Zsóka néni persze nyomban kiküldte, hiszen egy nyolcéves ne bomlassza a fegyelmet az óráján. Gábor kint lődörgött az üres iskolafolyosón, hallgatózott az ajtóknál, unta magát nagyon – a harcos robot sem volt nála, mert persze azt einstandolta a tanár –, és akkor megfogadta, hogy többet az életben nem hozza őt senki ilyen helyzetbe. Ezt következetesen be is tartotta, hiába tudta a megoldást szinte minden matekfeladatra, hiába ismerte a következő kötelező olvasmányt (nyáron már olvasta), nem kapkodta el a dolgokat. Szép komótosan megcsinálta, aztán rajzolgatott csendben, mert azt szabad volt neki. De magát az iskolát unta veszettül. Nagyjából két évvel járt az osztálytársai előtt, de hamar rájött, hogy ez nem kifizetődő állapot. Hiába jelentkezik úgy, hogy szinte kibillen a padból, a tanító néni nem őt szólítja fel, mert „te úgyis tudod, hallgassunk meg valaki mást”.
Gábor nem hallott arról, mi a „motiváció” meg a „tehetséggondozás”, de a nagyobb baj, hogy a tanító néni se nagyon.
Ma már, mondják, odafigyelnek a tehetségekre. Ebben a lapszámunkban körbejártuk, mi történik egy csodagyerekkel, ha bekerül a rendszerbe, mit tehet a szülő, ha észreveszi, hogy a gyerek más, mint a többiek. Megnyugtató, hogy programok, alapítványok jöttek létre, mert itt az odafigyelés tényleg jó befektetés.
És a történetnek jó a vége, mert a kissrác azóta felszabadult egyetemista (költözés miatt harmadikban másik iskolába került). Zsóka néni viszont viszi tovább az osztályokat, van még jó tíz éve a nyugdíjig.
Lapozd fel a Nők Lapja Évszakok nyári számát! Találkozz női bestseller írónőkkel, Zsédával, és tudd meg, mikor kell vagy érdemes plasztikáztatni! S ha szeretnéd, hogy a magazin legfrissebb száma a postaládádban várna, fizess elő most! Katt ide!
