Szexuális zaklatás a munkahelyen

A hír: A világon csaknem minden tizedik alkalmazottat szexre csábít a főnöke

A Reuters és az Ipsos közös felmérése szerint már-már veszélyes méreteket öltött a munkahelyi szexuális zaklatás. Az adatokból kiderül, hogy a világon majdnem minden tizedik alkalmazottat zaklatott már szexuálisan a főnök. Magyarországon is egyre súlyosbodik a helyzet: az alkalmazottak 7%-a vallotta, hogy szexuális zaklatásnak volt kitéve.

John Wright, a kutatás egyik vezetője elmondta, hogy főleg a 35 év alatti dolgozók vannak veszélyben, őket előszeretettel inzultálják, zaklatják szexuálisan a magasabb beosztású kollégák. Indiában e tekintetben kifejezetten siralmas a helyzet. Az országban több mint 26% azoknak a munkavállalóknak az aránya, akik kerültek már zaklatásos helyzetbe. A legkevesebb inzultus a svéd és a francia alkalmazottakat éri, csupán 3%-uk panaszkodott arra, hogy főnöke szexre akarta csábítani. (MTI)

Soma összes korábbi különvéleménye is érdekel? Katt ide!

Különvélemény Soma Mamagésától
Minden főnök, felettes, irányító szerv, hatalom, vallás, társadalmi rendszer pszichológiailag bizonyos szempontból megfelel az apa szerepének. Vagyis a hozzájuk való viszonyulás alapjait az apával való kapcsolatunk határozza meg. (Itt még a klasszikus férfi-női kapcsolati és szerepmintáról beszélek, amiben fölnőttünk, de véleményem szerint a jövőben ez is változni fog.) Tehát a klasszikus minta szerint az apa (vagy az ő szerepét betöltő személy) volt az, aki gyerekkorunk óta irányított. Ennek a helyét vette át később „társadalom apu”, „vallás apu”, „főnök apu”, aki(k)nek a megfelelni akaró gyermeklelkű nagykorúak (nem felnőttek) többnyire egy életen át meg is akartak felelni. (Az emberek nagy többsége ma is gombnyomásra irányítható és megfélemlíthető.) És mivel a férfi (apa) évszázadokon át fölérendelt szerepet töltött be (bele is betegedett, hogy ez véget ért), így hosszú időkön át az emberek gondolkodás és kételkedés nélkül hajtottak fejet a fölöttük levő(k)nek, illetve annak, akit annak hittek. Így a főnöknek való behódolás szinte hasonlatossá vált a földesúrnak vagy rabszolgatartónak járó első éjszakához. És hány nő hallgatott, húzta össze magát, mert azt hitte, itt is meg kell felelnie, mint otthon apunak…

Nem élték meg az emberek a lázadást és a leválást, függő, irányítható gyerekek maradtak. Eddig több mint 300 nőt kérdeztem meg arról: mert-e lázadni a szüleivel szemben, megélte-e a kamaszkorát? Mennyire merte bevállalni a saját érzéseit, gondolatait, mennyire mert járni a saját útján, akkor is, ha senki nem támogatta? És valóban levált-e a szüleiről felnőttkorára? (Merthogy amíg nem, folyamatosan másoknak is meg akar felelni, még akkor is, ha az a lelke akarata ellen való.) Szánalmas az arány, jóval több a felnőttkorú gyermek, mint hinnénk.

Egy erős öntudattal és belső tartással rendelkező, valóban felnőtt nőt egészen biztosan nem mer molesztálni semmilyen főnök, bármennyire jó nő is legyen. Nyilvánvaló, hogy a gyenge, megfélemlíthető nőket szúrja ki magának. A megfélemlítő és az áldozat partnerként vonzzák be egymást. Egyik sem mutogathat a másikra, csakis magán változtathat. De úgy gondolom, attól még messze vagyunk, hogy egy játszma nélküli, tiszta, lélektől lélekig szóló kommunikációban éljünk…

Az, hogy „főleg a 35 év alatti dolgozók vannak veszélyben”, nem meglepő. Sokkal izgibb lenne fordítva: amikor is a 35 fölöttiek vannak kitéve a szexuális zaklatásnak. „58 éves nő keresi szexuálisan zaklató főnökét.” De szép hirdetés is lenne… Akár érdekvédelmi szakszervezetük is lehetne a 40 fölötti, szexuális zaklatást tűrő nőknek…

Amerikában már annyira vékony a jég, hogy mi számít szexuális zaklatásnak, hogy a férfiak előre sem engedik a nőket az ajtón, nehogy azt is kikezdésnek vegyék. Ha az emberek spirituális értelemben is felnőttek lennének, ezek a hatalmi drámás helyzetek föl sem merülnének, ha pedig igen, egymás között karakánul le tudnák rendezni. Mert nem a szerep mögül szólnának ki, hanem éreznék a határokat és a másikat. Úgyhogy továbbra is fókuszban az ön-is-mer-et…