, és megnyugtatták: maradjon, ameddig csak akar. Kata szemlátomást megnyugodott attól, hogy boldognak, kiegyensúlyozottnak látja őket, és immár felszabadultan élheti az életét.

3. Ha tudatosan készülünk az eseményre

Egy gyermek elengedése még kiegyensúlyozott családban, szerető légkörben se könnyű. Egy ideig nagyon fog hiányozni a gondoskodás, a gyerekért való aggódás, az esti közös vacsorák, még az apró torzsalkodások is, amelyekről pedig korábban könnyű szívvel lemondtunk volna. A szakember szerint tudatosabban kellene készülnünk a gyermekeink kirepülésére, hogy ne érjen bennünket váratlanul az esemény. Egyébként sem jó, ha a családra hivatkozva bezárkózunk, és minden más igényünkről lemondunk. Ez különösen a nőkre érvényes. Nem árt, ha mindig nyitottak vagyunk az élményekre, a barátokra, az újra, hiszen valljuk be, a kamaszokról való gondoskodás nem tölti már ki az egész életünket.

Egyik ismerősömék például ekkor kezdtek el egy baráti társasággal utazgatni. A gyerekek már úgysem akarnak velünk jönni, mondták, és módszeresen bejárták Európa legszebb vidékeit. Lassan leszoktak arról is, hogy minden nap hívogassák a srácaikat. „Megbízunk bennük, és ők ezt tudják” – biztatták egymást útközben. És a gyerekek valóban tudták. Nem gyújtották fel a házat, nem mentek drogos haverokkal bulizni, viszont megtanultak krumplit hámozni, csirkemellet grillezni és szennyest mosni. Nem is volt a szülőknek semmi gondja a két fiú elengedésével, amikor eljött annak az ideje.

4. Ha új célokat, új elfoglaltságokat keresünk

Fontos, hogy a gyerek kirepülése után az ember valóban elhiggye: még csak most kezdődik az élet! A férfiak végre visszaemlékezhetnek fiatalkori álmaikra, sárkányrepülni, vitorlázni tanulhatnak, vagy éppenséggel motorozni kezdhetnek. Hisz mindazt az időt, pénzt, energiát, amit eddig a gyerekeikre áldoztak, most lelkiismeret-furdalás nélkül a szenvedélyeikre költhetik. A nők hétköznapjai is kiszínesedhetnek, ha keresik hasonló cipőben járó társaik társaságát. Rita például, akivel egy wellnesshétvégén beszélgettem, bridzstanfolyamra, női táborokba, jógázni és kirándulni jár. Párban persze jobb lenne, szabadkozik, amikor erről kérdezem, ő azonban sok más sorstársával egyetemben elvált a férjétől a gyerekek kirepülése után. Addig nem dolgozott, ideje volt valamit kezdenie magával. Mára szép karriert épített, és kinyílt számára a világ. Nem mondja, hogy tavaly karácsonykor nem pityeredett el, amikor a gyerekek csak beugrottak vacsorázni, aztán már mentek is tovább az apjukhoz, mert ő vendéglátós, és másnap nem ért rá fogadni őket. De belátta, hogy ez nem a világ vége. Az a fontos, hogy a gyerekei mégiscsak eljönnek hozzá. Néha csak úgy jókedvükben felugranak. Már alig várja, hogy az első unokája is beköszönjön!

 

Milyen legyen az új élet?

Praktikus tanácsok:

Dr. Loós Anita Barbara, Gyermekpszichológus, családterapeuta
Dr. Loós Anita Barbara
Gyermekpszichológus, családterapeuta

– Gondoljuk át a lakásviszonyainkat, megfelelnek-e az új életünk kihívásainak! Ne feledjük: a változás új lendületet adhat az életünknek.

– Ha mégis a régi lakásban maradunk, nem érdemes a gyerekszobát sokáig kerülgetni. Lehet, hogy jó kis vendégvárót vagy dolgozókuckót varázsolhatunk belőle.

– Alakítsunk ki új szokásokat! Elevenítsük fel az ünnepnapokat, vagy vezessük be a közös vasárnapi ebédeket! Meglátjuk, milyen meleg hangulatú beszélgetések alakulhatnak ki terített asztal mellett a gyerekeinkkel.

– A gyerekek előbb-utóbb visszatérnek hozzánk. Próbáljunk megjelölni hetente egy napot, amikor találkozunk velük, közösen megyünk fodrászhoz, szaunázni, sportolunk, kártyázunk, vagy egyszerűen csak felugrunk egymáshoz beszélgetni! Így nem fogunk elidegenedni egymástól.

– Használjuk ki a ránk köszöntött szabadságot! Szenteljünk több figyelmet a párunknak, szervezzünk sok közös programot! Garantáltan újra szárba szökken a szerelmünk!

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top