Furcsamód mindkettőnknek ugyanaz ugrott be a látványról. Talán ez maradt meg leginkább a filmből. S hány ilyen van még!
Zsenge gyermekkoromban nem kimondottan voltunk elkényeztetve tévésorozatokkal, mégsem azért szerettem volna “sztárszkiésháccs” lenni, mert ez a kevés nézhető közé tartozott. Egész egyszerűen megbabonázott az általuk használt autó. Még most is szívesen bepattannék a piros-fehér 1978-as Ford Gran Torino kormánya mögé, hogy a bűn nyomába eredjek.
A Gran Torino
A Gran Torino-t 1972 és 1976 között gyártotta a Ford, három karosszéria-változatban: két- és négyajtós, valamint kombi is létezett belőle. otorjaik igazi amerikai benzinzabáló szörnyetegek voltak; 4,1 és 7,5 liter közötti lökettérfogattal. Derék rendőreink egy 1976-os modellel üldözték a bűnt, amiben “csak” egy 5,8 literes motor dohogott, melynek teljesítménye 260 lóerő körüli volt. |
Természetesen akkoriban fogalmam sem volt, hogy mi rejtőzik a motorháztető alatt, de nem is tartottam lényegesnek. zgatottan vártam az üldözéseket, s szinte fizikai fájdalmat éreztem, ha egy-egy ilyen sikertelenül ért véget, és a Ford egy hirtelen elé ugró zöldséges stand, vagy építkezés romjai közt végezte.
Láttam azonban olyasvalakit, aki a rajongás egy magasabb szintjére lépett, annak ellenére, hogy lehetőségei szűkösek voltak: a nyolcvanas évek végén gyakran lehetett látni Mátészalkán egy kétütemű Wartburgot, mely piros fényezésén büszkén viselte a jellegzetes fehér mintát.
A törvény embereitől csak a csibészeknek jutott számomra tetszetősebb jármű. A Duke fivérek egy 1969-es Dodge Charger R/T-vel menekültek Rosco Sheriff elől. Érdekes, hogy ezt legtöbbször földúton tették. Nem volt nehéz dolguk, mert a Lee Tábornok szinte minden útjába kerülő akadály fölött átugratott. Valahogy mindig került egy rámpa a megfelelő helyre.
Dodge Charger |
A feltűnő színűre fényezett karosszéria, s annak díszítései – a tetőn a konföderációs zászló, az ajtókon a 01-es szám -, valamint az, hogy főhőseink az ablakon bemászva közelítették meg az üléseket, gyerekként számomra még érdekesebbé tették az autót. Így felnőtt fejjel a motor hangját hallgatom szívesen, a szemfényvesztő mutatványok már nem kötnek le.
A kocsin kívül gyakorlatilag nem is emlékszem semmire a sorozatból. Olyan, mintha egy többrészes reklámot láttam volna. Ami nem is áll messze a valóságtól, mert a folytatásos üldözések nagy népszerűséget szereztek az autónak, és jelentősen felverték annak árát.
A nagy fekete
Hogy a Mack RS786LST eladási adatain meglátszott-e az 1978-ban készült, Konvoj című filmben betöltött szerepe, arról nincs információm. Az viszont biztos, hogy az én memóriámba kitörölhetetlenül beleégett.
Pedig a film sztorija nem valami egyedi. Lázadás a rendszer ellen. A fuvarozók megelégelik a rendőrök túlkapásait, s egy hatalmas konvojjal demonstrálnak, melynek vezetője a főhős, Gumikacsa.
Mack RS786LST |
Az ő tulajdona a fekete Mack. Ami az erőt, a dominanciát képviseli. A film felvonultatja a 60-as, 70-es évek szinte valamennyi amerikai fuvarozó járművét, az RS786LST azonban kiemelkedik közülük. Igazi vezérkocsi.
Ennek megfelelően sokat hallhatjuk a gép mechanikai zajait; nemcsak a motorhangot, de a fékek hangját, a kamionkerekek súrlódását is. Szinte érezni azt a hatalmas erőt, tömeget, amit egy ekkora jármű képvisel.
Ugyanakkor van egy részlet a filmben, ahol kecsesnek tűnik a Mack, s követői. A földútra tévedt menet küzdelmét lassított felvételen mutatja be a rendező.