Több mint egy éve történt, hogy a 17 éves Ashleigh Hallt elrabolta, megerőszakolta és meggyilkolta egy regisztrált szexuális bűnöző, aki a Facebookot használta áldozata behálózására. A lány édesanyja, Andrea Hall még hónapokkal később is szerepelt a hírekben, azért küzdvén, hogy a közösségi oldalra végre kerüljön egy pánikgomb, amivel a kiskorú felhasználók segítséget kérhetnek, ha veszélyben érzik magukat.
|
|
A nő egy, a Daily Mailnek adott interjújában mást is kritizált a Facebookkal kapcsolatban: szerinte a közösségi oldalnak kellett volna lépéseket tennie az ellen, hogy a pedofilok ne adhassák ki magukat fiatal, jóképű fiúknak, és ne ismerkedhessenek naiv fiatal lányokkal – ahogyan ez az ő gyermeke esetében történt.
 |
| Peter Chapman Facebook-oldala |
A valós személyiség ellenőrzése a Facebook feladata lenne, a pánikgomb használata pedig a gyermeké, ezeket a szülő természetesen nem tudja kontrollálni. Mégis mi az, amit a szülő tehet a gyereke védelmében? Erről beszélgettünk Szilágyi Bernadette-tel, a Microsoft Korlátlan Lehetőségek programjának menedzserével, aki egyebek mellett aktívan részt vesz a számos céget, szervezetet és alapítványt tömörítő, biztonságos internetezéssel foglalkozó kezdeményezésekben. Mellesleg gyakorló anya, így testközelből, saját háztartásából ismeri a kamaszok Facebookon lógási hajlandóságát.
Kik vannak veszélyben?
„A gyerekek úgy gondolják, tisztában vannak a ragadozókkal kapcsolatos veszélyekkel, de a valóságban a netes kapcsolatokban nagyon naivak” – magyarázza a szakember. A legsérülékenyebb korcsoport a tinédzsereké, ők vannak leginkább kitéve a netes ragadozók támadásainak. A fiatal kamaszok vágynak felfedezni nemiségüket, elkívánkoznak a szülői felügyelet alól, és a családon kívül keresnek új kapcsolatokat. Többnyire azok válnak célponttá, akik még csak ismerkednek az internettel, és nem ismerik a netes illemszabályokat, de az agresszív számítógép-használók is veszélyben lehetnek. Szintén könnyedén megtéveszthetik a ragadozók az érdeklődő, elszigetelt és magányos, vagy nemi identitásukban bizonytalan gyerekeket, illetve azokat, akik kifejezetten a figyelmességet és a ragaszkodást keresik. A lázadókkal is egyszerűen tudnak kapcsolatot teremteni a ragadozók, akik fogékonyak az új, szélsőséges tevékenységre, illetve akiket a szüleikétől eltérő szubkultúra vonz.
Hol és hogyan leselkedik a veszély?
| Arról nincsenek adatok, hogy Magyarországon hány hasonló, internetről indult visszaélés történt. Amint azt a BRFK Ifjúság- és Gyermekvédelmi Osztályának vezetőjétől, Révai Mónikától megtudtuk, azt nem rögzítik külön az egyes bűncselekményekkel kapcsolatban, hogy az internet szerepet játszott-e benne. Csupán azt különítik el az esetátadáskor, hogy kiskorú az áldozat, ezért kerül minden ilyen eset a területileg illetékes gyerekvédelmi osztályhoz. |
Az internetes ragadozók a névtelenség mögé bújnak, ezt használják ki, amikor online kapcsolatot építenek ki a gyakorlatlan fiatalokkal. „Többnyire csevegőszobákban, e-mailben, azonnali üzenetküldő szolgáltatásokban vagy üzenőfalakon keresztül szemelik ki áldozataikat, sok tizenéves keresi ugyanis problémái megoldásához a társai támogatását az online fórumokon” – mutatott rá Szilágyi Bernadette.
A netes ragadozók fokozatosan, figyelmességgel, ragaszkodással, kedvességgel, sőt ajándékokkal csábítják el a kiszemelt áldozatot, gyakran nem kevés időt, pénzt és energiát áldozva erre. Arra is nagy gondot fordítanak, hogy ismerjék a gyerekeket érdeklő legújabb zenéket és hobbikat, a problémáikra pedig odafigyelnek és együtt éreznek velük. A fiatalok gátlásait úgy is próbálják oldani, hogy a beszélgetésbe fokozatosan szexuális tartalmat szőnek, vagy nyíltan szexuális tartalmú anyagokat mutatnak.
Egyes ragadozók gyorsabban „dolgoznak”, és azonnal nyíltan szexuális tartalmú beszélgetést kezdenek. Ez a közvetlenebb megközelítés zaklatással vagy üldözéssel is járhat. A ragadozók a neten megismert gyerekeket a későbbi személyes találkozás céljából is megfigyelhetik.
Mit tehet a szülő?
A szülők azért nem engedik, hogy késő éjszaka az utcán kóboroljon a gyerekük, mert nem akarják, hogy ott veszélybe kerüljön. Pedig ha a gyerek ehelyett a szobájában ül, a gép előtt, ott is fennállnak veszélyek, de ezektől nem az elzárással lehet megóvni őket. Inkább meg kell tanítani őket, hogy mivel kapcsolatban legyenek óvatosak, és szabályokat kell felállítani az internetezéssel kapcsolatban. Ehhez persze a szülőknek is tudniuk kell, merre kóborol a gyerek a neten, és milyen dolgokba futhat ott bele.
Házirend
| Olvasd el korábbi tippjeinket a gyerekek biztonságos internetezéséről, a Facebook biztonsági beállításairól, vagy a facebookos átverések kivédéséről! |
A szakember azt tanácsolja, hogy az internethez csatlakozó számítógépeket a család által közösen használt helyiségekben helyezzük el, ne pedig a tizenéves gyermekek szobáiban. Ahogyan azt a való élet dolgaival kapcsolatban is tesszük, beszélgessünk rendszeresen a gyerekekkel arról is, mivel foglalkozik az interneten, és kikkel cseveg! „Nem árt, ha a szülő is alaposabban megismeri a gyereke által látogatott honlapokat, és ellenőrzi, valóban biztonságosak-e!” – fejtette ki Szilágyi Bernadette. Fontos arra is felhívni a gyerek figyelmét, hogy minden esetben szóljon, ha internetezés közben valami miatt kellemetlenül vagy veszélyben érzi magát.
„Ne állj szóba idegenekkel!”
Ahogyan arra megtanítjuk a gyereket, hogy az utcán ne álljon szóba idegenekkel, úgy az interneten is az a legjobb, ha inkább a barátaival tartja a kapcsolatot, és nem idegenekkel ismerkedik. „Ha a gyermeket arra neveljük, hogy ezeken a webhelyeken csak a barátaival kommunikáljon, olyanokkal pedig ne, akikkel nem találkozott személyesen, megóvhatjuk a ragadozókkal kapcsolatos veszélytől.”
Ahhoz nem árt ragaszkodni, hogy a gyerek ne találkozzon olyan személlyel, akivel interneten keresztül ismerkedett meg, ezzel ugyanis valós veszélynek teszi ki magát. „Nem biztos, hogy elég, ha gyermekének csak annyit mond, ne beszéljen idegenekkel, mert a gyermek nem feltétlenül tartja idegennek azt, akivel az interneten már ‘találkozott’” – egészítette ki a tanácsot a szakember.
Facebook, iwiw, myVIP és társaik
 |
| Szilágyi Bernadette |
A legtöbb fiatal fent van valamilyen közösségi oldalon, éppen ezért célszerű néhány szabályt lefektetni ezekkel kapcsolatban. Különféle visszaéléseket okozhat az, ha túl sok adatot szolgálgatunk magunkról, ezért az a legjobb, ha nem jelenik meg a gyerek profiloldalán az elérhetősége, lakcíme, telefonszáma, e-mail címe, illetve pontos születési ideje sem. „Abból kell kiindulni, hogy amit közzétettünk az interneten, az többé nem távolítható el véglegesen. Bárki könnyedén kinyomtathat egy oldalt, vagy elmentheti számítógépére – mutatott rá Szilágyi Bernadette. – Kérdezzük meg magunktól – és tanítsuk meg a gyereket is ugyanerre –, hogy szívesen megmutatnánk-e a közzétett adatokat egy idegennek. Ha a válasz nem, akkor távolítsuk el azokat a közösségi oldalról.”
A szakember szerint az a legbiztonságosabb, ha csak olyan közösségi oldalra regisztrál a gyerek, ahol nemcsak a felhasználói fiókot, hanem magát a közösségi oldalt is jelszó védi. De még ebben az esetben is azzal kell számolni, hogy bárki megnézheti a közzétett adatokat. „Az MSN Spaces webhelyen például engedélyezheti, ki tekintheti meg honlapját. Az engedélyek az egész internettől megadott személyek csoportjáig tetszőleges körre megadhatók” – emelte ki a szakember.
Fényképek és videók
A közösségi oldalakon fotókat és mozgóképeket is közzétehetnek a felhasználók. Ezeknél nem csak az a fontos, hogy ne legyenek rajtuk könnyen azonosítható részletek, például utcanév, rendszámtábla vagy az iskola neve. Arra is ügyelni kell, hogy a képek ne legyenek kihívóak vagy provokatívak sem, mert ezek felkelthetik a ragadozók figyelmét, illetve vissza lehet velük élni – pláne, ha nem kis méretben, webes formátumban töltötték fel őket.
Lara Jade Coton története tanulságos példa arról, milyen kellemetlen következménnyel járhat egy kép megosztása. A lány még 2007-ben töltött fel egy fotót a deviantART oldalra, ami alapvetően arra szolgál, hogy művészek osszák meg rajta a munkáikat. Pár hónappal később meglepve tapasztalta, hogy a képe egy pornó-DVD borítóján szerepel. Ez a történet alapvetően az internetes lopás és szellemi tulajdon témakörébe tartozna, ha nem lenne benne még az a plusz elem is, hogy Lara Jade Coton a kép készítésekor még mindössze 14 éves volt. A művészi jellegű képen semmi kihívó nem volt, mégis ellopták, leretusálták róla a szerző saját vízjelét, és erotikus célra használták fel. (A történet egyébként jó véget ért: három év utánajárás és pereskedés után a bíróság 130 ezer dollárnyi kártérítést ítélt meg a sértettnek.)
„Természetesen nem állítom, hogy az összes közösségi oldal az ördögtől való lenne, és tűzzel-vassal kellene tőlük tiltani a gyerekeket – szögezte le Szilágyi Bernadette. – De ugyanúgy meg kell tanítani őket, hogyan használják biztonságosan a közösségi hálókat, ahogyan a kés-villa-olló, vagy éppen az utca veszélyeiről elbeszélgetünk velük.”
