Az erényöv sosem megy ki a divatból

A hír: Nem erényövekkel szabályozták a nők szexuális életét
Az erényöv kezdetben csak egy metafora volt, egy szó, ami a tisztaságot, a szeplőtelenséget és a szüzességet védte az irodalmi alkotásokban. A kutatók nem találtak a középkori orvosi, történeti és teológiai szövegekben egyáltalán semmi olyat, ami az erényövre vonatkozott volna. A 16. században jelent meg a képzőművészetben, a 19. században pedig használni kezdték: a nők elsősorban a nemi erőszak ellen védekeztek ily módon, míg más helyeken nevelési célzattal használták. Így próbálták megakadályozni a fiatal lányokat abban, hogy maszturbáljanak.

Az erényöv az esetek többségében vasból készül, van rajta két lyuk, egy rés, ami rombusz alakú, amíg a másik általában kerek, vagy sokágú csillag volt. Minden verzióból készült olyan, aminek brutális, recés bemeneti nyílása volt. Nem szépek, és annak ellenére, hogy van vastagabb és vékonyabb pánttal készített, leginkább kínzóeszköznek tűnnek. Az Orvostörténeti Múzeumban szeptember 26-ig látható a kiállítás, melynek fő témáját ezek a nem mindennapi eszközök adják.

Különvélemény Karafiáth Orsolyától 

Szép mese az erényöv meséje. Nekem aztán hiába bizonyítják be, hogy nem létezett, vagy nem úgy létezett, mint ahogy a képzeletemben él: számomra van és kész. Remek szimbólum. És kitűnő játékszer lehet, ahogy a neten látom. Kínálnak mindenféle formájú ravasz kis szerkezetet nőknek és férfiaknak, és ha már árulják, nyilván van rá kereslet is. Hogyne lenne! A legendák és a viccek a mai napig hatnak. Mindannyiunk fejében ott pereg a film (amit egyébként hálásan feldolgoztak mindenféle formában), ahogy a középkori várúrnő áll a hatalmas abroncsban, és csábítója kétségbeesetten keresgéli a kulcsot.
Ismét a jelkép: a gyönyör, a boldogság kulcsát. Már a génjeinkbe épült: az asszony ingatag. És senki nem szereti, ha párja úgy hajlik, mint a nád. Nincs nevetségesebb, mint a felszarvazott férj – ez igaz a középkortól a napjainkig. Senki nem szeret megcsalatva lenni. Aki azt mondja, neki belefér a kedvese félrelépése, az vagy nagyon modernnek szeretne látszani, vagy nem szerelmi kapcsolatban él… Tehát a hűtlenség ellen védekezni kell valahogyan. Én most nem mennék bele abba, hogy miképp választottak párt a középkorban, az erényöv mai továbbélése (és most nem szexuális játékszerként) érdekel. Mert mélyen a tudatunkban (vagy a tudatunk alatt) most is szorgalmasan csatolgatják ránk, nőkre az erényövet. A kettős mércéről beszélek, ami a párkapcsolatokban ugyanúgy érvényesül, mint régen. Hiszen a nők, ha félrelépnek, vagy ha sok szexuális kapcsolatuk volt, mit kapnak az arcukba? Hát persze, hogy elhordják őket a legutolsó prostituáltnak, pellengérre állítják a házasság, illetve kapcsolattörő perszónát, összesúgnak a háta mögött, hogy ott megy az a feslett nőszemély, a kikapós iksz és ipszilonné. Míg egy férfi, ha folyamatosan másfelé kacsingat, nagy király lesz a haverok között, ő lesz a zsebdonjuan, a hódító Henrik, a csókkirály. Én magam legendásan féltékeny természet vagyok, többször megkaptam a páromtól, hogy ha rajtam múlna, vitrinbe zárnám őt, mikor nem vagyok vele (képletesen rácsatolnám az erényövet), és csak akkor engedném ki (akkor vehetné le), ha nincsen más nő a láthatáron. Sokan gondolkodnak így a párjukról, de nem önmagukról!

Hányszor hallottam már, hogy az érzéki gyönyöröket gyakran máshol kereső pasi szó szerint összeroppant, mikor kiderült, hogy a társának valaki egyszer elcsavarta a fejét! Mikor finoman célozgatok ilyenkor arra, hogy ő is megéri a pénzét, a válasz gyakran ennyi: „De hát én férfi vagyok!” Sőt, egyik barátom hosszan fejtegette ennek a biológiai alapjait. Mármint hogy egy férfi, ha valódi alfa-hím, arra van predesztinálva, hogy folyamatosan másfelé hullassa a magvait. És egy nő, ha igazi nő, ezt elfogadja, és teljes szívéből örül, hogy ez a superman neki is juttatott valamit. Női egyenjogúság ide vagy oda: ezeket a sztereotípiákat nagyon nehéz lesz megdönteni. És amíg élnek, addig az erényöv mítosza is él, hordja minden nő, bármilyen középkori és bármilyen kényelmetlen. Persze nincs az a vasmonstrum, ami védene a huncut kis gondolatok ellen. A képzeletet pedig senki be nem zárhatja. A kulcsot viszont megtalálhatják hozzá.