„Sajnos nekem az a tapasztalatom, hogy ritkán foglalkoznak alaposan az új munkatárssal a régiek” – véli Joó Zsuzsanna karriertanácsadó. „A legjobb esetben megkapja a munkaköri leírását, esetleg bemutatják neki a közvetlen kollegákat, és utána magára hagyják. Nincs idejük az embereknek, mert mindenkinek végeznie kell a maga munkáját.”
Az első néhány napban rengeteg új dologra kell koncentrálni: kollégák neve, munkaköre, a cégkultúra jellemzői, ezért nem árt néhány feljegyzést készíteni a legfontosabb tudnivalókról.
Igyekezzünk mindent elsőre megjegyezni, így elkerülhetjük a folyamatos kérdezősködést. Ugyanakkor legyünk együttműködők, bátran kérdezzünk, ha szükséges, ne magunktól próbáljunk rájönni a dolgokra, mert az hosszadalmas lehet. Ráadásul ha semmi kérdésünk nincs a munkával kapcsolatban, akkor túlzottan magabiztosnak tarthatnak, ami szintén ellenszenves lehet.
Figyelj a többiekre!
Érdemes figyelni a kollegákra, miről és hogyan beszélnek, milyen szokásaik vannak, hogyan mennek ebédelni, stb. Törekedni kell a barátságos viselkedésre, és ne vonjuk ki magunkat a társasági életből: a közös kávézások vagy ebédek egyébként is jó alkalmat szolgáltatnak a kapcsolatteremtéshez. Igyekezzünk bekapcsolódni a többiek beszélgetésébe, ám a véleménynyilvánítással kezdetben csínján bánjunk, mert a meggondolatlan megjegyzések később számtalan konfliktus forrásai lehetnek.
„Ha valaki úgy érzi az első napok után, hogy ő nagyon kitűnik az eddigi kollektívából, két dolgot tehet: vagy elkezd alkalmazkodni hozzájuk, vagy megfontolja, hogy maradjon-e” – véli a karriertanácsadó.
Ma már nincs garancia arra, hogy valakinek hosszú távon megmarad a munkahelye: iparágak szűnnek meg, cégeket vásárolnak fel, gyárakat zárhatnak be, egyik napról a másikra.
„Jó, ha mindenkinek van egy terve arra, hogy mit tesz, ha váratlanul elveszti az állását, hogyan menekül előre” – mondja a szakember. „Hogy valamelyest lecsökkentsük a veszélyt, érdemes olyat tudnunk a munkahelyünkön, amit csak mi tudunk, valami speciálisat, hogy a mi munkánk minden körülmények között kelljen a főnökünknek. Ezért érdemes képezni magunkat, tanulni, fejleszteni a képességeinket. Azt általában szeretik, ha valaki mindig képes a megújulásra.”
Próbáljunk alkalmazkodni: ne mi távozzunk legelőször, de legutoljára sem, és ne túlórázzunk már a kezdet kezdetén. Az új munkahelyre történő beilleszkedés időbe telik: ne keseredjünk el, ha akadnak olyanok, akik nem szívesen látnak bennünket. Mindig vannak olyanok is, akik igen – keressük az ő társaságukat.
Jó tudni!
– A próbaidő minden munkahelyen van, maximum 3 hónapos lehet, és ez alatt az idő alatt mind mi, mind a főnökünk indoklás nélkül azonnali hatállyal felmondhat.
– A szakember tanácsa: Nem kell nyuszi módjára viselkedni. Tessék bátran fizetés emelést kérni, ha itt az ideje, szóvá tenni, ha törvénytelent tesznek ön ellen.
