Kipróbáltuk a Lexus új, egyben eddigi legkisebb modelljét, a kompakt méretű CT 200h-t. Kiderítettük, hogy a CT jelentése Compact Tourer, arra azonban a próbaút után sem derült fény, hogy tulajdonképpen kinek szánja az autóját a japán luxusmárka.
Cherchez la femme, azaz keresd a nőt, mondják a franciák: tegyünk hát úgy, keressünk egy nőt. Azaz, pontosabban ne egyet keressünk, hanem egy típust. Azt, amelyiknek különös ismertetőjegye, hogy nem idősebb 35 évesnél, alakja cirka olyan, mint Angelina Jolie-é.
Kiskosztümjén is látszik, hogy nem a használt angol ruhás turkálóban túrta, inkább az Andrássy út elegáns butikjainak egyikében fizetett érte vastag fedezetű bankkártyával.
No és az ékszerei. Egyik sem túl látványos, ha csak azt nem vesszük, hogy mind valódi, még az a csepp alakú gyöngyfüggő is a nyakában, körben pici gyémántokkal.
És most képzeljük el, hogy hölgyünk odalép a Lexus CT 200h-hoz, és mustrálgatni kezdi.
“Mintha nekem találták volna ki. Nem hivalkodó márka, sőt a külseje sem az nagyon, mérete alapján (4,32 m hosszú) még pont jó városba” – gondolja, odalép az ajtóhoz és kinyitja. Nem nagy kunszt, minden CT-nél alapáras a kulcsnélküli beszállás és indulás.
Beülés helyett bezuhan az ülésbe, meg is állapítja, hogy az egyébként kényelmes darabot elég mélyre szerelték (mélyebbre, mint a Prius, vagy az Auris HSD üléseit). A motorindítás, pontosabban üzemkész állapotba helyezés csak egy gombnyomás, amire megelevenedik a középső kijelző is.
Vezérlésére a két első ülés közé magasan benyúló középkonzolon egy egérszerű gomb való (mint az RX 450h-ban), azzal lehet a kurzort ide-oda tologatni.
Közben hősnőnk körme megkarcolódik a középkonzol műanyagán, ami persze kemény. De nem is volna ez baj, ha nem lenne olyan hatása ennek a plasztiktömbnek, mint gulyáságyúnak a Gerbeaud-ban. A műszerfal varrott tetejéhez, és egyáltalán az utastér minőségéhez valahogy nem passzol a rideg plasztik.
Hölgyünk – ha érdekelné – valószínűleg elégedett lenne a hátsó helykínálattal is, hiszen nagyobb annál, ami az 1-es BMW-ben várná. A csomagtartó méretével kapcsolatban sem lehet kifogása, hiszen úgysem akar kamionnyi holmival utazni, a teniszütő meg a sporttáska elhelyezésében pedig az sem zavarja, hogy a 375 liternyi helynek körülbelül a harmada a padló alatti rekeszekre jut. Sőt, talán még örül is, hiszen amit odatesz, az nem látszik kívülről akkor sem, ha nem húzza rá a csomagtartóra a primitív megoldású rolót.
Nem, ez mind nem okozna megrázkódtatást számára. Az elindulás sem. A Priusból, illetve az Auris HSD-ből átvett hajtáslánc a selyem simaságával gyorsít. Váltani nem kell, de hát eddig sem váltott, hiszen mindig automatával járt (hősnőnk természetesen Amerikából, a Lexus fő piacáról való).
Csak az zavarja kicsit, hogy nagyon kell nyomni a gázpedált, ha egy kicsit gyorsabban akar haladni. De úgy tűnik erre van megoldás. A középkonzolon ott a programkapcsoló. Takarékosból normálba kapcsolva, ha rakéta nem is lett a CT-ből, de legalább nem kell az izomgörcs veszélyével fenyegető erővel nyomni a gázt. A harmadik, a Sport fokozat már vadabb, talán már túl sok is egy kicsit. Arról nem beszélve, hogy a műszerblokk vörösre váló megvilágítása kevésbé elegáns, mint az addigi kék, és az elegáns hölgy számára a műszerfal bal szélén ilyenkor megjelenő fordulatszámmérőnek sincs túl sok jelentősége.
Minthogy annak sincs, hogy a 0-100 km/h közötti gyorsulási idő ilyenkor sem rövidebb 10,3 másodpercnél, ami körülbelül ugyanannyi, mint a Priusé, illetve az Auris HSD-é. Míg hölgyünket ezek nem különösebben izgatják fel, a hímnemű vásárlójelölteket valószínűleg éppúgy felvillanyozza a műszerfal átváltozása, mint amennyire lelombozza a gyorsulási adat. Az ugyanis 1,3 másodperccel hosszabb, mint például a 118d BMW-é, és ez akkor is igaz, ha a különbséget egyszeri gázadásra nem nagyon érezni, mert a CT csak tartós gyorsításkor és főként a magasabb sebességtartományokban veszít dinamizmusából.
A főútról letérve elérkezik a megrázkódtatások ideje. Méghozzá szó szerint, mert az addig stabilitást adó rugózásról kiderül, hogy olyan feszes, mint az üstdobot fedő hártya. Mindent lehet mondani a CT-ről, csak azt nem, hogy a tenyerén hordozná (hölgy)utasát! Valóban kemény kézzel bánik az úttal a legkisebb Lexus, de meg kell neki adni, őt magát is kemény fából, azazhogy acélból faragták (hegesztették).
Tényleg. Kialakításához a kiindulási alap – a bemutatón résztvevő összes gyári illetékes megrögzött tagadása ellenére – az Auris padlólemeze lehetett, amit plusz elemekkel és a hegesztési pontok számának megsokszorozásával alaposan megerősítettek.
De nem elégedtek meg ennyivel, felül a rugótornyokat is összekötötték, méghozzá különleges rudakkal. Nem egyszerű csövekkel, vagy idomokkal, ahogy az egyébként szokás, hanem olyanokkal, amelyekbe kőkemény lengéscsillapítókat építettek.
Erre azért volt szükség, mondták a gyáriak, mert így bizonyos nemkívánatos, akár hanghatással is járó rezgéseket ki lehet szűrni a karosszériából. Ezért (is) észlelhette hölgyvezetőnk, hogy mind a Priusnál, mind az Aurisnál csendesebb a Lexus – ami a gondos hangszigetelést is dicséri.
