A hír: Moszkvában éjszaka tilos lesz szeszes italt árusítani
Betiltják a szeszes italok éjszakai árusítását a moszkvai hatóságok szeptember elsejétől – jelentette az Interfax hírügynökség szerdán az orosz főváros önkormányzatának közlésére hivatkozva.
A rendelkezés értelmében a 15 százaléknál több alkoholt tartalmazó italokat tilos lesz árusítani este 22 órától délelőtt 10 óráig.
Ez ugyanakkor nem vonatkozik az éttermekre, azok továbbra is kínálhatnak majd alkoholos italokat nyitvatartási idejükben.
Az intézkedés várható hatása legalábbis kétséges, mivel minden hasonló korábbi rendelkezés nyomán kialakultak azok a csatornák, ahol bármikor vodkához lehetett jutni.
A nyilatkozó önkormányzati tisztségviselő elmondta, hogy az eddig érvényes rendelkezés szerint este 23 órától reggel 8 óráig volt tilos szeszes italt árusítani, de a jogszabályban szerepelt, hogy a közigazgatási körzet prefektúrája engedélyezheti az éjjel-nappali szeszárusítást, most viszont ez kimaradt, s így nem lesznek kivételek.
Alkoholfogyasztásban Oroszország világelső; a statisztikák szerint egy felnőttre évi 14,5 liter tiszta szesznek megfelelő mennyiség jut. Az alkoholizmus az első a halálokok között, ha figyelembe veszik a túlzott alkoholizálás okozta megbetegedéseket is, s évente mintegy 700 ezer ember halálát okozza közvetlenül alkoholmérgezés, illetve kotyvasztott italok fogyasztása. Mindez hatalmas gazdasági károkat okoz. A szakértők szerint emellett az ivászatok jelentősen növelik az öngyilkosságok, bűncselekmények, szívinfarktusok és autóbalesetek számát.
Különvélemény Peller Marianntól
Moszkvában tehát betiltják a szeszes italok árusítását éjszaka. De mégis minek? – kérdem én. Mire lesz ez jó? Ráadásul a hír magában foglalja azt is, hogy az intézkedés hatása bizony kétséges, miután minden korábbi hasonló próbálkozás nyomán azonnal megjelentek azok a „csatornák”, amelyeken keresztül könnyen alkoholhoz jutottak azok, akik igazán akartak. Ezért nem értem én ezt az intézkedést.
Az biztos, hogy a rendészeti szerveknek több munkájuk lesz ennek hatására. Az is kétségtelen, hogy az emberek szürkeállományát is meg fogja mozgatni ez az új tiltás. Egyrészt azoknak, akik alkoholhoz akarnak majd jutni, minden kreativitásukat latba kell vetniük, hogy éjjel is megkaphassák a bulihoz vagy éppen a lélekmelegítéshez szükséges adagot. Másrészt pedig azoknak, akik azt a hálátlan feladatot kapják, hogy ezt a törvényt betartassák, állandóan résen kell lenniük, és meg kell próbálniuk a „mindenáron szeszes italt akarók” agyával gondolkodni.
Eszembe jutott az egyik kedvenc filmem (a Billy Wilder rendezte Van, aki forrón szereti, amely az 1920-as évek Amerikájában, pontosabban Chicagóban játszódik a szesztilalom idején) kezdő jelenete. Egy halottaskocsit üldözőbe vesz a rendőrség az éj sötét leple alatt. A kocsin öt jól megtermett, elegáns, markos legény körül ül egy koporsót. Mindegyikük kezében egy-egy gépfegyver, melyek szakszerű használatával sikeresen megmenekülnek az őket üldöző rendőrök elől – be a ravatalozóba. Ott kinyitják a koporsót, melyből ömlik a whisky, miután jó pár golyó átlyuggatta a fát és az üvegeket is. A ravatalozóban pedig tombol a buli, hömpölyög a whisky, táncoslányok rázzák a forró dzsesszre. Aki be akar jutni, annak a jelszó: „A nagymama temetésére jöttem!”
Nem kétséges, hogy ha megtiltanak valami olyasmit, amire az ember nagyon vagy – ne adja az ég – szenvedélyesen vágyik, akkor egykettőre megszületnek a legkülönfélébb, legkreatívabb megoldások a hiány pótlására. Ráadásul réges-régen kiderült, hogy az alkoholt tiltani tökéletesen felesleges, és nem megoldás egy igen súlyos problémára, mely sajnos minket, magyarokat is komolyan érint.
Ennek meg, hogy éjjel nem lehet megvásárolni, végképp semmi értelme. Lássuk csak, hogyan is juthatnánk akkor alkoholhoz? Megvan! Megvásárolom reggel, délelőtt, délben, délután vagy este, még tíz előtt. Esetleg átkopogok a szomszédhoz, nincs-e kedve együtt a pohár fenekére nézni, elvégre ökör iszik magában. Vagy leszaladok egy vendéglátó-ipari egységbe, és pillanatok alatt megszüntetem a hiányérzetemet. Tiltással állítólag gyereket sem érdemes nevelni, nemhogy egy felnőtt szenvedélybeteget…
