Már az elején leszögezem, szeretek BMW-s és/vagy MINI-s sajtóeseményekre járni. Nemcsak azért, mert én szeretem őket, és ők szeretnek engem, hanem azért is, mert ők nem autót árulnak, hanem egy érzést.
Az összkerekes, négyajtós, négyüléses, bolgár rendszámú, hipiszupi MINI-t sok száz kilométeren keresztül tesztelte a lelkes és helyenként lelketlen újságírócsapat. A teszttársam Petrány Máté lett a stipistop.com-tól, és én jó – pillanatnyi – feleséghez méltóan a jobb egyben foglaltam helyet az automata váltós, 1,6-os Cooper S All4-ban.
Élvezd a zenét!
Már az elején próbáltunk rájönni, hogy a MINI-feeling milyen zenét követel meg, és egy negyvenes araszolásnál meg is találtuk az ideális muzsikát:
Kimászott a gödörből
Az első állomáson, Tatán azonnal mély vízbe dobtuk a kocsit. És ez most nem csak egy mérhetetlenül gyönyörű hasonlat volt, hiszen a katonai gyakorlópálya legelején máris egy gázlón hajtottunk végig. Nagy pocsarazás, dombmászás, fotósfröcskölés, majd egy kis gyorsulás a visszavezető úton. És ez volt az a pillanat, amikor vérszemet kaptam. Rájöttem, hogy ez nem az a kátyúkerülgetős, autókímélő nap, így azonnal kitúrtam Mátét a kormány mögül, és kezdődött az őrület!
Nem én voltam, Chucky volt.
Én az a fajta lány vagyok, aki terepen terepjárót szeret tönkretenni, és a MINI, még ha négy ajtaja is van, a legdurvább körülmények között sem nevezhető annak. Sárba Niva való, nem egy ilyen páva autó, na.
Szerencsére azért nem kellett nagyon megerőszakolnom magam, hamar ráéreztem a lényegre. Az összkerék igen jól vizsgázott, nem akadt el a tankok számára fenntartott gyakorlópályán. És azt is a sírig tagadni fogom, hogy a gázlóban bizony belementem a „feltétlenül kerüld ki” lyukba.
