2010. November 10.

“Álmomban mindig hosszú a hajam”

Drahos Zsuzsa harminckét éves, diplomás nő, vonzó külsővel, remek állással. Ráadásul nem költ fodrászra, szempillafestékre, és a lába mindig makulátlanul szőrtelen. Irigylésre méltó? Talán mégsem annyira, mert egy betegség következtében semmiféle szőr nem nő a testén. Nincs haja, szempillája, szemöldöke; ha valahol kendőben jelenik meg paróka helyett, az emberek ijedten kérdezik, hogy rákos-e. Zsuzsa mégis boldog és kiegyensúlyozott, de ehhez hosszú utat kellett megtennie.

Jónap Rita

Hatéves voltam, amikor az első foltok megjelentek a hajamban. A vizsgálatok először vashiányt mutattak ki, majd az orvosok arra gyanakodtak, hogy egy szervezetemben lévő góc okoz gyulladást, ezért kivették a mandulámat – kezdi a történetét Drahos Zsuzsa. – A foltok ezután is jöttek-mentek, pedig a leleteim rendben voltak, nem fájt semmim. Derékig érő hajam volt, így egy kis ügyeskedéssel el tudtam rejteni a kopasz részeket. Egy hároméves tünetmentes időszakot követően nagyon agresszíven tért vissza a probléma. Ez pont érettségi előtt történt, így az idegességre, a stresszre fogtuk. A foltok azonban nem tűntek el később sem.

Az utcán csak hajakat láttam

„Álmomban mindig hosszú a hajam” Gyerekként csak az bántott, hogy miért nem vágathatom rövidre a hajam, de a gimnázium vége felé, amikor drasztikussá vált a hajhullás, borzasztóan szenvedtem. Akkor már nehezen lehetett takarni, parókáról viszont hallani sem akartam, már magától a szótól is kirázott a hideg. Rengeteg időbe tellett és kismillió csatba, hogy én azt higgyem, senki nem látja a foltokat, pedig nyilvánvaló, hogy mindenki látta. A barátaimmal sem nagyon beszéltünk róla, kényelmes volt, hogy úgy teszünk, mintha nem lenne baj. Az egyetemre készülve rettegtem, hogy mi lesz a kollégiumban, ha meglátják, amikor alszom. Anyukám szerencsére megoldotta a dolgot; beköltözéskor kiugrottam egy percre, ő pedig gyorsan elmondott mindent a szobatársaimnak. Volt egy mozgáskorlátozott paralimpikon úszó lány is a szobánkban, így az elfogadás végül senkinek nem okozott gondot.

Amikor elkezdtem dolgozni, nagyon hullott a hajam. Az utcán sétálva csak hajakat láttam; dúsat, hosszút, egyenest, göndört, miközben azt éreztem, hogy mindenki engem bámul, és a foltokat a fejemen. Az állapot tarthatatlanná vált, és vettem egy parókát. Innentől kezdve végre nyugodtan merészkedtem ki az utcára.

Akad-e férfi, aki vonzónak talál?

Szerencsére egy nő sok trükkel élhet a mindennapokban: a szemöldököm tetoválva van, szempilla híján pedig kontúrt húzok a szemem köré. A paróka nagy barátom lett, a szél és a huzat viszont az ellenségem, de ezt is megoldom: télen kapucnit húzok, a metró mozgólépcsőjén pedig úgy teszek, mintha birizgálnám a hajam, közben pedig csak a parókám fogom. Egyszer lefújta a szél az utcán, nagyon kínos volt, de szerencsére nem sokan látták, amint futok a hajam után. A paróka, a smink, a tetoválás persze csak a munkahelyen és az utcán elegendő. De egy párkapcsolatban az embernek önmagát kell adnia. Már egész jól elvoltam a parókámban a mindennapi életben, de nem tudtam elhinni, hogy létezik olyan, aki egy kopasz nő mellett akar ébredni, hogy akad férfi, aki vonzónak talál. Az idő telt, és én egyre frusztráltabb lettem. Aztán döntöttem: ki kell próbálnom, hogy akad-e olyan, aki így is elfogad. Megpróbálkoztam az internetes társkereséssel. A harmadik randin mondtam el, hogy mi a helyzet, és nagyon meglepődtem, amikor a fiú nem rettent meg. Na jó egy kicsit, de azért nem szaladt el rögtön. Végül a munkám során ismerkedtem meg a párommal, aki rendkívüli kitartásával hódított meg. Neki már az első alkalommal felfedtem a titkot, nem akartam halogatni, abban sem voltam biztos, hogy akarom-e én ezt az egészet. Valószínűleg segített, hogy nem görcsöltem rá, és el mertem magam engedni.

Végre elfogadtam magam

Eleinte nem hittem el, amikor a párom azt mondta, milyen különleges és szép vagyok kopaszon. A tükör előtt állva én semmi szépet nem láttam. Ekkor ismerkedtem meg Verbőci Patrícia fotóssal, akinek a munkája és a személyisége is bizalmat ébresztett bennem. Úgy döntöttem, csináltatok magamról igazi, profi képeket, hátha ez segít. És segített. Végre tetszettem magamnak, és a boldogságomat, önmagamra találásomat szerettem volna elmondani másoknak is. Nekikezdtem a www.elethajnelkul.blogspot.com internetes naplónak, ahol kiírhattam magamból a betegséggel kapcsolatos gondolataimat, érzéseimet. Eleinte csak a családtagok, barátok olvasták, de mára megtaláltak a sorstársak is. Így talán nemcsak magamon, hanem másokon is segíthetek.

Én már kipróbáltam mindent, homeopátiát, akupunktúrát, mágnesterápiát, ezerféle kencét, különböző természetgyógyászokat, autogén tréninget. Mindig nagy reményekkel vágtam bele az új kezelésekbe, de tartós, látható sikert egyik sem hozott. Ha egy új módszer szembejön, nem térek ki előle, de nem foglalkozom már azzal, hogy megoldást találjak, elfogadtam ezt az állapotot. De éjszakánként azért sokszor azt álmodom, hogy a hosszú és dús hajamat fújja a szél.

Mi váltja ki a foltos hajhullást?

A foltos hajhullás feltételezhetően autoimmun betegség, amely a haj/szőrzet foltos vagy teljes kihullását eredményezi. Általában egy vagy több kör alakú folttal kezdődik. Férfiaknál, nőknél egyaránt előfordul, és bármely életkorban megjelenhet. Az emberiség 1,5–2 százalékát érinti.

A betegség fokozatai a szőrzetvesztés mértéke szerint: alopecia areata – foltokban bárhol a testen, alopecia totalis – teljes hajvesztés, alopecia universalis – teljes szőrzetvesztés. Ez utóbbi a betegségben szenvedők öt százalékát érinti.

Mindegy, hogy milyen kiterjedt a haj- és szőrzetveszteség, a hajhagymák élnek. A hajnövekedés megindulása mindenféle kezelés nélkül, akár sok-sok év után is bekövetkezhet.

A kutatások azt mutatják, hogy egy genetikai és valamilyen egyéb tényező (például stressz, hormonváltozás) együttes találkozása okozza a foltos hajhullást.

„Álmomban mindig hosszú a hajam” Cikkünk az eheti Nők Lapjában jelent meg.