A hír: 23 éves nagymama, 12 éves anya
Miután a világsajtót bejárta a Spanyolországban élő 10 éves romániai kislány esete, Galacon most egy olyan 12 éves kislány szült, akinek az édesanyja 23 éves. A galaci nagyszülők – hasonlóan a spanyolországi nagyszülőkhöz – jelezték: kiállnak gyermekük és unokájuk mellett, és örömmel fogadják a gyermekáldást – számolt be a különös esetről a manna.ro.
A galaci kórház munkatársai elmondták, gyakori, hogy gyermekkorú kislányok szülnek a környező falvakban. A korai gyermekvállalási kedv tudatos: a kislányokat 11-12 éves koruk körül adják „férjhez” a helybeli családok, igaz, nem hivatalosan.
Különvélemény Soma Mamagésától
Tejesen középkori szisztéma. Az embergyártás egyenlő a munkaerőgyártással.
Főképpen, ha van hozzá munkalehetőség. Ha nincs, jó esetben marad a segély. Sokszor egyébként munka is lenne, de mivel a gyermekként szülővé vált emberek java része éretlen személyiség (nem volt ideje megérni, a saját gyerekkorát megélni), ezért az előtte levő lehetőségeket sem látja. Teszi, amit a többiek. Másol.
Az individualizáció, az egyén sokkal kevésbé számít, darabszámra mennek. Ezt többször is megtapasztaltam, két szememmel láthattam. Ózdon (a Hétes nevű cigánytelepen többször is voltam), a 14 éves lányok nagy többsége már anya. Különösebben nem gondolnak bele, miért szülnek 20 éves korukig 4 gyereket, de hát a többiek is ezt teszik. Tanulatlanok, sok köztük az analfabéta, a segélyekből élés nyomora, a feszültség igen hamar kiszívja őket. 40 éves korukra javarészt elvirágoznak. (Egy 40 éves nő vagy férfi átlag 60-nak látszik.) Úgyhogy a korai gyermekvállalási „kedv” itt is tudatos; már amennyire ezt tudatosságnak lehet nevezni… Én semmiképpen nem hívom annak. A gyermeknek a gyermekkorban van a helye! Ahhoz, hogy érett személyiség legyen, aki majd valóban tudatos felnőtt lesz, aki tudatosan dönt és vállalja döntései következményeit, ahhoz optimális az adott életszakaszokhoz kijáró szerepeit megélni. Tizenévesen ez a tanulás, az identitáskeresés, a szülőkről való leválás, a pályaorientáció időszaka, nem pedig a gyermekként szülővé válás. Amit nyilván nem lehet megtiltani.
Az egyetlen, amit a társadalom vezetői (és egyénei) ezért tehetnek, az a tanulás és taníttatás, mérhetetlen türelemmel. Sokéves, évtizedes kitartó és következetes munka eredménye lehet ezeknek az embereknek a középkori szisztémából a jelenbe való felemelése, amikor is megjelenik a valóban tudatos döntés. Persze ettől még ott van a sors, van olyan, hogy egy gyerek „becsúszik” és megtartják (az én fiam is naptármódszerrel lett…), de felnőttként erre buzdítani 11-12 éves kislányokat, szerintem igen nagy sötétségre vall.
A sötétségben pedig világítani kell. Alázattal, türelemmel, szeretettel, hiszen egy hajóban evezünk, ez a föld mindannyiónk otthona.
