Nehéz is meg nem is előre jelezni az élelmiszerárak változását. Addig könnyű a dolog, hogy megnézzük a világpiaci árakat és a forint árfolyamát. Ha az árupiacokon tartósan és nagymértékben emelkednek például a gabonaárak, akkor az valószínűleg akkor is begyűrűzik Magyarországra, ha az adott gabonából épp sokat termel meg maga az ország is. Ahhoz, hogy a terményekből élelmiszer legyen, még át kell esni a gyártási procedúrán, és persze a terméket el kell juttatni a boltokba. Logikus tehát, hogy a gépek üzemeltetéséhez szükséges energia, valamint az üzemanyag ára is befolyásolja az élelmiszerárakat. Illetve mindez a termelői árat befolyásolja, a fogyasztói ár az egy másik kérdés.
Az olcsóbb import kiveri a hazait?
Ha kicsi a konkurenciaharc, a gyártók és a kereskedők magasabb árréssel tudnak dolgozni, mint amikor sokan küzdenek a vásárlókért. Szintén gyakori jelenség, főleg az uniós csatlakozás, vagyis a vámok eltörlése óta, hogy hiába gyárt valamint Magyarország egy bizonyos áron, ha ugyanabból a termékből van olcsóbb import. A kereskedők nagy része ilyenkor nem meglepő módon előnyben részesíti az olcsó behozatalt. Ilyenkor tüntetnek a hazai termelők, de – ha kizárólag a vételárat nézzük – jól járnak a fogyasztók.
Vagyis nagyon sok tényező alakítja az árat, de az élelmiszereknél most épp az a helyzet, hogy a legfontosabbaknál egyértelmű a trend. A világpiaci árak az árupiacokon meredeken nőttek, s úgy néz ki, gázáremelés is lesz hamarosan Magyarországon. Ugyanezek a tényezők a külföldi termelőket is érintik, vagyis nem várható az olcsó import konkurenciája. Ami nyomás alatt tarthatja az árakat, az az, ha az áremelkedés a kereslet visszaesését okozza. Ez azonban az alapvető élelmiszereknél nem jellemző: kenyeret akkor is venni kell, ha drága, de például a sörfogyasztás visszaesése már az elmúlt években is alacsonyan tartotta az árakat – persze csak az olcsó importtermékek mellett.
