Erőss Zsolt 8 ezres csúcsra indul

A hír: Erőss Zsolt ismét elindul a csúcsra
Ismét a Himalája meghódítására indul Erőss Zsolt hegymászó. Vasárnap hajnalban indul a csapat Tibetbe, ahol a Türkiz Istennő nevű 8201 méteres hegy meghódítása a cél. Ez a Föld 6. legmagasabb csúcsa.
Erőss Zsolt a Klubrádióban elmondta: Budapesten gyártották le az új művégtagot, ami – mint kiderült – nem sikerült túl jól, a próbatúra során előjöttek a hiányosságok. Mivel nem jó típusú bakancsot használtak, emiatt rossz egyensúlyú lett a műláb, amelyet azóta már újraterveztek. Az új műlábnál már hegymászó bakancsot ötvöztek az alapokkal. Erőss Zsolt szerint a technológia adott ahhoz, hogy eljusson közel arra a szintre, ahol járt korábban, már több nehéz hegyi túrán van túl a művégtaggal. Kérdés, hogy mennyire lesz terhelhető hátizsákkal, felszerelésekkel. Biztató, hogy vitt már 20 kilós zsákot a hátán sziklás terepeken ausztriai edzőtúrákon. (A Himaláján 14 olyan hegycsúcs van, amely több mint 8000 méter magas.) 

Erőss Zsolt – forrás: Hópárduc.hu

Különvélemény Peller Marianntól

Sosem tudtam igazán azonosulni azokkal a vakmerő emberekkel, akik valamilyen baleset-, sőt életveszélyes foglalkozást választottak maguknak hivatásul. Én ennél sokkal félősebb, már-már gyáva vagyok. Minden elismerésem persze azoké a rendőröké, tűzoltóké, nehézbúvároké, tűzszerészeké, katonáké és minden olyan foglalkozást űzőké, akik – bár lehet, hogy részben a maguk örömére választották ezt a veszélyes munkát, mégis – másokon segítenek vele, másokat mentenek vagy védenek meg hivatásuk gyakorlásával.
Megint másként tekintek azokra, akiből kaszkadőr, autóversenyző, asztronauta vagy hegymászó lesz. Természetesen az, amit ők csinálnak, szintén hasznos, szórakoztató, izgalmas vagy érdekes. Csakhogy nekem ennyi nem lenne elég ahhoz, hogy kockára tegyem a testi épségemet, nemhogy az életemet. Ugyanakkor tudom, hogy sehol sem tartana ma a világ, és szinte semmit sem tudnánk a Földünkről, ha nem élnének bátor vagy – sok esetben „csak” – vakmerő emberek rajta.

Itt olvashatod Peller Mariann összes korábbi különvéleményét!

Azon gondolkodtam: vajon ki a leginkább önző? Az, aki egyáltalán nem kockáztat (és ezzel nem is javít a világon, illetve az életkörülményeinken), vagy az, aki kockáztatja az életét, hogy másokat megmentsen, esetleg az, aki az adrenalin és a különleges kihívások iránti vágyát kielégítendő kockáztatja életét, ezzel rengeteg álmatlan éjszakát és fájdalmat okozva azoknak, akik a legközelebb állnak hozzá, mert nagyon szeretik (gondolok itt feleségekre, férjekre, szülőkre, testvérekre és legfőképpen a gyerekekre).
Mert azt nem szabad elfelejteni, hogy nem kis kockázatot vállal az sem, aki családalapításra adja a fejét. Nem elég összekötni az életedet valakivel, vagy gyereket nemzeni, ez még nem igazi kihívás. A kapcsolatot megőrizni, a gyereket felnevelni, ez talán a legnagyobb kihívás az életben – az én meglátásom szerint. Felelősséget vállaltam a családomért, tehát vigyáznom kell MAGUNKRA. Ebben én magam is benne vagyok.

Mindezzel nehéz összeegyeztetni a hivatást, tudom én. Feladni pedig természetesen nem is szabad, hiszen annak előbb-utóbb éppen ők, a családtagok innák meg a levét, mert valószínűleg őket kezdené hibáztatni az ember, amiért nem valósíthatta meg az álmait. Ezért nagyon nehéz megteremteni az ideális egyensúlyt a hivatás és a család között, de ha már van család, törekedni kell erre.
Erőss Zsoltnak, úgy tűnik, talán sikerült. Ő a tökéletes példa arra is, hogy ha az ember padlóra kerül, csakis ő maga döntheti el, hogy talpra áll-e újra, vagy sem. Csak vigyázzon magára!