A jó szexhez mindenkinek joga van

Mennyire vagyunk hűségesek? Októberi Nagy Szextesztünk első eredményei!

A hír: Lichtenberg csendes peremrészén hangoskodott annyira a 24 éves nő és 25 esztendős barátja, hogy mámorukban felkeltették az egész szomszédságot. Csendháborításért büntették meg őket 25 ezer forintnyi összegre, melyet a pár nem volt hajlandó kifizetni, ezért bíróság elé került. A tárgyaláson a nő azt mondta, hogy nem voltak annyira hangosak, a férfi pedig, hogy teljesen normálisan szeretkeztek, semmi izgalmas nem volt benne.
„Kösz. Ez kedves volt” – mondta a nő villámló szemekkel, és távozott a teremből. A bíró végül ejtette az ügyet, mert a panaszosok közül senki sem ment el a tárgyalásra – írta a The Daily Telegraph brit napilap. 

Különvélemény Karafiáth Orsolyától

„Figyelj, mindjárt kezdődik” – mondta az ismerősöm, amikor náluk teáztunk délután. És valóban, fél hat körül elindult a műsor. Először pajzán kacarászás, majd ez átcsapott vicces – ám hangos – tiltakozásba, végül a megszokott hangokba, amik fölé igen gyakran emelkedett egy „oh, igen!” vagy „tovább, tovább”. „Minden nap így megy ez – tette hozzá a barátom –, fáradhatatlanok. Az időpont érthető, gondolom, végeztek a munkahelyen, levezetik a feszültséget. A helyzet is érthető: a nő házas, a férj nyolc körül érkezik. Csak azt nem értem, valamelyik kedves szomszéd hogyhogy nem írt még levelet valamelyiküknek…”
Mi ezután – mert bár pár percig valóban vicces volt a dolog – felraktunk egy kissé hangosabb zenét, az ablakokat bezártuk – ezzel el volt intézve a dolog. De ez nem mindig ilyen egyszerű. Egyik ismerősöm egy csendesebb környéken lakik, ahol a szomszédjukban három kisgyerek él. Nos, ott a lakók egyszerűen összeszövetkeztek ellenük. Először névtelen levél volt az ajtón, miszerint ha nem hagyják abba, a kíntól fognak hasonlóképpen vonyítani. Másodjára szeméttel töltötték fel az ajtó előtti placcot. Harmadjára ismerősömék inkább elköltöztek. Ők azt állítják, egyáltalán nem voltak olyan hangosak, meg hogy kissé paranoidak a házbéliek: akkor is kaptak ugyanis olyan cetlit, hogy „ez már tűrhetetlen”, amikor épp másfél hétre elutaztak valahová.
Csak arra tudok gondolni, hogy az ember az események közepette egyszerűen nem méri fel, mekkora zajjal jár a tevékenysége. Másik barátnőm ugyancsak megszívta: egy irodalmi táborban voltak, valahol a puszta közepén, a magyar Alföldön. Kocsival is meglehetősen nehéz volt eltalálni odáig, de szerencsére volt, aki szállítsa őket. Az ilyen táborokban nem ritka, hogy hat-nyolc fős faházakba terelik az alkotókat – itt is így esett. Ám a három nap közel, de mégis távol megviselő volt. Barátnőmék megvárták, míg mindenki elaludt, és akkor estek csak egymásnak. Tudták, hogy a többiek jól beittak előtte, ami a legjobb altató, mégis vigyáztak, óvatoskodtak, egyetlen pisszenés sem hagyta el az ajkukat. Aztán édesdeden elaludtak. Reggel látják, hogy a többieknek se híre, se hamva. Csak egy sms jelezte, hogy a fuvar bizony ugrott mára: „Undorító férgek vagytok. Hazamentünk nélkületek.” Barátnőmék sáros földutakon baktattak ezután, temérdek cuccal és nehéz szívvel. Ez a barátság mindörökre megszakadt.
Én is nagyon ki tudok akadni, például szállodákban. Munkáim miatt rengeteget utazom, ilyen-olyan szállásokon pihenve meg. Ilyenkor az ember amúgy is tök egyedül van, és én zsigerből utálom az egészet: az egyenberendezést, az egyenreggelit, a mogyorót a minibárban. És akkor altatóként mások pazar élvezését vagyok kénytelen hallgatni. Mert ugye a szálloda semleges terület, úgysem ismer senki, és akkor lehet. Kedvenc szórakozásom reggelinél tippelni, melyik nő sírt, hogy „te állat, ez már fáj”, vagy melyik pasi hörgött, mintha nyúznák. Közben pedig azt gondolom, a jó szexhez mindenkinek joga van, olyan hangerőn, amilyenen jólesik neki. A problémát talán jobb szigeteléssel lehetne orvosolni, ablakbezárással, egyebekkel. Elvégre a pisztolyra is szerelnek hangtompítót, ha valaki van a közelben. Nem kell feltétlenül az egész világnak tudnia, ki is volt a tettes…