A hír: Tetemeket az internetről
Günther von Hagens, a híres-hírhedt anatómus novembertől az interneten árulja az állati tetemekből és emberi holttestekből készített preparátumait.
A dr. Halálnak is nevezett preparátor, aki plasztinált holttestekből álló különleges vándorkiállításával járta be a világot, az interneten árulja a tetemekből készült ékszereket és egyéb „termékeket”.
A boltból akár zsiráffarokmetszetből készült hússzínű fülbevaló is rendelhető 41,53 euróért (11 300 forintért), de a bőséges választékból az állati preparátumok mellett emberi testrészek is beszerezhetők. Ez utóbbiakat azonban csak egyetemek vagy kórházak, oktatási, illetve kutatási céllal vásárolhatják.
Robert Zollitsch, a német katolikus püspöki konferencia elnöke azonban nem örült a www.plastination-products.com címen található online-testrészáruház hírének. Az érsek szerint ugyanis Hagens a tudományos kutatás látszatát keltve a holtak gyalázásából csinál látványosságot. (MTI)
Különvélemény Soma Mamagésától
Minden ősi kultúrában megtaláljuk a különféle állatok testrészeinek dísztárgyként vagy ékszerként használt darabkáit. Tollak, csontok, körmök, fogak, hajdarabok… ezek épp úgy behozzák az elhunyt ember vagy állat energiáját, mint egy szárított hússzelet. Micsoda értéke van egy elefántcsontból készült ékszernek vagy dísztárgynak, egy krokodilbőrből készült cipőnek, táskának, a különféle szép szőrű jószágokból készült bundáknak!
Továbbá az átlagos pénztárcájú ember is szívesebben vásárol valódi bőrből készített táskát, cipőt, mint a láb alakzatát sokkal kevesebb rugalmassággal felvevő (nem vevő) műbőrből készültet. Ha a hentes ajánlására kolbászt kérek, ő igen nagy előszeretettel ajánlja a lókolbászt. Egyébiránt a sertésnek meg épp ugyanolyan a halál, mint a lónak. Szóval nem értem a különbséget, a zsiráffarokmetszetből készült hússzínű fülbevaló, a bikatest szárított szeleteiből összerakott fülbevaló és a föntebb felsoroltak (bunda, cipő stb…) közt.
A tehenet megesszük, az oké, abban nincs semmi „fura”, de a bika holttestéből ne készüljön nyaklánc. Ja, merthogy a hús evés az létfontosságú, a nyaklánc viszont nem. Gondolom ez lehet egy logika. Hogy az egyikre van szüksége a szervezetnek, a másikra nincs. Valódi szőrből sem létfontosságú bundát készíteni. De a bőrcipő már jobb a lábnak, mint a műbőr. Akkor hogy is van ez?
Amire valóban szüksége van a szervezetnek vagy a testnek, az oké, az elfogadott, de ami csupán az esztétikai igényt szolgálja, az megvetendő? A húsáért és a bőréért levághatjuk a disznót, de fülbevaló ne készüljön belőle? Vagy jó, a disznóból készüljön, de a zsiráfból már ne, mert az olyan aranyos és ritka állat? A krokodilból viszont lehet cipő és táska, mert az csúnya, félelmetes jószág? Nem értem az egészben a logikát… Persze, nyilván meghatározó a gyilkolásban a motiváció, de attól még gyilkolás. Vajon meddig lesz még erre szüksége az embernek?…
Ennek kapcsán felmerül a kérdés: mért maradnak életben a vegetáriánusok, akiknek tudtommal nem rövidebb az átlagéletkoruk, mint a húsevőknek? Lehet, hogy csak azt hisszük, hogy szükségünk van a húsra, ez is egy kondicionálás? Nekem most volt egy féléves szigorú vegetáriánus periódusom, ami magától és belülről jött, és a szüreti bográcsoláskor úgy is múlt el. Ez alatt a fél év alatt egészen mélyről átéltem, hogy mennyire brutális dolog ez a húsevés!… Egy dög tetemének a szöveteit rágni… Kétszer próbáltam ez idő alatt húst venni a számba, és mérhetetlen undorral fordult ki belőlem a tetemdarab. (Merthogy az. Aggyal most is viszolygok a húsevéstől, de a testem most épp kívánja, ez fog még változni…)
Alapvetően azt érzem, hogy a húsevéssel kapcsolatban ott van bennünk egy ködösítés, egy magunk előtti elhallgatás, nem szívesen nézünk szembe azzal, hogy a húsevéssel a gyilkolásra voksolunk.
Az emberi testrészeket mindig is használta az orvostudomány, és nyilván enélkül nem is juthatott volna el addig, ahol most tart. Eddig többnyire úgy jutott ezekhez, hogy egyesek vagy önként felajánlották magukat a tudomány megsegítése céljából, vagy akiknek nem volt hozzátartozójuk, arra „lecsaptak”. Most ez nyíltan történik, a weben keresztül. Vagyis szembe kell nézni azzal, ami eddig is volt. Csak az valahogy nem volt olyan feltűnő, nem volt úgy kirakva, mint most Günther von Hagens által. Intenzív tükröt tart a férfi mindabból, ami eddig is jelen volt.
 Látta, hogy édesapját balesetben veszíti el – interjúnk egy látóval itt olvasható. |
Hogy a holtakat ez mennyire gyalázza, mennyire zavarja az ő lelki nyugalmukat, nem tudhatjuk a választ. Mindenesetre az biztos, hogy tiszteletben kell tartani a holtak akaratát, és úgy gondolom, csak azt a holttestet szabad tudományos célokra felhasználni, amelynek egykori „tulajdonosa” szabad és ép elméjű akaratából ezt magától felajánlotta. Senki másét. Én hiszek abban, hogy meghatározó az, hogy hogyan gyászolnak meg, engednek el egy holtat, és miként adják meg neki halálában is a tiszteletet.
