A hír: Idegenkednek a meleg pároktól a vendéglátósok
A Bread and Breakfest Owner című honlap felkérésére az interneten mérték fel azt, hogyan viszonyulnak a hotel- és moteltulajdonosok az azonos nemű párokhoz. A felmérésből kiderült, hogy a válaszadók 13%-a elfogadhatatlannak tartja, hogy meleg párok együtt aludjanak az ő fogadójában.
A The Daily Telegraph szerint az azonos nemű párok már jó előre aggódnak amiatt utazásaik során, milyen lesz majd a fogadtatásuk a szálláshelyen. Egy erre vonatkozó felmérés szerint a párok mintegy háromnegyedét aggasztja a dolog. A legfrissebb közvélemény-kutatás kiváltója egy, a közelmúltban történt eset volt, amikor a Cookham falvi fogadós nem adott szállást egy meleg párnak. Az 56 és 62 éves férfiak később homofóbia miatt panaszt tettek a rendőrségen. (Forrás: Hír24.hu)
Különvélemény Peller Marianntól 
Elolvastam ezt a hírt, és visítani kezdett az igazságérzetem. Miért van az, hogy a Földön lévő összes élőlény közül pont a legnagyobb intelligenciával rendelkezőnek kell ilyen ostobán viselkednie? Tényleg olyan nehéz elfogadni a világ gyönyörködtető sokszínűségét? Valóban ennyire nehéz csak a saját életünkkel – azon belül is a saját, belső ellentmondásainkkal, másságunkkal vagy hibáinkkal – foglalkozni? Mert mindenkiben van bőven! Milyen meglepő: senki sem tökéletes!
A homoszexualitás ráadásul nem is hiba, ha valaki mégis annak tartaná, akkor legfeljebb gyárinak tekinthetné, míg a tudatlanság és előítéletesség kemény munkával megszerzett tulajdonságok, melyek valóban komoly hibának nevezhetők.
Eszembe jutott egyik legkedvesebb barátom esete. A srác édesanyja kislányt szeretett volna, Laci születésével gyakorlatilag meg is kapta: mindent megbeszéltek egymással, imádták egymást. Egészen addig a napig, míg Laci huszonegy évesen összeszedte minden bátorságát – sohasem szeretett volna csalódást okozni szeretett édesanyjának –, és elmondta neki, hogy ő tulajdonképpen kisgyerekkora óta tudja, hogy a saját neméhez vonzódik. Hogy reagál ilyenkor egy szerető anya? Nos, Laci anyukája a következőképpen viselkedett: nem volt többé hajlandó szóba állni a fiával, nem engedte a közös vacsoraasztalhoz, egyszer pedig, amikor Laci kijött a fürdőszobából esti fürdőzése után, anyja utánakiabált: „Fertőtlenítsd ki magad után a kádat, te…!”
Nem akarok ítéletet mondani (annak ellenére, hogy soha nem fogom megérteni ezt a viselkedést). Egyszerűen csak értetlenül állok a butaság és a könyörtelenség előtt. Könyörgök, mind emberek vagyunk, elméletileg egyenlők! Akkor mégis hogyan fordulhat elő, hogy egy idős (eddigi tapasztalataim és elképzelésem alapján általában kedves, nyitott) pár nem kaphat szállást csak azért, mert meleg?
Mindig is félelmet keltett az ismeretlen, az átlagostól eltérő, ami aztán az ostobasággal összefonódva ellenállást, sőt sok esetben akár agressziót szül. És ha a másságnál tartunk, mi a helyzet azokkal a heteroszexuális párokkal, akik között hatalmas a korkülönbség? Bár őket nem tiltják ki a szálláshelyekről, általában rájuk is ferde szemmel néznek. Ezt többször volt alkalmam tapasztalni, mikor édesapámmal és nővéremmel nyaralások alkalmával hárman, kézen fogva flangáltunk, mondjuk, Siófok utcáin, nyolc éve.
 Homo vagy hetero – ki a büszkébb? Soma Mamagésa különvéleménye. |
Azt a megszámlálhatatlan, szúrós tekintetet, te jó ég…! (Eszükbe sem jutott, hogy két felnőtt lány büszkén sétálhat kéz a kézben imádott édesapjával.) Továbbá ne feledkezzünk meg azokról a heterókról, akik a szadomazo, valamint a fetisizmus lelkes művelői! Mázlijuk van, mert rajtuk általában nem látszik a beállítottságuk, ezért garantáltan azt művelnek a szállodai szobában, amit csak akarnak.
Kedves kollégám a rádióban, Hepi Endre szokta mondani: „Virágozzék ezer virág!” Avagy a változatosság gyönyörködtet. Olyan csodálatos, élhető hely lenne ez a mi Földünk, ha elfogadnánk ezt.
