Kaphatott volna jobb tanítványt is szegény Lola. Olyat, akiben nincs zsigeri igény arra, hogy folyamatosan csináljon valamit. Aki nem rohangál újabb és újabb feladatok után. Akit nem gyötör lelkiismeret-furdalás, ha véletlenül van egy szabad délelőttje. De hát az én lányomnak ilyen izgő-mozgó diák jutott. A nyughatatlanságom (amelyet én is a saját anyámtól örököltem) egyszer még a sírba visz majd… legalábbis ezt mondják a hozzám legközelebb állók. Pedig Lola érkezésével javult valamit a helyzet. Az első hat hónap például maga volt a barlangi mennyország. Hárman voltunk a Világ ellen, míg odakint a szél süvöltött, odabent gyertyákat raktunk a kandallóba… sok-sok tucatnyi gyertyát. Az volt életem legszebb karácsonya. A héthetes Lolababával és Alexszal, Brüsszelben.
Persze a karácsony nem feltétlenül a legjobb időszak a lelassulás gyakorlására. Nem véletlen, hogy a Lolamesék egyik epizódja a Jövős-menős karácsony címet viseli. Jobb években akár ötezer kilométert is képesek vagyunk megtenni mi hárman, hogy mindenkivel a saját nappalijában, a saját karácsonyfája alatt ünnepelhessünk. A papiékkal Kaposváron és a grandmáékkal Angliában. Olyankor január elején, amikor leszedjük az otthoni fát, össze-összenézünk, és már kimondatlanul is tudjuk: megint csak az maradt ki, hogy mi hárman megnyugodjunk, és csak egymásra figyeljünk. Igaz, a környezetemben nem nagyon ismerek olyan családot, aki ne csatlakozna a Nagy Karácsonyi Utazó Cirkuszhoz… és mi, akik a lassítást csak hírből ismerjük, ilyenkor másra sem vágyunk jobban, mint hogy egyszer, csak egyetlenegyszer a fenekünkön maradhassunk, és mindenki hozzánk jöjjön, a mi mesénk szereplője legyen, a mi karácsonyfánk alatt ünnepeljen, a mi nappalinkban. Hát, kérem szépen, nekem ez idén megadatik. A csillagok szerencsés együttállásának köszönhetően a családunk mindegyik fele belement abba, hogy idén ne mi öltözködjünk bőröndből az ünnepek idején, hanem ők. Idén mindenki nálunk nyugszik meg.
Most már csak azt kellene megoldani valahogy, hogy mi magunk is le tudjunk lassulni. Én a magam részéről megfogadtam, hogy a nagy sütés-főzés, díszítés, készülődés közepette megfogom Lola kezét, és alámerülök vele a mesevilágba, hagyom, hogy tanítson. Megpróbálom megtalálni vele a karácsony igazi csodáit, és még azon sem idegeskedem majd, hogy a sütő légkeverője éppen akkor mondja föl a szolgálatot, amikor betolom a négy és fél kilós egész pulykát…
Cikkünk a Nők Lapja legfrissebb számában jelent meg.
A hetilap tartalmából:
- Keresztes Ildikó: „Ha szeretek, akkor nagyon”
- Készülünk a karácsonyra
- 99 ajándéktipp
- Marton Levente: Feltekert Svájc
- Ezotéria: Kérjünk az angyaloktól
- Család: Hozzánk igenis a Jézuska jön!
Ha előfizetnél a hetilapra, itt megteheted!
