 Soma Mamagésa különvéleménye a fiatalkorúak elzárásáról itt olvasható. |
A törvénymódosítást sokan aránytalanul szigorúnak tartják, és túlzásnak érzik, hogy egy tyúklopásért vagy pár száz forint értékű csokiért hűvösre teszik az embert. Szeptember elején bejárta a sajtót annak a három 15 éves lánynak az esete, akik évnyitóról jövet az egyik boltban megpróbáltak néhány bizsut zsebre tenni. A lányokat lefülelték, majd az intézkedő rendőrök szabálysértési őrizetbe vették őket. A lányok a fogdában várták, hogy ügyük bíróság elé kerüljön, a tárgyalást azonban decemberre halasztották, mivel a harmadik lány nem jelent meg; őt ugyanis annyira megviselte az eljárás, hogy még a fogdából kórházba kellett szállítani.
Tény: a lopás bűn, de vajon kisebb értékű károkozás esetén is indokolt lehet az elzárás?
A Belügyminisztérium szerint igen. „A lopás az lopás, bárki is követi el – áll a sajtóosztály kérdésünkre adott válaszában. – A szabálysértési törvény módosítása nem titkoltan nevelő célzattal is született. Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a jogszabály hatálybalépése óta nem lehet következmények nélkül 20 ezer forint érték alatt sem más tulajdonát elvenni.”
Baltay Levente, a TASZ ügyvivője és az egyik lány védője viszont erről másképp gondolkodik, és nem érti, miért volt szükség a három lány szabálysértési őrizetbe vételére. „A szabadság megvonása néhány ezer forintos kárértékű szabálysértés esetén szükségtelen és aránytalanul súlyos – mondja az ügyvéd –, emellett a fiatalkorúak elzárása számos nemzetközi, gyermekjogi egyezménybe is ütközik.”
A fiatalkorúak büntetőeljárására vonatkozóan az ENSZ az elmúlt évtizedekben négy alapdokumentumot fogadott el, melyek bár nem kötelező erejűek, de mindenképpen iránymutatóak. Az ún. Pekingi szabályok kiemelik, hogy a fiatalkorú személyes szabadságának korlátozására csak gondos mérlegelés után van lehetőség, és a lehető legrövidebb ideig szabad csak alkalmazni. Kisebb szabályszegések esetén a fiatal jólétének és jövőjének biztosítása kell hogy a legfontosabb szempont legyen. A dokumentum szerint a pusztán büntető jellegű megközelítés nem lehet elfogadható.
Más módszerre lenne szükség
Baltay Levente is úgy véli, az elzárás helyett más, alternatív módszereket kellene alkalmazni a fiatalkorúak által elkövetett kisebb értékű lopások esetén. „A három lány például, ahelyett hogy bezárják őket, elmehetett volna pár napra dolgozni abba az üzletbe, ahonnan a bizsukat ellopták. Külföldön ez bevett szokás. Angliában például egy fociedző a fogyatékos sportolókra tett sértő megjegyzést, amiért feljelentették. Büntetésből az edzőnek 10 napot fogyatékos sportolók között kellett töltenie, ennek hatására a férfinak annyira megváltozott a hozzáállása, hogy végül a fogyatékos sportolók edzője lett.”
A Nyugat-Európában egyre elterjedtebb helyreállító igazságszolgáltatás során a bűncselekmény során keletkezett kár helyreállítása a fő cél, és az, hogy az elkövető szembesüljön tettével, és legyen lehetősége annak jóvátételére, a károsultak pedig megfelelő elégtételt kapjanak.
A szemlélet Hollandiában is elfogadott, ahol 1981-ben kezdték meg működésüket az ún. Halt-irodák, melyek a kisebb bűncselekményeket (lopás, vandalizmus, graffitizés stb.) elkövető fiatalokkal foglalkoznak. A Halt-irodákhoz került fiatalok nemcsak bocsánatot kérnek azoktól, akiket megkárosítottak, de jóvá is teszik bűnüket. A graffitisek lemossák azokat a falakat, amelyeket összefestettek, a bolti szarkák kisegítenek a boltban, ahol loptak, de az is lehet, hogy parkot takarítanak, vagy az állatkertben dolgoznak. Mindezt persze iskola után, felnőtt felügyelete mellett. Emellett a Halt-irodák a szülőket is bevonják a probléma kezelésébe, és megtanítják nekik azt is, hogyan figyelhetnek jobban oda gyermekeikre.
„A helyreállító igazságszolgáltatás egyre szélesebb körben elfogadott, és mindenképpen támogatott az Európa Tanács és az ENSZ vonatkozó dokumentumaiban – mondja Gyurkó Szilvia, az Országos Kriminológiai Intézet szakértője –, de emellett azért külföldön is lehet találkozni szigorításokkal. Németországban a ’90-es évek végén a török bevándorló gyerekek által elkövetett erőszakos cselekmények nyomán vezettek be több tartományban is a fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszerére vonatkozóan szigorításokat. Ezek között szerepelt az őrizet, elzárás időtartamának megnövelése is.”
Sokba kerül az elzárás
Az elzárás a legdrágább büntetési forma. Augusztusban a szigorítások első alanya egy debreceni férfi volt, aki bort és fűszerpaprikát lopott el egy boltból. A kár 3 ezer forint volt, a férfit 10 nap elzárásra ítélték. Ez több tízezer forintjába került az államnak és az adófizetőknek.
A Belügyminisztérium szerint azonban a szigorítás nem jelenti azt, hogy a bíróság minden esetben elzárás büntetést fog kiszabni, hanem lehetősége van választani, hogy pénzbírságot vagy elzárás büntetést alkalmaz. „Erre azért volt szükség, mivel a fiatalkorúak többsége nem rendelkezik jövedelemmel, és a törvény szabályai szerint ebben az esetben nem lehet kiszabni pénzbírságot, csak figyelmeztetés alkalmazására van lehetőség, aminek viszont nincs visszatartó hatása.”
 |
| Megbélyegzik a gyereket, ezzel megnehezítik a társadalomba való visszailleszkedését |
A fiatalkorúak esetében alkalmazott büntetésekkel kapcsolatban rendszeresen készülnek tanulmányok. A tanulmányok szerint a visszaesési ráta, azaz az ismételt bűnelkövetés a szabadságelvonással járó büntetéseknél a legmagasabb, és a közösségi alapú, alternatív szankcióknál (pl. mediáció) a legalacsonyabb – mondja Gyurkó Szilvia. „A legfrissebb, Angliából származó adatok szerint a szabadságkorlátozással járó büntetések számos problémát vetnek fel; megbélyegzik a gyereket, ezzel megnehezítik a társadalomba való visszailleszkedését, hátrányosan érintik a gyerek oktatási rendszeren belüli, illetve munkaerő-piaci helyzetét. Mindenképpen fontos, hogy olyan jogkövetkezményt alkalmazzunk, amely nemcsak azzal szembesíti az elkövetőt, hogy amit tett, az megengedhetetlen, hanem arra is »megtanítja«, hogyan tudja kezelni agresszivitását, hogyan lehet erőszakmentesen konfliktust megoldani, illetve érzékenyíti őt arra, hogy az áldozat által elszenvedett sérelmet is megértse és megélje, és ezért felelősséget vállaljon.”
