Szerelmem, Bömös

Noha magában az autóban alig volt hiba, a szigorú (férfi) szerkesztőnek muszáj volt beleszólnia a szövegbe. Szabó Sári tesztje következik, a szerkesztő rosszmájú megjegyzéseivel kiegészítéseivel:

Minden azzal kezdődött, hogy a körúton az első gázadagnál leesett a fejemről a napszemüveg. Ez a kocsi eszméletlen! Úgy megy, hogy… mintazálat! A gázpedálnál ugyan egy kicsit megijedtem.

Lány létemre én inkább a lábujjaimmal nyomom a pedálokat, ez a pedál viszont a számomra megszokottal ellentétben alulról jön, nem felülről lóg. (Mi, nemlányok ezt úgy mondjuk: áll. Alulról jönni inkább népi kezdeményezések szoktak. A szerk.) Így végre teletalppal is vezethettem, bár ezzel együtt a magassarkú használata nem ajánlott. Nos, meg kell alkudnunk, csajok?

Amit viszont cserébe kapsz, mindenért kárpótol. Az automata váltónak köszönhetően nem kell aggódni a fogyasztáson, a pasid sem pampog, hogy 60-nál már ötösben vagy, viszont még mindig le tudod gyorsulni a gyűrött tarkójú menőket a pirosnál. (Khm, azok a pasik inkább azért szólnak, mert már Bivalybasznádot is elhagytátok és még mindig négyesben van a váltó. A szerk.)

 

 

Az autópályán szinte szárnyal, pedig csak egy kétezres, dízel motort rejt. És természetesen az a 177 lóerő sem egy elhanyagolható többletinformáció. (Különös tekintettel arra, hogy van az 184 is. De Sári nem mond hülyeséget: ennek az új dízel kupénak pont ez a pár több lóerő az egyik apropója, az elődben tényleg 177 lovas volt a kétliteres dízel. A szerk.)

 

 

És van hibája, igen!

Rengeteget gondolkodtam azon, hogy a sok pompás tulajdonság mellé mi lesz az, amit negatívumként fel fogok tüntetni a cikkben. És tadaaam! Megtaláltam! Nehéz munka volt, de igenis van rossz konstrukció is ebben az autóban. Ez pedig a bajuszkapcsolók elhelyezkedése. Egyszerűen nem látszódnak vezetés közben.

Megelőzvén a magasságommal összefüggő gonosz spekulációkat, több különböző méretű embert is beültettem a vezetőüléshez, 160 centi és két méter között, de senki sem látta a felső karokat semmilyen, vezetésre alkalmas üléspozícióban. (Kedves BMW, kérem, ezt a problémát orvosolni szíveskedjenek!)

És igen, tudom, hogy az ember lányának tudnia kellene, hogy a jobb felső az ablakot törli, a bal meg indexel, de akkor is. Legalább egy kicsit kilátszódhatnának. (Hát nem tudom, mi, a szerkesztőség hímnemű állományának tagjai még sosem akartunk még látni egy indexkart, de meghajlunk a szebbik nem igényei előtt. A szerk.)

Beépített komornyik a coupéban

Nos, a következő nagy problémám az autó coupé mivoltával volt, illetve lett volna. Hiszen a méreten felüli ajtóból (a kétajtós, de két üléssoros autók ajtajai esztétikai és kényelmi okokból hosszabbak a négyajtósokénál – a szerk.) adódó problémákat a BMW mind orvosolni tudta.

Ez azt jelenti, ha a tecsó parkolóban rád áll valaki, csak nyomsz egy gombot, ő lehúzza neked az ablakot és máris könnyedén bepréselheted magad az autóba. Amint ezzel kész vagy, beindítod az autót, a beépített komornyik a feneked alá állítja az ülést, majd a kezedbe adja az amúgy csak tornamutatványokkal elérhető biztonsági övet. (Mint a 126-os kupé Merci Kernnek a Hamis a babában (katt ide, 1:03-nál jön a jelenet) – a szerk.)

 

 

Már tényleg csak hab a tortán, hogy a hátsó ülésen is kényelmes az utazás akár hosszútávon is, és azzal sem kell bajlódni, hogy az első ülést visszatuszkold a helyére. Ezt egy kis gomb és egy diszkrét motor megoldja helyetted.

 

A klíma szürreálisan hamar lehűti a belső levegőt, így a hőségriadó alatt a felforrt Balaton helyett a kocsi is alkalmas a hűsölésre. A hátsó ablakon automata árnyékoló véd a napszúrástól, a középső panelen található gombbal lehet vele játszani.

A nagy melegben az is jól jön, hogy a kulcson lévő gombokkal az indulás előtt szellőztethetsz is, így kicsit átjárja a levegő az autót, mielőtt odasül a combod a forrónadrágban a bőrre.

 

 

Felkészült a nőkre. És a férfiakra is!

Előzetesen leszögezném, tükörből tolatok, soha nem is tettem másként. Dr 320 viszont ennek ellenére mindenben segít. Hátramenetbe kapcsolva automatikusan lejjebb állítja a tükröket, bekapcsolja a parkoló radart elöl és hátul is, így bárki, tényleg bárki bárhova be tud parkolni és bárhonnan ki tud állni. Még a lányok is. Sőt, a fiúk is. Szóval, nincs több kifogás, srácok;)

És ha már a lányoknál tartunk, engedjetek meg egy kis személyes picsogást. A BMW végre felismerte, hogy a napellenzőbe épített tükör körüli megvilágítás éppen semmit sem ér. Így itt a lámpa a mennyezetbe került, tehát pont a szemhéjat világítja meg, tehát, sminkeléshez ideális!

 

 

Kellemes élmény a vezetés

A kormány botrányosan könnyű, két ujjal is lehet tekergetni. Tényleg, kipróbáltam. A bajuszkapcsolók problémáján túllépve megdöbbenve tapasztaltam, hogy a világítást oldalt, egy régi gáztűzhelyre, vagy egyenesen egy Trabira emlékeztető tekergetős egységgel kell felkapcsolni. Tényleg azt vártam, hogy a másik oldalon, ezek után, a szívatóval kell babrálni. (A szerző bizonyára a francia és japán bajuszvég-tekergető iskola híve. A német autóipar azóta így oldja meg a világítást, amióta húzókapcsoló helyett áttértek a forgóra úgy 1980-ban. A szerk.)

 

 

A fogyasztás pompás, átlagosan 100 kilométeren 7,4 liter gázolaj fogyott el, 130-nál pedig hihetetlen, négy és fél literes fogyasztást tapasztaltam a számítógép szerint. Egy tank üzemanyag közel 900 kilométerre volt elég.

 

 

Menő ez a pohártartó, nem?

A mániám a fogyasztásmérő, amivel itt sem voltam igazán elégedett, mivel a kilométerórához és a fordulatszámmérőhöz hasonló skálán futott egy hasonló pöcköcske. Így vagy az utat, vagy annak a folyamatos mozgását figyeltem. (A szerző ismét régi hagyományt kritizál, az E30-as széria, 1982 óta ilyen ez a műszer a Hármas BMW-kben. A szerk.)

Az autó úttartása viszont szinte tökéletes, és itt a természetes, emberi felhasználásra gondolok. A Balaton felvidéki dombokat kiválóan tűrte, ahogyan az autópályán mozgolódó hirtelen haragú nyaralni indulók meggondolatlan manővereit is.

A tempomat könnyen kezelhető, bár néha összekevertem a reflektor kapcsolójával. Így néhányan joggal gondolhattak vörös, agresszív béemvés macának az M5-ösön. Hiszen, míg én azt gondoltam, hogy az alsó kart pöcögtetve a sebességet növelem, addig őrült módon levillogtam mindenkit a belső sávban.

 

 

Beléd estem, iDrive!

Be kell vallanom, egész héten úgy vezettem, hogy a jobb kezem egy kerek gombra volt tapadva. Ez pedig (a legjobb dolog a BMW-ben) az iDrive. (Ilyet szerintem még nem közölt autós magazin az iDrive kitalálása óta. A BMW állhatatos ragaszkodása és a tekerentyű folyamatos fejlesztése meghozta gyümölcsét. A szerk.)

Mindent, de tényleg mindent megtudhatsz, ha ezt a kis gombot tekergeted. Természetesen a műszerfalon is látható a legtöbb, vezetés közben fontossá válható információ, de az igazi titkokat mégis csak az iDrive tudja. A belső memóriára egy rakat zene felmásolható, a telefonod címtárát pillanatok alatt behúzza.

Emlékszik az összes címre, ahova a navijával elvezetett, így bárhonnan hazatalál. Sőt, a fiúk a Vehicle information menüpontban olyanokat is nézegethetnek, amikről nekem természetesen fogalmam sincs, de az ott látható röntgenfotó az autóról kifejezetten tetszett!