A hír: Fizessen, aki hiányosan öltözködik
A hatóságok hétfőtől szigorúan mustrálják majd a délolasz Castellammare di Stabia nőit. Egy friss rendelet ugyanis kimondja, hogy aki jó ízlést sértően, hiányos öltözékben lép utcára, arra komoly pénzbírság vár, maradnak tehát az ízléses, szolid, nőies darabok. A szigorú városvezetés egyébként nem csak a ledérséget bünteti ezentúl: bírságra számíthatnak a közterületen focizók és napozók is.
Különvélemény Peller Marianntól
A legtöbben úgy igyekeznek bizonyítani, hogy mennyire intelligensek és nyitottak, hogy azt mondják, nekik nem az első benyomás a mérvadó az ismerkedésnél. Legyünk őszinték! Egyáltalán nem mindegy, hogy az általunk épp megismert ember hogyan nyújt nekünk kezet, hogy bemutatkozzon, hogyan beszél, gesztikulál, milyen a mosolya, milyen a haja, hogyan mozog, vagy hogy mit visel. Sőt, valójában ez az első, amit meglátunk és alaposan meg is nézünk egy emberen. Az öltözködési stílusból számtalan dologra lehet következtetni, ami alapján megtervezhetjük, hogyan fogunk vele beszélgetni. Ez a tervezés persze nem tudatos, az agyunk milliomod másodperc alatt eldönti, milyen hangnemet fogunk megütni az illetővel szemben.
Pár héttel ezelőtt interjút készítettem az X-Faktor három versenyzőjével: Bodnár Attilával, Takács Nikolasszal és Shodeinde Dorkával. Attila befelé forduló, sokat filozofálgató (teológiát tanult), szomorkás nevettető benyomását keltette. Az interjú napján sötét ruhákat viselt, egyszerű, egyszínű nadrágot kinyúlt kötött pulóverrel és hosszú, sötétszürke kabáttal. A beszélgetés hangulata is kicsit szomorkásra, de bensőségesre sikeredett: részletesen mesélt édesapjához fűződő kusza viszonyáról, ami sok fájdalmat okozott neki (azóta állítólag már rendeződött köztük a kapcsolat).
Nikolas nagyon ad magára, mindig minden kiegészítő a helyén, és nem hiányozhat a fejéről az elengedhetetlen kalap sem. Az öltözéke pontosan megtervezve, figyel a külsejére. Laza, könnyed, humoros beszélgetésre számítottam. Ugyanakkor úgy éreztem, az interjú során sajnos nem sikerült igazán megnyitnom őt, mintha e mögé a külsőség mögé igyekezne elbújni. (Ez persze könnyen lehet az én hibám is.) Megmaradtunk a felszínen.
Shodeinde Dorka épp szülés előtt volt. Várandóssága alatt is végig nőcisen igyekezett öltözni, egy-egy játékosan mintás sállal és nagyobb, színes fülbevalóval dobta fel kismamaruháit. Alapvetően üde, kellemes, légies jelenség – a pocakkal együtt is. Az interjú is ilyenre sikeredett: vidám, könnyed, női csacsogás lett belőle szerelemről, babavárásról és éneklésről.
Az, ahogy kinéz egy ember, sok információval szolgálhat a környezetében élőknek az illető személyiségéről. Miért lenne jó, ha megtiltanák a nőknek, hogy kifejezzék nőiességüket egy-egy szexisebb darabbal, ha épp ahhoz van kedvük? Ki dönti el, hogy mi az, ami már átlépi a jó ízlés határát? Hadd döntse el mindenki maga, hogy mi az, ami sok neki, és mi az, amiben a legdögösebbnek érzi magát! Tökéletesen értelmetlennek tartom, hogy így küzdjenek az antiszociális viselkedés ellen. Aki nem öltözhet úgy, ahogy a legjobban érzi magát, az ritkábban fog emberek közé menni.
