A hír:
A sanghaji esküvői fotósok kereskedelmi szervezete sürgeti a szigorítást, mondván, a gyakorlat tiszteletlen a házasság intézményével, ellentétes a kínai emberek konzervatív hagyományaival. „Az esküvőnek szent ünnepnek kell lennie” – mondta a szervezet alelnöke. Kínában az esküvői fotók hónapokkal a frigy megkötése előtt készülnek el. Az akt kategóriát néhány fotószalon indította el, azzal az ajánlattal állva elő, hogy készít ruhátlan felvételeket is a párokról, vagy olyanokat, melyeken a „stratégiailag” legkényesebb testrészleteket elfedi virágcsokor vagy egyéb.
A kínai jog szerint nem törvénytelen az ilyen fényképezkedés, ám a fotók közzététele okán eljárás indulhat pornográfia vádjával. A fényképek közül néhány a világhálón is megjelent.
Különvélemény Winkler Nórától
Megnéztem én ezeket a képeket, legalábbis azt a párat, amelyek elérhetők a neten. A következőt látni rajtuk: egy fiatal nő és egy fiatal férfi láthatóan meztelenül és nagyon-nagyon jókedvűen néz a kamerába. A testükből többet nem látni, mint ha a strandon találkoztunk volna, ugyanis vagy kitakarják egymás intim tájait, vagy egy csokor virág teszi ezt meg helyettük. Lehet, hogy ez sokak szemében ellentétes egy sokak számára otthonos, konzervatív hagyománnyal, de szemmel láthatóan másik sokaknak meg tetszik, akarják, jól érzik magukat benne.
Valószínűleg a kínai Nagy fal mellett jó darabig futna párhuzamosan az a könyvsor, ami a házassági tanácsadó irodalom kategóriájában eddig megjelent. Kötve hiszem, hogy a házasság jelenkori, mai életünkre szabott hagyományával ellentétes lenne, hogy a házasulandó felek egymás társaságában önfeledten jókedvűek, vállalják a testüket, amit a másik szeret. Ne pornópózokat képzeljenek el, kifacsart testű nőket és izompanorámát. Nincs a fotókban semmi művi. A szereplők nem azért állnak úgy, ahogy, és tesznek úgy, ahogy, mert a kamera előtti lét annyira elvarázsolná őket. Jusson eszünkbe mondjuk a sok valóságműsorban látott – amúgy – vadidegen, akik azzal a tudatossággal próbálnak természetesen, de azért előnyösen mutatkozni, viselkedni, beszélni, ácsorogni, hogy ezt most sokan nézik. Na, ez nem ilyen.
Miért kellene az életüket most közösen elindító embereknek megtiltani egy játékot, ami őket szórakoztatja? A fotók intimitása ráadásul ma már akár konzervatívnak is mondható, bármelyik pletykalapban többet látunk a bugyi nélkül taxikból kiszálló vagy mell alá csúszó kisestélyit hordó popsztárokból.
Eleve vicces, amikor egy kereskedelmi szervezet lép fel a házasság intézményének szentsége mellett, mintha az abban tömörülő fotósok a kínai néplélek és lakosság reprezentatív képviselői lennének. Inkább azt tudom elképzelni, hogy a fotósok egy része klasszikus esküvői képekben utazik, egy részük pedig kitalált és felépített egy piacot, aminek sikerét irigyen nézik a többiek.
