Férfiak, akik sokat tudnak rólunk

„A nőkhöz türelem kell”

 Egy kisebb falunyi gyerek köszönheti az életét dr. Szőnyi Györgynek. A nőgyógyász beszélte le ugyanis a mamájukat arról, hogy megszakítsák „rosszkor jött” terhességüket.

Mindez bizonyítja, Szőnyi doktor tud hatni a nőkre. Miután négy nővel él együtt, és egész nap nők veszik körül a rendelőben is, nem csoda, hogy ért a nyelvükön.

– Ha az ember nőkkel foglalkozik, a legfontosabb a türelem. Könnyen megtalálom a közös hangot velük, a harmincperces látogatásukból legalább húsz percet beszélgetünk. A legtöbb betegség hátterében ugyanis lelki okok, nehéz élethelyzetek állnak. Fontos, hogy ezeket megismerjem. Ha nagyobb a probléma, többet beszélgetünk. Ilyenkor csúszik az egész beosztás, de ez a legkevesebb.

Ha egy nő abortuszra készül, Szőnyi doktor nem sajnálja az időt az elmélyült eszmecserére. Bár férfiként nem élhetett át hasonló szituációt, nőgyógyászként számtalan drámai döntéshelyzet tanúja volt már.

– Nem végzek terhességmegszakítást, mert élet elleni cselekedetnek tartom. Amikor egy nő úgy dönt, ez az egyetlen megoldás, akkor általában nagyon beszűkült az észjárása. Csak arra tud gondolni, hogy ne, csak ezt ne. Ilyenkor próbálom kicsit tágítani a látókörét. A legtöbb nőnek eszébe sem jut, hogy a terhességmegszakítással nem zár le semmit, hiszen utána még súlyos lelki szövődmények fogják kínozni. Sokszor az a célravezető, ha keményen szembesítem a döntésével. Mondjuk, ha van már gyereke, megkérdezem, tudna-e neki ártani bárhogyan is. Természetesen a válasz: nem, sőt a legkisebb megfázás esetén is gondosan ápolja, mindent megtesz érte. Akkor annak a másiknak, aki még csak pár centis, és még a hasában van, miért akarja elvenni az életét? Hiszen ő nem tud szólni, nem tud kiabálni, hogy ő ezt nem akarja. Persze nem lehetek mindenkivel kemény. Tudnom kell, kihez hogyan szóljak.

Szőnyi doktor húsz éve él boldog kapcsolatban a feleségével, és három kamasz lány apukája, így van honnan merítenie. Azt mondja, a lányaitól tanulja a legtöbbet, az ő hozzáállásuk, reakcióik segítik abban, hogyan közelítsen a fiatalabb korosztályhoz. Mert ők is sokszor kerülnek ilyen helyzetbe.

„Ki kell őket hámoznom a héjukból”

Bódis Richárd fodrász szerint a nőknek csak nagyon kis hányada van tisztában azzal, valójában mire lenne képes.

– Ha egy vendég először jön be hozzánk, öt-tíz perces beszélgetéssel feltérképezem. Leginkább az érdekel, mi az oka, hogy felkeresett. Az életében történt talán valami változás? A fodrászszakma bizalmi alapon működik, hiszen be kell lépnem a nő privát szférájába, hozzá kell érnem. A nők alapvetően tartanak a fodrászoktól, mert féltik a hajukat. Meg kell nyernem, ki kell őket hámoznom a héjukból ahhoz, hogy rám merjék bízni magukat. Édesanyámnak köszönhetem, hogy rendelkezem egy alapműveltséggel ezen a téren, azaz jól tudok bánni a nőkkel, a kreativitásomat pedig a nagymamámtól örököltem, aki festett.

Ha tíz perc alatt nem jutunk el a vendéggel arra a szintre, hogy teljesen rám meri bízni magát, akkor szolidabb, visszafogottabb frizurát csinálok neki, mert ez azt mutatja, hogy konzervatív, és határozott elképzelései vannak arról, mi áll jól neki. Ezekkel az elképzelésekkel én szinte sosem értek egyet, hiszen az ember belülről egészen másként látja magát, mint egy külső szemlélő. Szerintem a nők nagyon kis hányada van tisztában azzal, hogy kicsoda, mi a célja a Földön, és valójában mire lenne képes.

A tízperces beszélgetésből kiderül, az illető hogyan kezeli a problémákat, mennyire rugalmas az élet különböző területein, s ebből adódóan mennyire sikeres és boldog. Amilyennek mutatjuk magunkat kifelé, többnyire azt is kapjuk vissza. A nők többsége komplexusokkal küzd, és tévhiteket dédelget magával kapcsolatban. Akad olyan nő, nem is egy, aki sírva fakad, ha egy centinél többet vágnak a hajából. Az egyiküknél kiderült, hogy gyerekkorában az anyja mindig rövidre vágatta a haját, mert úgy gondolta, attól lesz erősebb és dúsabb. Ez a trauma alakította ki benne a felnőttkori ragaszkodását a hosszú hajhoz.

A nők többsége hosszúhaj-párti, pedig nem feltétlenül igaz, hogy a hosszú haj nőiesebbé tesz. Előfordulhat, hogy se a hajtípusa, se a testalkata, se az arcformája nem megfelelő ahhoz, hogy hosszú hajat viseljen. Ugyanilyen örök divat a szőke is, pedig az sem áll jól mindenkinek. A szőke nők többsége tisztában van azzal, hogyan tudja előnyére fordítani a hajszínét, és eljátszani a buta szőkét. Amikor egy nő hajszínt vált, a viselkedése is megváltozik: finomabb lesz, lágyabbá válik, vagy éppen ellenkezőleg. A magyar nők hajának ápoltsága sajnos még sok kívánnivalót hagy maga után. Sokan nem tudják, hogy a heti egyszeri hajmosás nem biztos, hogy elegendő.

„A válóperben az alapszemélyiségünk mutatkozik meg”
Dr. Grád András jogász, pszichológus és mediátor tíz évig dolgozott családjogi bíróként, több mint ezer bontóperben hozott ítéletet, az utóbbi években pedig válóperes ügyvédként segít a hozzá fordulóknak.

– Bontópereknél a férfiak és nők alapszemélyisége mutatkozik meg. Olyan ez, mint az alkohol: ha valaki ittasan agresszívvá válik, az addig is a személyiségének része volt, csak tudatosan kordában tartotta. Váláskor egyfajta beszűkült tudatállapot uralkodik el a feleken, amit a hatalmas stressz és a megváltozott körülmények okoznak, így érthető, ha szociális gátlásaikat levetve viselkednek, és előtörnek a szélsőséges érzelmeik és indulataik.

A nők azonban hajlamosak érzelmi alapon viszonyulni azokhoz a kérdésekhez is, amelyek valójában racionalitást igényelnének, erre tipikus példa a házastársi közös vagyon megosztása. Ha valaki nem akar évekig pereskedni, meg kell értenie: túl kell magát tennie a sérelmein ahhoz, hogy ésszerű kompromisszumot tudjon elérni.

A nők általában jobban kommunikálnak, több érzelemmel színezik mondanivalójukat, így látványosabban jelenítik meg fájdalmukat a bíróság előtt. Célszerű azonban elkerülni a manipulatív magatartást, hiszen a teátrális jelenetek, az apró, de szándékos hazugságok több kárt okoznak, mint hasznot, mert a tapasztalt bírók könnyen átlátnak a szitán.

A válóperek sarkalatos pontja a gyermekelhelyezés. A gyerek érdekeit egy válóperben senki nem képviseli, neki nincs ügyvédje. Az anya imádja őt, és utálja a férjét, ezért komoly vívódást okoz számára, hogy a férj is szeretheti a gyereket. Meggyőzi hát magát, hogy a férfi csak azért megy bele a perbe, hogy bosszantsa őt, ilyenkor azonban nem a férjjel szúr ki, hanem a gyerekkel. Jó lenne, ha a nők megértenék, hogy a gyereknek továbbra is szüksége van az apjára, főleg, ha azt megelőzően jó kapcsolat volt közöttük. Arra biztatnám a nőket, keressék a közös megegyezést, mert a legrosszabb kompromisszum is jobb, mint a legkiválóbb bírói ítélet.

„Látszik az erőlködés, ha a nő túlzottan tetszeni akar”
Amikor Sipos Zsolt stylist összeállítja egy nő gardróbját, tulajdonképpen a lelkét teszi helyre.

– A nők a legtöbb esetben elhibázzák a randevúra való készülődést, mert túlöltözik vagy túlsminkelik magukat. Nem magukat adják, hanem meg akarnak felelni, valami álomképet kergetnek, és az erőlködésben elveszik belőlük a természetesség. Minél jobban rágörcsölnek arra, hogy legyen végre mellettük egy férfi, annál inkább hiányzik belőlük a harmónia, és ez kívülről is észrevehető.

Ha ránézünk egy nő ruházatára, meg lehet érezni, mennyire van rendben a magánélete. Aki kirakja a mellét vagy a hasát, felturbózza a haját, túl sok sminket vagy csiricsáré színeket visel, az mindenáron fel akarja hívni magára a figyelmet, és szó szerint kiteszi magát a placcra. Minden nő gondoskodásra, odafigyelésre és a nőiessége kiélésére vágyik. Ha ezt nem kapja meg, akkor érzi úgy, hogy erőszakosan kell magára irányítania a figyelmet. De ha túlzásokba esünk, elveszítjük a karakterünket, a valós lényünket.

Sok nőben nincs meg az igény a finomságra és az ápoltságra, inkább beletörődik abba, hogy nem úgy alakul az élete, ahogyan szeretné. Amikor a nő férfiként harcol a férfitársadalomban, könnyen elveszik belőle a lágyság, és kívülről is elférfiasodik. A mai női divat alapvetően a férfi stíluselemekre épül, pedig a nadrág vagy a blézer eredetileg férfiruhadarab volt.

Az a legfontosabb, hogy a külsőnk harmóniába kerüljön azzal, ami belül van. Ha egy nő sérült, mert odaadta magát egy férfinak, aki átgázolt rajta, az a külsején is visszaköszön. Nem azt kapta vissza, amit szeretett volna, nem kezelték őt nőként. Amikor egy nőnek felépítjük a gardróbját, tulajdonképpen a lelkét tesszük helyre, mert az öltözködés visszahat a belsőre is.

Egy nő ruházatából meg lehet állapítani a társadalmi helyzetét, talán még a munkakörét is, például hogy cégvezető, marketinges vagy eladó. Meg lehet érezni, mennyire van magával jóban, és azt is, van-e pasija. A ruhával ugyanis csak ráerősít azokra az energiákra, amelyek élete adott szakaszában jellemzik. A nők egyébként jellemzően az ellenkezőjét igyekeznek kommunikálni annak, mint amilyenek valójában. Az a nő, aki erősnek és keménynek mutatja magát, attól tart, hogy a környezete rájön, mennyire lágy és sebezhető.

Nekem az is sokat elmond egy nő jelleméről, hogy ápolt-e a cipője sarka. Nem azt nézem, kin milyen márkájú ruha van, a lényeg, hogy tiszta legyen, és harmonikusan illeszkedjen a személyiségéhez. Ne akarjon egy negyven feletti nő Barbie babának kinézni, kiszőkítve, tetovált szemöldökkel, haspólóban.

„Az interneten megismert nőket könnyű ágyba vinni”

Gantner Ádám könyvet írt az internetes társkereső oldalakon szerzett háromévnyi tapasztalatairól. Olyan oldalukról láthatta a nőket, amelyet talán inkább szeretnének eltitkolni.

– Még ma is az a sztereotípia él az emberek fejében, hogy interneten csak a szerencsétlenek ismerkednek, ezért megdöbbentő volt látni, mennyi diplomás, csinos és jó fej nő keres társat online. Úgy tűnik, a magányos nők utolsó mentsvára az internetes társkeresés, és ez nagyon kiszolgáltatottá teszi őket. Azt kell mondanom: minél idősebb egy nő, aki az interneten keres társat, annál könnyebb manipulálni. Azt hiszi el, amit el szeretne hinni.

Az én adatlapomon az szerepelt: „Szexista, bohém írófiú.” Azt is tudták rólam, hogy könyvet írok, és persze minden lehetőséget kihasználtam, ami az anyaggyűjtés során adódott. Egyedülálló voltam, miért ne tettem volna? Nem árultam zsákbamacskát, nem ígértem senkinek házasságot, gyereket, kapcsolatot.

A férfiak számára ez a fajta ismerkedés könnyű pálya, az interneten megismert nők 90 százalékát az első randi után ágyba lehetett vinni, s ehhez nem is kellett semmi különlegeset írnom vagy mondanom nekik. A nők azt hiszik, a szexszel megfogják a férfit, vagy attól félnek, ha nemet mondanak, a másik azonnal továbbáll. Egy óra, maximum egy-két nap beszélgetés után minden nehézség nélkül meg lehet velük randit beszélni. Olyan is többször előfordult, hogy nem is volt első randi, hanem mindjárt valamelyikünk lakásán találkoztunk.

Úgy látom, a nőknek sokszor nagyon nem reális az énképe. Sok negyven-ötven feletti, elvált, többgyerekes anya próbált meg velem levelezni úgy, hogy ők kezdeményezték az ismerkedést. Sosem értettem ilyenkor, mi jár a nő fejében. Komolyan azt hiszi, hogy egy harmincas pasi lemegy hozzá Heves megyébe kávézni? Minél idősebb egy nő, annál hajlamosabb kezdeményezni, mert annál elkeseredettebben igyekszik párt találni.

A barátnőmet az interneten ismertem meg, de ő háromszor is nemet mondott, mielőtt végül találkoztunk. Érte küzdenem kellett, ezért kezdett érdekelni. Akit első füttyre ágyba lehetett vinni, azzal eszembe sem jutott tervezni.

A cikk nyomtatásban az e heti Nők Lapjában jelent meg.

A legfrissebb szám tartalmából:  

• A rémálom vége
• Kérj az angyaloktól
• Kicsit szomorkás…
• Lelki elsősegély katasztrófahelyzetben
• Tamással sülve-főve: spanyol burgonyatortilla
  

Előfizetnél a lapra? Itt megteheted!