Rendőrségi nehézbombázók

A hír: Túl szexi rendőrnő esete
Cathrine Ashima jelenleg ápolónőként keresi kenyerét és részállásban fotómodellkedik. A rendőrségi felvételin kiválóan megfelelt az egészségügyi és erőnléti vizsgálatokon, ám következett az interjú, melynek során meztelenfotóival szembesítették. A rendőrség végül mégsem kért belőle, bár tagadja, hogy túlságosan szexis külcsíne és szexfotói miatt utasította el a nő alkalmazását, ehelyett azzal indokolja a döntést, hogy Ashima nem elég motivált, nincs tisztában a rendőrség szerepével és hiányos az általános műveltsége. A nő nem hagyja annyiban a dolgot, jogi segítséget keres – adta hírül a brit Metro újság. (hír24.hu)

Különvélemény Karafiáth Orsolyától

„Te mit szólnál, ha egy mérhetetlenül vonzó rendőrnő állítana meg az úton? Vagy tudsz esetleg valami sztorit, megtörtént esetet, amikor egy bombázó igazoltatott valakit?” – kérdeztem meg a barátomat. „Ilyesmi fel sem merülhet, nem tudom, mi van veled mostanában – válaszolt gyanakodva, utalva ezzel állandó féltékenységi kitöréseimre –, nincsenek rendőrségi nehézbombázók, soha nem is voltak. Még Linda az egyetlen említhető, de ő se az a tipikusan lehengerlő valaki, szexi mivolta enyhén szólva kérdéses. Bár nekem bejön.”
És valóban, nem igazán tudok én sem példákat hozni, kivétel persze az amerikai sorozatok, filmek világa, ahol még az utolsó irodai zugban is egy „Év Playmate”-je esélyes üldögél. Na de a valóság? Ott nem szaladnak a rendőrtisztire a kívánatos csemegék, inkább igyekszenek megtalálni a helyet, ahol tovább sütögethetik pecsenyéjüket. Például modellkedni kezdenek. Aztán – mivel a felhozatal jelentős – egy-két (tíz-húsz) kísérlet után rájönnek: ez nem az a csillogó sztárvilág, amire vágytak, és rájönnek, ideje polgáribb szakmát szerezni. Nemrég borzolta fel a kedélyeket egy hasonló eset, a vadító milánói tanárnő története. Ott fel sem merült, hogy esetleg egy üresfejű szépségről lenne szó: a háromdiplomás remek munkaerő ellen a szülői kar pusztán a bájai okán lázongott.
Olaszországban a sztori vége a csinos oktatónak happy end: a tantestület igazgatóstul kiállt mellette, míg a túl bigott szülők hoppon maradtak. Nos, a láthatóan/vélhetően konzervatívabb britek másfajta döntést hoztak. A viccekben persze mindig találunk megfelelő példát, most sincs ez másképp.
Kedvencem a maga primitívségével ragadott meg: A híres milliomos fia vett egy új luxusautót. Kigurult a szalonból, elindult hazafele, amikor egy hatvanas táblánál lefényképezik százzal. Odamegy hozzá egy csinos rendőrnő és megállítja. A fiú nagyvilágian lehúzza az ablakot és odaveti: „Mennyi?” „10 000 forint.” „Gumival vagy gumi nélkül?” Ebből és a hasonlókból leszűrhetjük: egy bájos rendőrnő duplán, sőt triplán ki lenne téve a gúnyolódásoknak.
De félretéve a vicceket: vegyük végig, mi mindenre lehetne használni egy csábos démont, azaz hogyan tehető igazi haszonná, ami ellen most kézzel-lábbal tiltakoznak, illetve tekintsük át a szép csomagolás lehetséges hátrányait. Kezdem ez utóbbiakkal. A tetszetős rendőrkisasszony a ranglétra alján kezdi: kiteszik közúti posztosnak. (Előre leszögezem: csekély a tudásom a rendőrségi hierarchiáról, azok is innen-onnan, főképp krimikből és viccekből összeszedett dolgok, tehát ha súlyosat tévednék, előre elnézést a szakma képviselőitől.) Mi történik egy egyszerű forgalomelterelésnél? Nos, a férfivezetők figyelme inkább a vonzó közegre terelődik, és kész a baj. Ezért a hölgyet magasabb beosztásba teszik, a Baltás nyomába kell erednie. Ám a nyomozásnál a bűnjelek helyett inkább az idomaira szegeződnének a tekintetek, és mire észrevennék a padlón a véres negyvenhetes férfilábnyomot, a gyilkos már messze jár… Vagy vallatásnál a tények helyett inkább egy vallomás röppen a gyanúsított ajkairól… Elképesztő, ugye? És eléggé kevéssé hihető. Ezen az alapon tényleg csak bűnronda nő (még inkább rozzant öregasszony) menjen tanárnak, rendőrnek, ügyvédnek, orvosnak, bárminek. Ha tényleg a jelentkező külső jegyei miatt ugrott állás, a brit rendőrség diszkriminatív módon, tehát hibásan viselkedett. Azt nem tudjuk, a nő értelmi képességei felveszik-e a versenyt alakjának tökéletes harmóniájával, arcának idealisztikus, éteri rajzolatával. Ez majd kiderül. Addig is vigasztalom a nőtársamat egy régi kedves viccemmel, mellyel a barátnőimmel ugrattuk egymást a gimiben: „A rendőrség keres valakit, aki elképesztően szexi, csábos, akiről nem lehet levenni a pillantásunkat. Akinek párducteste van, kívánatos domborulatai, akiből csak úgy süt a nemiség. Te biztonságban vagy. De én hová bújjak?”