Cirkusz a parlamentben

Szelíd, szexis vagy harcias? Nők a politikában

A hír: Brazil bohóc a képviselők közt

A parlamenti képviselőnek megválasztott, ám később írástudatlansággal megvádolt bohóc elég jól tud írni és olvasni ahhoz, hogy kongresszusi képviselőként dolgozzon a brazil nemzeti kongresszusban.
Aloisio Silveira bíró szerdán hirdette ki döntését, miszerint a brazilok többsége által csak Tiririca (Morgó) bohóc néven ismert Franciso Silva nem hazudott, amikor aláírt egy dokumentumot azzal kapcsolatban, hogy tud írni és olvasni. A 40-es éveiben járó bohóc az októberi választásokon rekordot döntött: mindenkinél több, mintegy 1,3 millió szavazatot kapott, majdnem kétszer annyit, mint a második legtöbb voksot szerzett jelölt. Rosszakarói azonban azzal gyanúsították meg, hogy írástudatlan. Egy bíróság megállapította, hogy a jelöltségi lapján szereplő aláírása, az írni-olvasni tudásáról szóló nyilatkozatán lévő kézjegye és a rajongóknak osztogatott autogramjai között eltérések voltak. Ezért a testület úgy döntött, hogy Silva csak akkor kezdheti meg kongresszusi mandátumát, ha bebizonyítja, hogy nem analfabéta. /MTI/

Különvélemény Karafiáth Orsolyától
Két hete Bécsben olvastam fel, ahol a fókuszban egy nemrég németül megjelent antológia, a Pécs ein Reise- und Lesebuch (Pécs, egy úti- és olvasókönyv) volt, melynek kapcsán természetesen szóba került a politika is. A moderátor próbálta lefordítani a pártok nevét. Nem kis derültséget keltett, amikor a Lehet Más a Politika párthoz ért. Először kicsit eltöprengett, majd kacifántosan megfogalmazva kijött a megoldás: Talán a Politika Működhet Máshogyan párt verzió bukott ki belőle. A termet megrázta a nevetés. És akkor a Kétfarkú Kutyapárt a kedvenc szlogenemmel („Erzsébetváros az Erzsébeteké”) szóba sem került. De rögtön látszott: létezik olyan politikai helyzet, amit már tényleg csak a humor oldhat kissé. Gondoljunk az előző rendszerre, és legfőképpen Hofira, aki úgy tudott nevettetni, hogy alapjaiban figurázta ki az uralkodó érát, mindenkit húsbavágón érintő dolgokról beszélt, de fonákul, zsigeri humorral, hogy egyszerre nevettünk kínunkban és döbbenetünkben. És a ráismerés felszabadító örömével. A nevetés a legfurább közösségeket is eggyé kovácsolja, észrevétlenül.
Ismerjük az összekacsintások erejét: ha van kivel, már nem vagyunk egyedül.

Úgy tűnik, a brazilok szerint is lehet más a politika, hogy a nehéz helyzetben szükségük van valami oldásra, valami könnyűre. Vagy éppen azt szerették volna jelezni, hogy nem tudnak már másra szavazni, nincs komolyan vehető jelölt: marad a bohóc. Ez azoktól, akik voksukat rá adták, igen erős jelzés, vészvillogó: valami baj van. És a baj igazán nem az, hogy ez a bohóc tud-e írni-olvasni. Ez ebben az esetben tökéletesen mindegy. Az egész dolog egy finom, ám határozott demonstráció: rengeteg (vagy legalábbis elegendő) ember véleménye a fennálló állapotokról. És mivel egy bohócot méltattak arra, hogy a parlamentbe kerüljön, azt mutatja: a közösség bizonyos hányada szerint ami az országgyűlésben történik, az kész cirkusz. Hozzáteszem, nem ismerem jól a brazil belügyeket, de egy ilyen szimbolikus gesztus után mindenképpen jobban utánanézek. És szemügyre veszem a bohóc ellenfeleit is, akik úgy látszik, komolyan veszik a játékot, otthonuknak érzik a porondot, és kész cirkusz, amit művelnek. Mintha nem látnák a lényeget. És így – ezzel a kutyakomédiával – jó statisztái lettek a produkciónak.

A történelem során került már egy-két fura madár a parlamentbe, kongresszusba, elég, ha csak Cicciolinára utalok, akinek szerintem akkor és ott nagyon rendben volt a szerepe. Kiderült már polgármesterekről, hogy nincsen érettségijük sem, és jól öltözött, tipikusan képviselő külsejű képviselőről, hogy nettó gengszter. A bohócok pedig mindenütt ott vannak, legfeljebb nincs krumpliorruk és csattanós cipőjük. De most komolyan: ha jól megnézzük, a többi országban (nálunk pláne) is ül egy-két példányuk a parlamentben. Tudnak írni-olvasni-szónokolni: formailag minden oké. De azért bohócok ám. Csak elsőre lehet, hogy nem szúrjuk ki őket.