Az egymillió dolláros kérdés

Manapság tényleg ezt hívják egymillió dolláros kérdésnek. Ugyanis naponta sok okos szakértő véleményét lehet olvasni pro és kontra, de igazából senki sem tudja. A múltat bárki profin ki tudja elemezni, de a jövőt mindenki csak tippelgeti. A jelenlegi helyzetben egy perc alatt séróból fel lehet sorolni 10 jól hangzó érvet amellett, hogy miért van vége a válságnak és jön a szép növekedés, de ugyanígy 10 olyat is, ami alapján felkészülhetünk a rettegett W betűre, vagyis visszasüllyedünk a recesszióba. Az idei évben a folyamatokat gyakran jól előrejelző tőzsdék sem mutattak semmit. Lényegében nullában állnak úgy, hogy gyorsan váltakoztak a pesszimista és az optimista periódusok.

Pesszimista kontra derűlátó hozzáállás

A derűlátó vélemények szerint a gazdaságélénkítő lépesek kihúzták a világot a recesszióból, a cégek hatékonyak lettek és a vállalati profitok növekedése is bizalomra adhat okot. A vészmadarak szerint viszont az állami gazdaságélénkítés csak annyit jelentett, hogy a vállalatok és a lakosság helyett most az egyes országok adósodtak el csúnyán, s ez előbb-utóbb megbosszulja magát. És különben is, a munkanélküliség nem akar csökkenni, anélkül pedig nincs fogyasztás, ami húzná a gazdaságokat felfelé. A magyar gazdaság nagyban függ a világétól, legfontosabbak az exportpiacaink – ha a németek kilábalnak, márpedig úgy tűnik, hogy megteszik, akkor nekünk is jó lehet. Csakhogy Magyarország iszonyatos adóssághegyet halmozott föl amiatt, hogy évtizedek óta többet költ, mint amit megtermel. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy ha a világgazdaság újra lefelé fordul, azt mi különösen megszenvedhetjük. A kérdés persze ennél sokkal bonyolultabb, a lényeg az, hogy még nem dőlt el semmi. Benne van a pakliban az újabb recesszió és a lassú növekedés is. De gyors fellendülést, dübörgő magyar gazdaságot valószínűleg még évekig illúzió lenne vizionálni.