„Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához, minden ember élete egy ösvény sejtése. Senki sem volt még teljesen és maradéktalanul önmaga, mégis mindenki igyekszik önmaga lenni, ki tapogatózva, ki tudatosan, ki hogy éppen tud… Mindannyiunk eredete közös, mindannyian ugyanabból a szakadékból jövünk, anyánk méhéből, de kirepülve ebből a mélységből mindenki saját egyéni céljai felé halad. Megértjük egymást, de megfejteni mindenki csak önmagát tudja.„ Hermann Hesse: Demián-részlet
A reális önismerethez szükség van a képességeink és lehetőségeink számbavételére, felismerésére, a tapasztalatszerzésre, az önkipróbálási lehetőségek megteremtésére. A tapasztalatokból is csak akkor tudunk tanulni, ha nyitottakká válunk, és kialakítjuk az önismereti munkához szükséges viszonyulásunkat, ha alkalmassá válunk azoknak az alkalmazkodási módoknak a megtalálására, amelyek a leghasznosabbak számunkra és a környezetünk számára egyaránt. Tudnunk kell törekedni az érzések, érzelmek kifejezésére, azok kinyilvánítására, tudnunk kell örülni, meg kell tudnunk találni az alkotó kibontakozásra való igényünket és a hozzá szükséges képességeinket, adottságainkat. Nyitottnak kell lennünk a változásokra, az emberi kapcsolatokra. Az önismereti csoportban a csoporttagok által is segített helyzetekben beazonosíthatjuk önmagunkat, összerendezhetjük érzéseinket, tapasztalatainkat és van lehetőségünk végiggondolni azok illeszkedését az adott helyzethez.
Az önismeret széles körben használt modellje alapján -„Johari ablak”- van a személyiségünknek egy „nyitott én”-je, amellyel önmagunk is tisztában vagyunk és ezt hajlandóak is vagyunk másokkal is megosztani. Van egy „rejtett én”-ünk, amelyet önmagunk ismerünk, de ezt nem óhajtjuk megosztani másokkal, tudatosan elrejtjük, mert félünk ezen gondolataink, érzéseink értékelésétől, megítélésétől. Egy kapcsolatban a bizalom és a védettség érzésének növekedésével együtt egyre többet tárunk fel ebből. Az úgynevezett „vak terület”-ünkre próbáljuk visszaszorítani azokat a jellemzőinket, amelyeket tudatosan titkolni szeretnénk önmagunk elől is, de ezek ellenére látszik a viselkedésünkön és mások következtetni tudnak a mögöttes tartalomra is. Ha meghallgatjuk a társunkat, aki ezekről visszajelzést ad nekünk, akkor többet tudhatunk meg önmagunkról is.
Stevenson soraival várunk Titeket: „Vagyunk, amik vagyunk, de hogy azzá váljunk, amire képesek vagyunk, ez az élet egyetlen értelme”
|
Önéletrajzom: Királymezei Ágnes – 53 éves gyógypedagógus -pszichopedagógus, pszichológus, Mmunka és szervezet szakpszichológus, Krízistanácsadó szakpszichológus igazságügyi pszichológus szakértő
Munkahely: Nevelési Tanácsadó- pszichológusa Mellékállásban cégvezető : LA-MENTÁL Tanácsadó Kft. Szakterületeim: 3-18 éves korú gyermekek ellátása, tanulási, magatartási és pszichés problémákkal Alkalmasság vizsgálatok, személyiségvizsgálatok végzése, Tréningek tartása, önismeret, hatékonyságnövelő, autogén tréning. Szakértői tevékenység válóperekben, kapcsolattartásokban
Sok tanulás és a munkában szerzett sikereim mellett anyaként sikerült a leginkább megvalósítani önmagam: van három csodálatos gyermekem, Szimonetta lányom 32 éves, saját sikeres ügyvédi irodája van. Richárd fiam 25 éves bölcsészként a nővére irodájának titkára. Az életem „fő műve” és büszkeségem, hogy 44 évesen szültem a harmadik gyermekem, Ő Liliána-Fanni, aki egy igazi ajándéka a nőiességemnek és az anyaságomnak, közvetlen tapasztalatból tudom átadni azt az érzést, örömet, amit egy ilyen korban vállalt gyermek adni tud egy anyának. |
