I. Ha egyszer okot szolgáltatott, már sosem fogok bízni benne?
A következő esetről Füst Milán Feleségem története című regénye jutott az eszembe. Adott egy vehemens férfi és egy „édes, kicsi nő”, akik házasságuk kezdete óta mást se csinálnak, mint veszekednek, míg végül a szerelmüket szétrágja az örökös féltékenység. Barátom, nevezzük Jánosnak, és exneje, Piroska mesélték el nekem tizenöt éves házasságukat, külön-külön:
János: Igenis, Piri megcsalt engem. Bár csak egyszer derült ki, méghozzá a legelején, de én attól kezdve állandóan gyanakodtam. Iszonyúan kiborított az eset, hiszen annyira szerettük egymást! Nem értettem, miért tette. Talán nem voltam elég jó neki? Akkor miért maradt velem? Vagy csak egy kaland kellett? De minek, ha mindent megkapott tőlem? Mert úgy tűnt, érzelmi és szexuális téren is tökéletes a kapcsolatunk. Sajnos később én már minden jelre ugrottam. Ha Piri esténként később jött haza a munkájából, ha kikapcsolta a mobilját, ha felkérte valaki táncolni… Nézni se tudtam, hogy tetszik a férfiaknak! Még a gondolatát se bírtam elviselni annak, hogy valaki más hozzáérhet ahhoz, ami az enyém.
Piri: Őrült volt az a pasas, pedig én imádtam. Pont azért, mert birtokolni akart, lenyelni egészben. Annyira szeretett. De sajnos nem volt elég erős hozzám. Azon az egy eseten kívül senki mással nem csaltam meg. Nem azért, mert nem mertem, hanem mert nem akartam szenvedést okozni neki. Sajnáltam, és nem értettem a reakcióit. Egy idő után kibírhatatlanná vált a feszültség, amit az örökös gyanakvása gerjesztett. Mindenki gyanús volt a szemében az angoltanártól a barátokig. Teljesen elszigetelt a külvilágtól, majdnem megfulladtam abban a börtönben. Végül amikor a gyerekek már nagyobbak lettek, én adtam be a válókeresetet.
A szakértő tanácsai:
Spronz Péter pszichológus, párterapeuta
Még ma is kísért sajnos a régi patriarchális sztereotípia, miszerint a férfi, ha elvesz egy nőt, az ugyanúgy a birtokává válik, mint mondjuk a szivarjai. Tudatosítanunk kellene, hogy a féltékenység nem azonos a szerelemmel! A féltékenység egy rendkívül összetett érzés, a birtoklási vágy mellett benne van a ragaszkodás, a felerősödött szexuális vágy, a biztonság elvesztésétől való félelem. Az a férfi, aki így viselkedik, valószínűleg önbizalomhiánnyal küzd, tehát elsősorban magával van baja – ahogy erre már a feleség is utalt. Hogy ennek oka a gyerekkorban, esetleg a kamaszkorban vagy egy későbbi, nagy csalódásban keresendő-e, azt nehéz lenne megmondani.
II. Ha féltékeny vagyok, elveszíthetem őt?
Régi, bölcs asszonyok mondását idézem: „Tartsd a férfit hosszú pórázon, és béke lesz otthon.” Hát ez nem megy Ivettnek, hiába erőlködik.
– Egyetlen barátom se nézte meg így a nőket az utcán, mint a mostani. Ráadásul ennek a pasinak szinte perzsel a pillantása. Iszonyú féltékeny voltam. Nagyon bántott az is, mit gondolhatnak rólam azok a nők, akiket a partnerem gusztál! Korábban soha nem éreztem ezt a szörnyű, megalázó érzést. Kutattam a párom zakójában, belenéztem a telefonjába… a múltkor találtam egy mozijegyet, és szörnyű botrányt csaptam. Amikor a párom őszinte megdöbbenéssel nézett rám, azonnal megbántam a viselkedésem. De akkor sem tudok másképp érezni.
A szakember válasza:
A partner reakciója féltékenység esetén gyakran a dac. Egy idő után megelégeli személyi szabadsága ilyen fokú megsértését, és meglépi azt, amitől a párja tart. Akkor pedig a partnere igazolva látja majd a félelmeit, és vélhetően összeomlik.
Egyébként a férfiakra általában jellemzőbb a féltékenység, mint a nőkre. A férfi alapvetően attól tart, hogy a nő szexuális kapcsolatot is létesít a másik férfival. A nő viszont a család biztonságát félti, attól tart, hogy az utódok eltartója, az apa esetleg lelép. Ő attól tart, hogy a férfi beleszeret a másik nőbe.
El kell fogadni, hogy nem vagyunk egymás birtokai, és attól, hogy a külvilág nőnek és férfinak szóló jelzéseit elfogadjuk, csupán a magabiztosságunk nő, ami jót tesz a szerelemnek.
III. Tényleg belefér egy-két kaland?
Laura és Dávid egybehangzóan azt állítják: az egymás iránti egészséges féltékenység kifejezetten pozitívan hat a szerelmi életükre. Húsz éve élnek együtt, és még a kezdet kezdetén elhatározták, hogy inkább szenvednek, de mindig őszinték lesznek egymáshoz. Számukra a hazugság vagy az elhallgatás bensőséges kapcsolatuk elárulását jelentette volna. Így azt is elfogadták, ha az idők során egyikük elcsábult és félrelépett. Eleinte nagyon nehéz volt. A „megcsaltnak” nagyon fájt, a másik őrült bűntudattal küszködött. Később megtanulták a hosszú együttélés velejárójának tekinteni ezeket a kalandokat. A nyomukban támadt féltékenységet és persze a fellángoló vágyat pedig visszaforgatni a kapcsolatukba.
– Egyszer egy munkatársammal, egy gyönyörű, szőke nővel kavartam – meséli a férj –, nem lehetett neki ellenállni. De amikor elmondtam a lánynak, hogy boldog párkapcsolatban élek, és a feleségemmel ezeket az élményeimet is megosztom, hirtelen elborult az arca. Becsapottnak, kifosztottnak érezte magát. Megértettem. Hiszen a titkos szövetség ezúttal nem közte és köztem alakult ki, hanem a feleségem és köztem. Szokatlan szeretői viszony.
A szakember válasza: Az újdonság, a változatosság örök emberi igény. A megszokás, a monotónia pedig a szerelem ellensége. Ahhoz azonban, hogy a partnerek a féltékenységet így tudják kezelni, igen magas szintű párkapcsolat, folytonos és mély párbeszéd szükségeltetik. A szerelem egy olyan állapot, amikor az ember legalább annyira vagy jobban szereti a másikat, mint önmagát. Ha nem sztereotip kapcsolati mintákban, előítéletekben gondolkodunk, rá fogunk jönni, hogy a férfi és női szerep lehet egy jó játéktér is, és hogy hogyan osztjuk meg egymással a világot, az csak a kreativitásunkon múlik.
Cikkünk az eheti Nők Lapjában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Milyen színes a világ – 4 félvér nő, akik mernek feketén-fehéren álmodni
- Lehetne már szobatiszta a gyerek
- Tamással sülve-főve: Márton-napi lúdreceptek
- Letöröljük ráncainkat
- Bárkiből lehet boszorkány
Ha előfizetnél a lapra, itt megteheted!
