A hír: Az idősödő nőket speciális kihívások érik, melyek megoldása csak úgy lehetséges, ha a női életpályákra egységes folyamatként tekintünk. „Ha a 40, 50, 60 feletti, illetve a nyugdíjas nők problémáit akarjuk megoldani, akkor a női életpályák egészére oda kell figyelnünk, a munkaerőpiacra való belépéstől és a gyermekvállalás utáni visszatéréstől kezdve a bérszakadékon, a női ingyenmunkákon át egészen a férfiak és nők közötti hatalmas nyugdíjkülönbségekig” – hangzott el egy, a napokban megrendezett konferencián, melynek középpontjában a 40–50 éves nők karrierje állt.
Különvélemény Peller Marianntól
A legtöbb nő életében van egy bizonyos kor, amitől előre retteg. Általában egy-egy kerek évszámhoz köthető a félelem és depresszió, amikor ráeszmélünk, hogy végleg felnőttünk, és hogy milyen gyorsan múlik az idő, talán már az öregedés is elkezdődött. (Az mindegy, hogy tényleg öregszünk-e, attól még így érezzük.) Jó ideig a harmincadik születésnap volt ilyen vízválasztó. Addigra már számos kialakult tervet kellett volna megvalósítani: szárnyaló karrier, önmegvalósítás, boldog feleségként mosolyogni sok-sok családi képen, legalább két gyerekkel. Mára azonban már örülünk, ha találunk addigra egy jó munkahelyet, ahova épphogy csak bedolgozta magát az ember; egy jól működő párkapcsolat, és ha még nem is mentünk férjhez, de talán rövidesen megkérik a kezünket. Gyerekekről ne is álmodjunk harminc alatt, húzzuk az időt, hiszen nekünk is kijár a karrier meg az önmegvalósítás (hacsak nem az anyaságot tekintjük annak, de egyre kevesebb nő gondolkodik így).
Egy időben a nők majdnem ötvenéves korukig huszonkilencnek füllentették magukat, a harmincas hajadon például gyanúsnak tűnhetett, ott valami nem stimmel; sokan úgy gondolták, tuti, hogy selejtes az áru, ha még nem kelt el. Ma azonban nem kellemetlen harmincasnak lenni, sőt akkorra érik be igazán az ember személyisége. Ezek a legmelósabb évek egészen negyvenig: ekkor kell azt a tervet teljesíteni, amit korábban harmincéves korunkig. Mindeközben még vígan élhetjük életünket, belefér jó pár buli és némi szabadság is. Miután minden kitolódott, a negyven lett az új harminc.
Egy pszichológus ismerősöm szerint ez a legjobb kor egy nő számára: a negyvenes nők a legerősebbek, legmagabiztosabbak. Pontosan tudják – és meg is tudják fogalmazni –, hogy mit akarnak, és hogyan érjék el azt. És ettől a legveszélyesebbek, sőt félelmetesek a férfiak szemében: felépítették a karrierjüket, vezetik a háztartást, nevelik a gyerekeket, és azt is pontosan tudják, hogy mire vágynak az ágyban. Sok férfi képtelen lépést tartani ezzel, ezért is több a válás a negyvenesek háza táján.
Unokanővérem hamarosan betölti a negyvenet. Soha nem volt ilyen bombázó, mint most – két gyereket szült, egyedül neveli őket. Azt mondta, életében először elégedett magával: végre egyáltalán nem érdekli, kinek mi a véleménye róla, és ez tökéletesen magabiztossá teszi. Egy negyvenes nő képes egyszerre anya és apa lenni, családfenntartó, cégvezető, tudatos karrierépítő, háziasszony és szexistennő.
Hát ennyit ér egy nő negyven túl, úgyhogy tessék jó alaposan megbecsülni!
