Lejárt az útlevelem, az internetcsomagom sem az igazi és a bankban is el kellene intézni a netes hozzáférésemet. De mégis mikor? Valahogy mindig úgy jön ki a lépés, hogy mire odaérek, már vége az úgynevezett ügyfélfogadási időnek, vagy ha még tart, a hozzám hasonló, állandó késésben és időcsapdában lévő delikvensek hosszú sorával kell megbirkóznom. Naná, hogy nem kerülök sorra, így aztán a hetvenkettes sorszámmal és egy újabb megoldatlan problémával indulok haza. Mindegy, hogy éppen milyen intézni valót szeretnék egyenes mederbe terelni, a megoldás hosszas szervezőmunkát és legalább egy szabadnapot igényel. Az okmányirodák nagy részében ugyanis időpontot kell kérni, amelyek persze jó előre elfogynak, vagy ha nem, akkor bevonulhat az ember kétnapi hideg élelemmel és a Tolsztoj-összessel, annak reményében, hogy hátha sorra kerül. És ez csak egy a sok ügyintézős kudarc közül.
Nem lenne egyszerűbb rugalmasabb nyitva tartást összehozni? Ugyanis a legtöbb helyen ötkor megáll az élet, vagy jobb esetben kijelölnek egy olyan napot, amikor hatig tart a műszak, de engem sajnos ez sem húz ki a csávából. Miért nem megoldható, hogy legalább nyolcig nyitva legyenek az ügyfélszolgálati irodák? Értem én, hogy a banki utalásokat egy idő után már nem tudják elküldeni, de mást miért nem intézhetek? Mindemellett az már csak hab a tortán, hogy nem mindegy, mit hol intézek. Hiába találok egy nekem tetsző bankot az iroda melletti utcában, ha a számlavezető fiók a város másik végében van, akkor néhány dolgot csak ott intézhetek. Közben pedig végig az az érzésem, hogy én vagyok az ügyfél, akkor miért nekem kell alkalmazkodni? Kicsit olyan ez az egész, mintha a nyugdíjasok országa lennénk. Ők ráérnek délelőttönként ügyintézni, aki pedig még az igáslovak táborát erősíti, az kénytelen ebéd helyett bankba rohanni, vagy fél nap szabadságért kuncsorogni a főnöknél.
A megoldás valószínűleg az lenne, hogy cégek meghosszabbítják a nyitvatartási időt, ami egyébként a mobilszolgáltatók esetében már tökéletesen működik, és akkor végre azt érezném, hogy a cég van értem, és nem ők tesznek szívességet azzal, hogy egyáltalán szóba állnak velem.
