A hír: Óriási felháborodást váltott ki Olaszországban egy internetes receptoldal, amely macskahúsból készült ételek ízletes elkészítését taglalja.
A www.mangiagatti.com honlap több receptet is közzétett, és aprólékos tippeket ad ahhoz, hogyan lehet a bársonytalpú házi kedvencek húsát különösen porhanyósra elkészíteni. A „tészta macskaraguval” és a „pirított kenyérszeletek macskapástétommal” csak ízelítő az ajánlatok közül. A receptek pontosan leírják, hogyan kell „Cirmit” és „Mircit” megsütni-megfőzni.
Az internetes oldalon utalnak arra, hogy Olaszországban a háziállatokat törvény védi, de a nyulak is ezek közé tartoznak, húsuk mégis minden élelmiszer-áruházban megtalálható – érvelnek a szerzők, akiket tiltakozó e-mailek százai árasztottak el. Az Aidaaa állatvédő szervezet elnöke, Lorenzo Croce feljelentést tett a rendőrségen, és a honlap azonnali bezárását követeli. „Aki állatokat kínoz és gyilkol, azt a legszigorúbban meg kell büntetni” – szögezte le.
A macskapecsenye már februárban is vihart kavart Olaszországban. Az olasz közszolgálati televízió, a RAI 1 napi főzőcskeműsora, az évek óta nézőrekordokat döntő La prova del cuoco című program került a bírálatok kereszttüzébe. Beppe Bigazzi sztárszakács ugyanis arra vetemedett, hogy főfogásként egy macskahúsból készült étekkel ismertesse meg a képernyő előtt ülőket. „A macska húsa finomabb, mint sok más állaté” – bizonygatta a köztiszteletben álló tévészakács. Az adás hatalmas felzúdulást keltett, és a RAI kénytelen volt száműzni Bigazzit a műsorból.
Különvélemény Karafiáth Orsolyától 
A „húsvéti nyuszi” fedőnevű akcióval minden kisgyerek találkozott már. A történet igen egyszerű. Kisírtuk az élő állatot, a szülők kapituláltak, ott tipegett a kis szőrös jószág a nappaliban. Egy ideig. Mert Nyúl Béla tényleg édes volt, ő lett a család főcukija, adtunk neki a répát, egyéb zöldeket, és agyonsimogattuk szegénykét. Bélusnak azonban volt egy nagy hibája: nem lehetett szobatisztaságra nevelni. Amikor a családfő már sokadjára csúszott el reggel a kis bogyókon, megszületett az ítélet. Mi pedig zokogva kérdeztük apát, hol a legjobb barátunk. Apa elmagyarázta, hogy Béla jobban szeretett volna a kis nyuszihaverjai között szuszogni, hát elvitték őt az állatkertbe, ott boldogabb lesz. Mi be is vettük a mesét, egy ideig gyakrabban jártunk ki a ligetbe, és néha felismerni véltük Bélát a nyulak között. A finom vasárnapi ebéd nem zavarta össze a gondolatainkat. Nagyobb gyerekként, mikor leesett a tantusz, összeszorult a szívünk. Van, akiket már egészen apró kislányként elér a sokk. Egyik barátnőm falun nőtt fel, nem meglepő hát, hogy kapott egy kiscsibét, Lilit. Ő lett a mindene. Nagyon aranyos csibe volt, és gyönyörű tyúk lett belőle. Barátnőm imádta Lili személyiségét, ugyanis a csirke minden csirkék felett állt. Étkezések után fogpiszkálóként üzemelt: behajolt barátnőm szájába, és kicsipegette a foga közül az ételmaradékot. Tudott bánni a többi háztáji állattal is: nemegyszer látták, hogy esőben kiűzte a kutyát az ólból, erőteljes rikácsolással és rémisztő szárnymozdulatokkal. Ám a falusi ember praktikus ember, Lili is nemsokára levesként végezte. Barátnőm teljesen kiborult, érthetően. Ő is vegetáriánus lett, mint én, és az indokai – hasonlóan az én indokaimhoz – az állatvédelemből erednek.
Ha belegondolok, hogy a tegnap még vígan röfögő kismalac ma már sonka, vagy a gyönyörű szarvas egyszerű pörkölt: kiborulok. Gondoljunk a lókolbászra! Jaj. Fácánleves. Némelyek – igaz, gyakran kényszerből – megeszik a varjat, sündisznót is. „Az állatok ugyanúgy alkotótársaink” – írta le és hangoztatja minden fórumon Baksa-Soós János, Január Herceg, aki ha vendégségbe megy, és kutyaólat lát, gyakran befekszik abba, hogy mutassa, ahogy az állatokkal bánunk, úgy kellene bánni az emberekkel is. Elképzelem, hogy kiscicámat, Rigót (most is itt fekszik mellettem) egy éhes haver elrágcsálja. Nyilván: nem tetszik, amikor arról olvasok, hogy egy ételnek a receptje úgy kezdődik, végy három macskát. De ugyanígy nem tetszik, ha bármi más állatról van benne szó. Álszentnek érzem a felháborodást ebben az ügyben. Ugyanazok az emberek, akik vígan elfalatozzák az aprópecsenyét, sőt ha van pénzük, kimennek Kínába majomagyvelőt kóstolni, mert az olyan egzotikus, ne szólaljanak már fel ebben az ügyben. Az állatvédők pedig ne csak erre harapjanak rá, hanem minden egyes állatból készült falatra. Mitől nemesebb egy macska, teszem azt, egy szürke marhánál? Mi alapján állítunk fel rangsort az állatok között? Azért, mert az egyik sokkal cukibban néz ki? Ennyi erővel azt is kijelenthetnénk, hogy a csinosabb, szebb embereknek több joguk van élni…
