Irány a TF!
Gyerekkoromban nem fésülgettem a babáimat. Tornatanárnak készültem, és sportolni akartam. Kilencéves koromtól húsz éven keresztül kosárlabdáztam, de egy sérülés miatt nem kerültem be az első osztályba. A TF-re akartam felvételizni, de nem sokkal előtte elszakadt a bokaszalagom. Ezzel lecsúsztam a felvételiről.
Anyu megmondta
1993-ban kezdtem a sulit, 1995-ben végeztem. Anyukám találta ki, hogy menjek el egy fodrásziskolába, mondván: a haja mindig nőni fog az embereknek, úgyhogy fodrászra mindig szükség lesz. Anyukám egyébként fodrász szeretett volna lenni. Eleinte nem voltam oda az ötletéért.
Steinbach Misi bácsi a lényeg
Mázlim volt. Ugyanis a Budai Szövetkezethez kerültem, aminek a tanműhelyében a Misi bácsi és Kovácsné Emi néni voltak a mestereim. Ők sodortak el engem. Eleinte rémesen untam bejárni, és mindent meg is tettem, hogy ne kelljen bemennem. De a Misi bácsinak olyan jó természete volt, és annyira alázatos volt a szakmával szemben, hogy engem teljesen elsodort. Megkedveltem, és elzavarni sem lehetett mellőle. Tulajdonképpen az árnyéka lettem. Ezer kérdést tettem fel neki naponta, és ő türelmesen válaszolt mind az ezerre. Később megtudtam, hogy ő ajánlott be engem a Hajasnál. Felhívta a Lacit, hogy van egy tanítványa, akire érdemes odafigyelni.
Ipar és profizmus
Két órát vártam a Hajas Lacira, amikor bementem hozzá. Azt hittem magamról, hogy tudok hajat vágni, de abban a két órában néztem a fodrászokat, és rádöbbentem, hogy igazából nem tudok semmit. Laci felvett egy hónap próbaidőre. Bejártam, és néztem, hogy mit csinálnak a többiek. 173 centi voltam az első napon, hó végére 140-re mentem össze. Azt hittem, hogy nem fog felvenni. De a vizsgavágás után a Laci felvett, és a Kiss József utcai szalonba kerültem. Egy évvel előtte még elmentem azelőtt a szalon előtt, és azzal vicceltem, hogy ott fogok dolgozni. Hát tessék! Tényleg ott dolgoztam.
Közösség helyett kirekesztés
Eleinte kemény volt ott. Mindenki féltette a vendégkörét, alig volt munkám. A kozmetikában ücsörögtem, és verseket írtam, meg olvastam. Ha esetleg volt vendégem, akkor mondjuk kaptam egy kínai nőt, spirál dauerra. Szándékosan kaptam ilyen szivatós munkákat. Senki nem beszélgetett velem, kiközösítettek. Később odakerült a szalonba egy tanuló kislány, akit nem érdekelt, hogy ki kicsoda, és hozzám csapódott. Elkezdtünk beszélgetni, röhögcsélni, aztán a többiekkel is szép lassan jóban lettünk, elkezdtek nekem vendégeket írogatni. Hónapokba telt, mire befogadtak.
 |
 |
 |
Kéne egy olló
Sokáig nem volt egy fillérem sem, viszont meg akartam venni az első jó ollómat, ami akkor 35.000 forintba került. A Laci megengedte, hogy részletre megvegyem. Törlesztettem az ollót, anyunak hazaadtam pénzt, nekem pedig semmi nem maradt. Ez az olló egyébként a mai napig megvan, és még mindig szoktam dolgozni vele.
Bőrönd, buszjegy
Kilenc évet voltam a Lacinál, és utána nehezen találtam helyet. Egy szalon sem jött szembe, ahol legalább egy széket bérelhettem volna. Azt mondták, hogy ha én jövök, akkor meg kell emelni az árakat. Vagy nem hívtak vissza, ha meghallották a nevem. Néhány vendégem viszont megszerezte a számomat, és házhoz járó fodrász lettem, pedig amikor a sulit elvégeztem, elhatároztam, hogy soha nem leszek az. De tessék! Fél évig ez ment. Bőrönd, térkép, buszok, egyik hegyről át a másikra. Egy nap maximum három vendég.
Ja, hogy ez egy ekkora produkció?
Pont a házhoz járó időszakom alatt felhívott a Lakatos Márk, hogy másnap lenne egy forgatás, ráérek-e. Pont ráértem. Odamentem, és belecsöppentem a Megasztárba, amit négy év követett a TV2-nél. Megasztár, Sztárok a jégen, Megatánc. Márkkal nagyon szerettem együtt dolgozni.
 |
| Oláh Ibolya és Koczka 2004-ben Fotó: Sanoma Archív/Nagy Zoltán |
Csak komolyan
Egy szakmai kiállításon figyelek, nem feltétlenül vegyülök. Ha a „semmiről” beszélgetnék a kollégákkal, talán lemaradnék valamiről. Egyébként vágás közben sem beszélek, hanem figyelek. Minden egyes hajvágáshoz úgy állok hozzá, mintha egy verseny döntőjében lennék.
A fotózás feldob, de azért itt a szalon is
Tele van ötletekkel a fejem. Csak éppen számtalan még megvalósításra vár. Ezért szeretem nagyon a fotózásokat, ahol nagyon szabadjára vagyok engedve. Egy fotózáson megcsinálok egy hajat, és utána két hétig szárnyalok. Először a Podmaniczky utcában társultam be egy szalonba, de annak vége lett. Jelenleg a Liszt Ferenc téren, a Sári Katával bérelünk egy lakást, ott csinálunk egy szalont Outsiderhair néven. Szeretjük nagyon. Jó.
 |
 |
 |
|
Életem röviden: |
